Utazás (✔️)

17.

Amíg hajtottam a suli felé, azon gondolkoztam, hogy mi lesz, ha Logan megtudja, hogy részeg voltam és ezért volt balesetem és ezért történt minden, ami történt és, hogy miatta lettem részeg.
Amikor beértem a suliba, még mindig nagyon korán volt, szinte senki nem volt még benn. Kiszúrtam egy rozoga csotrogányt a parkolóban, odamentem hozzá és megnéztem, hogy mikor használták. A motorháztető hideg volt, tehát, ha használták, akkor is már jó pár órája, mivel nem volt jobb dolgom, fogtam magam és felültem a motorháztetőre.
-Nahát Vel!-Jöttek oda a Cicák.
-Mit akartok?
-Csak beszélgetni.-Mentegetőzött Sarah.
-Mégis mivel érdemeltem ezt ki, hogy beszéltek velem?
-Ugyan, Vel. Hiszen, mi figyelünk rád! Sőt, jól jönne egy ilyen határozott, magabiztos lány közénk, ha döntést kell hoznunk, mivel csak négyen vagyunk, jó lenne egy ötödik döntéshozó.
-Na jó, tényleg mit akartok?
-Beszélgetni, tényleg Vel.-Mondta mosolyogva Diana.
-Hölgyeim!-Jött oda hozzánk Tyler.
-Tyler!-Mosolyodtak el a lányok.
-Hercegnő!-Köszönt külön Tyler nekem.
-Seggfej!-Mondtam, mire a lányok döbbenten néztek rám.
-Majd találkozunk Hercegnő!-Kacsintott rám Tyler, majd biccentett a lányoknak és elsétált.
-Na jó ez mégis mi volt?-Fordult felém Jennifer.
-Egy, nem tartozik rátok. Kettő, ne is álmodjatok róla, hogy csatlakozom hozzátok!
-Oh, biztos csak ez beszél belőled!-Mondta Pamela és rátette a kezét a hasamra.
-Ti még mindig itt tartotok? Ennyire hülyék vagytok, vagy súgnak nektek?-Szálltam le a motorháztetőről és elindultam befelé
-Úgyis meggondolod magad!-Szólt utánam Sarah.
-Ez a veszély nem fenyeget!-Szóltam vissza, majd bementem a suliba.
Fogtam magam és bementem az ének terembe, leültem a zongora elé és elképzeltem, hogy Logan ott ül mellettem és zongorázik, majd elkezdtem énekelni. Teljesen átszellemültem és csukodt szemmel énekeltem az Impossible című számot, teljesen kizártam a külvilágot.
-Huhu! Ez gyönyörű volt!-Visítoztak a barátaim mögülem, amikor befejeztem az éneklést.
-Mért nem mondtátok, hogy itt vagytok?
-Mert, akkor abbahagytad volna!-Mondta Lisa és megölelt.-Gyönyörűen énekelsz!
-Köszi! Ohm mennyi az idő?
-Pár perc múlva kezdődik az első óra!-Hirtelen lehervadt a mosoly mindenki arcáról és Tyler lépett be a terembe.
-Kösz!-Mondtam és intettem a többieknek, hogy menjünk.
Amikor a többiek már kimentek előttem és már én is léptem volna ki a teremből, Tyler elkapta a karom.
-Ügye tudod, hogy nem menekülhetsz?! És nem menthetnek meg a barátaid sem, még a végén ők járnának rosszul, könnyen kómába kerülhet bárki.-Suttogta a fülembe, amitől kirázott a hideg.
-Ügye tudod, hogy te sem menekülhetsz?! Meg foglak ölni és senki nem menthet majd meg! Ha kell rátok gyújtom az egész kócerájt, de ha még egyszer megfenyegetsz, hogy bántod a barátaimat, vagy még egyszer kórházba juttatsz valakit, aki fontos számomra, megtalállak, levadászlak, addig kínozlak, amíg nem könyörögsz, hogy hagyjam abba és amikor ez megtörténik, annyi golyót repítek a testedbe, hogy se az apád, se Isten nem ismer majd fel!-Mondtam, majd kitéptem a karom a szorításából, aztán csatlakoztam a barátaimhoz.

Az első órám matek volt, ahol Jasonnel voltam, múltkori vitánk óta, nem nagyon szóltunk egymáshoz, de továbbra is vigyázott rám, én pedig rá és egymás mellett ültünk órán. Épp egyéni feladat megoldás volt, amikor Jason egy cetlit csúsztatott az orrom elé. Beszélhetünk? felirattal, erre csak bólintottam, majd tovább folytattam a feladatot.
Óra után, amikor kimentünk, Jason rögtön nekem szegezte a kérdést.
-Hogy értetted, hogy sok mindenről nem tudunk?
-Úgy, hogy sok mindenről nem tudtok. Lehet ezt másképp érteni?
-Például miről?
-Jason, ez nem olyan dolog, amiről egyedül tudnék veled beszélni, mert nem csak rólam van szó.
-De Vel! Jó lenne tudni a részleteket!
-Jason, azért nem mondok semmit, egyedül, mert szeretlek és így is többet tudtok a kelleténél. Érd be annyival, hogy nem mondhatom el, miért, de amikor elraboltak, túléltem és tudom kezelni Tylert és hogy tudom, ki és miért tette ezt Logannel és velünk. Most pedig ne haragudj, de mennem kell órára.-Mondtam, megöleltem, majd elsétáltam.

Következő órámon Dylannel voltam és hármas csoportokba kellett dolgozni, ahol a tanár beosztotta mellénk Tylert. Kísérleteket kellett csinálni és leírni, mit tapasztaltunk. Tyler keze végig a combomon volt és amikor Dylan ezt észrevette, helyetcseréltünk, ekkor jött egy üzenet. Emlékezz, mit mondtam szünetben! írta Tyler.
Te is!!!! válaszoltam neki, majd elmosolyodtam.
-Mit akart Jason szünetben?-Kérdezte Dylan suttogva, hogy csak én halljam.
-Hogy meséljek. A kórházban a fejéhez vágtam, hogy sok mindent nem tudnak és most azt akarta, hogy mondjam el, hogy mit nem tudnak.
-És mit mondtál erre?
-Hogy nem mondhatom el, legalábbis nem dönthetem el egyedül, hogy elmondom e.
-Jól tetted.
-Tudom, de lelkiismeret-furdalásom van.
-Csak azért csináltad, hogy megvédd.
-Igen, de nem csak őt akarom megvédeni.-Néztem fel Dylanre.
-Nem védhetsz meg mindenkit.
-De igen. Csak tartok tőle, hogy ahhoz el kell veszítenem őket.
-Ügye.......-A csengő félbeszakította Dylant.
-Majd később megbeszéljük!-Mondtam és kiviharzottam a teremből.

A nap többi része uncsi volt. Hol George, hol Susan, vagy épp Lisa akarta megtudni, mit nem mondok el nekik.

-Te tényleg elmarnál magad mellől mindenkit, csakhogy megvédd?-Jött utánam Tyler a parkolóba, ami már tök üres volt.
-Neked nem mindegy? Semmi közöd hozzá!
-Loganért is megtennéd ezt?
-Ha tudnám, hogy utána leszálltok róla, akkor igen.
-Oh olyan jó kislány vagy, ezt kinevelném belőled.-Mosolyodott el, majd közelebb lépett.
-Ez a jó kislány délelőt megfenyegetett, hogy megkínoz és megöl, úgyhogy jó lenne, ha leszállnál a barátaimról és rólam.
-Igen, ebből kiderült, hogy lakozik benned egy rossz kislány is.-Mondta, majd megfogta a fenekem és közel húzott magához.
-Igen! És ez is bizonyítja, hogy komolyan gondolom a fenyegetést, ami már ígéret.-Mondtam, fogtam és kirántottam az övemre erősített kést majd megvágtam az arcát, mire ő felüvöltött.
Felpattantam a motoromra és elindultam a kórházba, Tylert magamután hagyva.

Amikor a kórházba értem, láttam, hogy a többiek már ott vannak. Összeszedtem a gondolataimat, majd elindultam befele, de mielőtt beléphettem volna a kapun, valaki elkapta a karom és félre rántott. Tyler nekinyomott a falnak és két kezét úgy támasztotta meg mellettem, hogy ne tudjak elmenekülni, majd odahajolt a fülemhez.
-Hihetetlen, hogy ezt mondom, de ez szép volt!-Suttogta a fülembe, majd odahajolt az arcomhoz, de úgy, hogy csak pár centi választott el egymástól.
-Láttad, hogy van nálam kés, nem is egy, ha most bármivel bepróbálkozol, csak megcsókolsz, vagy rám lehelsz, fogom az egyik késem, a hasadba állítom, majd szép lassan, hogy fájjon, megforgatom benned, aztán begurítalak az egyik bokorba, hogy már csak a holttestedet találják meg.-Mondtam, és az övemhez erősített késhez nyúltam.
-Meghiszem azt Aranyom!-Mondta mosolyogva, majd elállt előlem.