Hogyan kéne vigyáznom rád? [ TaeGi Fanfiction ]

8. fejezet - Kellemetlen meglepetés

- Ugyan, már miért hoznám vissza őt? – néztem csodálkozva a nőre, mintha valami orbitális hülyeséget mondott volna. Mondjuk, az én szememben az is volt...

- Mert az a fiú itt lakik. Nagyon kérem, hogy hozza vissza!

- Már elnézést, de az a bizonyos fiú retteg ide visszajönni és ha rajtam múlik nem is fog!

Még magamon is meglepődtem, hogy egy pillanat alatt mennyire védelmező lettem, de tényleg ez az egy, amit nem fogok hagyni, hogy megtörténjen, mégha Taehyung olykor csak púp is a hátamon, akkor sem.

- Mégis honnan veszi ezt a sületlenséget!? – emelte fel a hangját. – Itt mi minden gyereket első osztályú bánásmódban részesítünk!

- Érdekes, én ezt nem egészen így hallottam... - vetettem lekezelő pillantást rá.

- Taehyung... Taehyung egy kissé... - kereste a megfelelő szót az említettre, próbálva tapintatosnak lenni, azonban mimikájában láttam megbújni egy fintort. – Nos, ő egy kissé más, mint a többiek és elképzelhető, hogy néha félrebeszél, de mi csakis a legjobbat akarjuk neki.

Ennyit az egyenlő bánásmódról... Szerintem az egyetlen, aki itt félrebeszél, az ez a nő. Tény, hogy más, mint a korabeliek, sőt nem is kicsit, de ki tudja, még az is lehet, hogy jó értelemben és attól, hogy ilyen, még nem kéne őt elítélni. Ez pont én mondom, mi? Azok után, amiket tettem és ahogy viselkedtem, talán nekem se lenne jogom ítélkezni ezen a téren, de arra a nyakamat tenném, hogy Taehyungnak milliószor jobb dolga van nálam, mint itt valaha is volt. Különben mi másért maradna szívesebben az én lakásomban?

- Biztosíthatom afelől, hogy nálam jó helyen van. Ezért kérem, ne tartson fel tovább! – igyekeztem higgadtan kezelni az ügyet, ám „beszélgetőpartneremnek" még mindig bökte valami a csőrét, amit nem is rejtett véka alá.

- Ez akkor sem így megy! Ha magához akarja venni Taehyungot, örökbe kell őt fogadnia.

Amint az agyam feldolgozta szavait, a szemeim majd kiestek a helyükről, akkorára kerekedtek egy szempillantás alatt. Örökbe fogadni? Az már azért túlzás! Nem vagyok felkészülve az apaságra és különben is alig pár év van közöttünk. Ez így olyan abszurd...

- A-azt nem tehetem... - tántorodtam meg, előbbi magabiztosságomat meghazudtolva.

- Ez esetben, mint már mondtam, hozza vissza őt!

- Csakhogy, mint már én is mondtam, nem fog visszajönni.

- Akkor nincs más választásom, mint jelezni a rendőrségnek, hogy a fiú nyomára bukkantunk.

Ezt nevezem. Miért van az, hogy a zsarolás mindig mindenkinek első osztályúan megy? Végül is már csak az hiányzik, hogy összeütközzek a törvénnyel, nem? Minden vágyam, hogy bilincsben és szirénázó rendőrautóval vigyenek el, mert az annyira menő... De a viccet félretéve, kurvára semmi szükségem arra, hogy ez a boszorka nyakamba varrja a zsarukat, arra meg pláne nem, hogy Taehyungnak baja legyen ebből. De most mégis mit kéne tennem? Minden további nélkül visszahozhatnám, le lenne róla a gond és mindenki élhetné tovább az életét, ahogy eddig, azonban amin ezalatt a néhány nap alatt keresztülmentünk, pontosan tudom, hogy annál nagyobb félelme nincs, mint, hogy ide visszakerüljön. Éppen ezért bármennyire is megnehezíti az életemet, képtelen lennék ezt tenni vele, mert tisztában vagyok vele, milyen borzasztó szülők nélkül felnőni, elvégre, ha nekem még élnek is, sokszor éreztem úgy, hogy igazából nincsenek, ezért tudok vele annyira együttérezni, hogy megint csak ne hagyjam pácban. Viszont én jelenleg igencsak benne vagyok a szarban, amiből mihamarabb ki kéne találnom, hogyan másszak ki...