Hogyan kéne vigyáznom rád? [ TaeGi Fanfiction ]

6. fejezet - Bébiszitterek gyöngye

- Hyung, ébresztő! Hasadra süt a nap! - ezekre a cseppet sem szimpatikus mondatokra tértem magamhoz álmomból, miközben éreztem, hogy valami nehéz landol az ágyamon besüppesztve a matracot, s ahogy lustán megemeltem pilláimat, egy üde, sötétbarnán csillogó szempárral találtam magam szemben közvetlen közelről. Remek, most már van egy hús-vér ébresztőórám is. Kinek kell telefon, ugyan már... De miért mászott már megint rám? És egyáltalán ki engedte meg neki, hogy bejöjjön a szobámba, ráadásul az ágyamba!? Azonban még annyi időt sem hagyva, hogy némileg magamhoz térjek, ismét egy puszi csattant az arcomon, melynek következtében rögvest kipattantak szemeim, majd villámgyorsan felülve ledöntöttem magamról Taehyung testét, aki kishíján lebucskázott az ágyról.
- Mondtam, hogy ne puszilgass! - szóltam rá még kissé kómás, rekedtes hangon.
- De miért ne, hyung?
Megint azok a kölyökkutya szemek... De nem fogok magyarázkodni.
- Mert ne és kész. Amúgy meg minek ébresztettél fel? Tudod, hogy utálom. És szerinted mégis mire való a mobil ébresztője?
Nem állt szándékomban kimondottan bunkónak lenni, csupán ilyenkor reggel még meglehetősen nyűgös vagyok - mint a legtöbb ember - és megint csak azt kell mondjam, szokatlanul érintett a jelenléte és a tény, hogy az ő arca az első, amit a mai napon látok, sőt a legelső dolog, amit ébredés után látok.
- Bocsi hyung, de kopogtak és...
- Itt rendelt valaki bébiszittert? - jelent meg az ajtóban a rettegett személy, vagyis nem más, mint drága jó munkatársam Jung Hoseok az idegesítően vigyorgó ábrázata társaságában, melynek láttán azon nyomban elsápadtam. - Most mit csodálkozol? Te hívtál ide nem? - kuncogott rajtam, miközben pofátlanul beljebb engedte magát a hálószobámba.
- Ja, csak kilencről volt szó gyökér! - szólaltam meg végül a szokásos, a vele folytatott kommunikálás során használatos, nem éppen szívélyes stílusban. Joggal merülhet fel a kérdés, hogy miért utálom ennyire, hogy mégis mi bajom vele, erre azonban nem lehet pontos magyarázatot adni. Egyszerűen irritál a személyisége és maga az egész ember. Van ilyen.
- Tudom. Azért vagyok itt, mert már negyed tíz van... Gyökér. - közleménye hallatán csak még inkább kiszökött a szín az arcomból, de kivételesen nem azért, mert legyökerezett, - amiért majd később számolunk - hanem mert történetesen röpke negyedóra múlva az egyetemen kell lennem. Hogy a francba aludhattam el? Oh, hát persze. A telefonom kint maradt a kanapé mellett és így nem állítottam ébresztőt. Szuper. Nem elég, hogy már ketten csöveznek a lakásomban, most még kapkodhatok is. Ennek okán pedig kénytelen voltam azonnali hatállyal aktiválni magam.
- Te - mutattam Hoseokra - kávét főzöl! Kevés tejjel, két cukorral kérem. A habot most idő hiányában elengedem. Te pedig - vezettem mutatóujjamat az ágy végében térdelő Taehyungra - előmelegíted a hajvasalóm! Oszolj!
De mintha csak a falnak beszéltem volna, mindketten bambán pislogtak rám, Hoseok tekintetében pedig egy kevés felháborodást is véltem felfedezni.
- Most mi van emberek? Csapatmunka, gyerünk, gyerünk! - dirigáltam, mintha csak egy kosárlabda edző lennék, miközben kimászva fekhelyemből a szekrényhez léptem, hogy kiválasszam a mai szerelésemet.
- És mégis mi a csapatunk neve!? Min Yoongi nagyúr csicskái? - horkant fel kollégám.
- Látom szokás szerint vicces kedvedben vagy lófejű, de inkább a kezed járjon, ne a szád!
- Neked is jó lehet a humorod, ha azt hiszed, hogy én majd ugrálni fogok neked, mikor már így is szívességet teszek neked azzal, hogy idejöttem.
- Ide figyelj, minél előbb elkészülök, annál előbb elhúzok és azt csinálhattok, amit akartok. Nem jó ajánlat?
- Megdumáltál. - bólogatott beleegyezően a fekete hajú és már indult is ki a konyhába.
- Na, te pedig izzítsd a hajvasalót! Hess, hess, hess! - legyingettem Taehyung felé, mintha valami madár lenne, hogy ő is menjen a dolgára. - Tudod hol a fürdő.
- Igen, de mi az a... hajvasaló?
- Ne mondd, hogy nem láttál még olyat! - csodálkoztam el, hogy már megint fogalma sincsen valami tök alap dologról. Zárkában tartották szerencsétlent, vagy mi, hogy ennyire nincs képben?
- Hosszúkás, két fele van, ami közé be kell tenni a hajadat, van egy madzagja, amit be kell dugni a konnektorba és kurva forró, úgyhogy vigyázz vele! De ugye tudod mi az a konnektor? Van két kis lyuka és...
- Igen hyung, tudom mi az, nem vagyok hülye! - azzal minden további nélkül faképnél hagyott, ami merőben furcsa megnyilvánulás volt tőle. Nem akartam megbántani, csak annyira kis szerencsétlen tud lenni, hogy valóban felmerült bennem, hogy még a konnektort sem ismeri...