18.

77 3 0
                                    

Amikor beléptem Crystal elkapta a karom és kivezetett a teremből.
-Szia neked is!-Mondtam szemrehányón.
-Mégis mi van veled Vel?
-Mire célzol?
-Hallottam, mit mondtál Jasonnek a múltkor, hogy sok mindenről nem tudunk és hallottam, hogy mit mondtál ma neki a suliban.
-Csak közöltem a tényeket.
-Oh igen? Érdekes velem nem közölted a tényt, hogy megfenyegetted Tylert, hogy megölöd.
-Nincs más választásom! Egyikőtök sem fogja fel, hogy meg akarlak titeket védeni?
-És téged ki fog megvédeni?
-Crystal! Imádlak! Szeretlek titeket! De világéletemben egyedül voltam, senki, soha nem védett meg! Még a bátyám is ellenem fordult, sőt, az anyám, amikor kiálltam mellette! Nekem nem kellenek őrangyalok.
-De mi van, ha beleőrülsz?
-Talán őrült vagyok, de érdekes, hogy én vagyok az őrült, aki próbál minnél több embert megvédeni és azok, akik ide jutatták Logant és akik elraboltak, azok szimplán beteg állatok, de nem őrültek. Nem tudjátok, min ment keresztül Logan, nem tudjátok, min mentem keresztül én, de én vagyok az őrült. Kösz! Ennél azért többet vártam egy barátnőtől, aki már tizennégy éve a legjobb barátnőm és többet vártam azoktól is, akik elméletben annyira féltenek, hogy nem engednek egyedül menni a folyosón!
-Vel nem erről.....-Nem hagytam, hogy befejezze, mert ott hagytam.

-Szia Kicsim!-Léptem be Loganhez.
-Mi a baj?-Esett le neki rögtön, hogy valami nem stimmel.
-Majd, ha ketten leszünk elmondom.
-Nem lenne jobb, ha hazamennél?
-Nem hagylak itt. Itt maradok veled, akár egész este.
-Megállapodtunk és holnap még suli, úgyhogy majd holnap itt alszol.
-Oké.-Mondtam és befeküdtem mellé az ágyba.
A délután elég kínosan telt, nem nagyon beszélgettünk, legalábbis én nem nagyon beszéltem.

-Mostmár elmondod?-Kérdezte Logan, miután elmentek a többiek.
-Jó, hát tegnap, amikor itt voltunk, volt egy kisebb vitám Jasonnel és a fejéhez vágtam, hogy úgy beszélnek, hogy egy csomó mindent nem tudnak, majd ma suliban megkérdezte, hogy miről nem tudnak és leráztam, hogy egyedül nem dönthetem el, hogy elmondom e, mert nem csak rólam van szó, mire most Crystallal is veszekedtem. Tizennégy éve a legjobb barátnőm és soha nem veszekedtünk, erre most....mindenkit elmarok magam mellől, ha ezzel megtudom őket védeni.
-Nem menthetsz meg mindenkit.
-De igen.-Vettem egy mély levegőt és elgondolkoztam, hogy elmondjam e Logannek, hogy mi volt ez a motorbalesetes dolog.-Logan, valamit tudnod kell-kezdtem, de aztán látva az arcát, elbátortalanodtam, így csak annyit mondtam-nagyon szeretlek!
-Én is téged!-Válaszolta, majd megcsókolt.-Késő van.-Nézett fel az órára.-Menj haza aludni.
-Rendben.-Mondtam, majd megint megcsókoltam.-Szia! Szeretlek!

A hazafele úton azon agyaltam, hogy mi lesz a többiekkel, ha elmarom magam mellől őket és feláldozom magam, hogy Logan szabad legyen, de tudtam, hogy azt semmiképp nem hagyná, ráadásul ő sem szabadulna fel...

Amikor kinyitottam az ajtót, Tyler ült a kanapémon, fogtam magam és elkezdtem a konyhafelé szaladni, de ő beállt elém.
-A-a-a Hercegnő!-Mondta, majd megcsókolt, egyre szorosabban ölelt.
Elkezdtünk a konyhafelé lépdelni, miközben csókolóztunk. Amikor elég közel voltam a pulthoz, fogtam egy kést és Tyler hasába döftem.
-Megmondtam!-Mondtam, miközben végig a szemébe néztem és megforgattam a kést.
Tyler a földre zuhant én pedig csak néztem, ahogy haldoklik.
Ekkor felriadtam!
-Mi az Hercegnő, rémálmod volt?-Ült mellettem az ágyon Tyler.
-Tulajdonképpen nagyon is szép volt.
-Csak nem megtetted, az elkerülhetetlent?
-De, igen! Szép lassú halálod volt! Mit keresel itt?
-Gondoltam megnézem, hogy hogy vagy.
-Menj a picsába!
-Aucs! Ez fájt!-Mondta, miközben közelebb húzódott.
-Takarodj innen!
-Végülis a suliban találkozunk majd!-Suttogta a fülembe, majd amikor elhúzódott kisimított egy tincset az arcomból, elkaptam a kezét és megszorítottam a csuklóját.
Fogta magát, kirántott az ágyból és felnyomott a falra, majd lefogta a kezem.
-Ha azt akarod, hogy maradjak, csak szólj!
-Nem kösz!-Mondtam, megrugtam a hasát, majd kizártam a szobámból.

Mire elkészültem, Tyler eltűnt a házamból. Elindultam a suliba és végig azon gondolkoztam, hogy mi lenne, ha igaz lenne az, amit álmodtam.

A nap elég unalmasan telt, aztán edzésen készültünk a másnapi meccsre, majd másik edzésen erősítettünk, utána bementem Loganhez, befeküdtem mellé és csak csendben feküdtünk egymás mellett.
-Mi történt?-Nézett le rám.
-Furcsa álmom volt.
-Mesélj.
-Megöltem Tylert.
-Ezt a feladatot, majd én elvégzem.-Húzzta féloldalas mosolyra a száját.
Ezekután nem szóltunk semmit, csak feküdtünk, még el nem nyomott az álom.

Utazás (✔️)Donde viven las historias. Descúbrelo ahora