Hogyan kéne vigyáznom rád? [ TaeGi Fanfiction ]

9. fejezet - Gyám-ügy

Nos, nem is tudom hol kezdjem... Azt hiszem, kezdem talán az elején... 😅 (Igen szó szerint most a fejezet elé kerül a monológom, hogy ennyi várakozás után még mindig ne kezdhessétek el rögtön a fejezetet, legalábbis, ha vagytok olyan tapintatosak, hogy elolvassátok ezeket a kis rizsázásokat. 😂) Szóval előszor is; röstellem magam és már nem egyszer össze is szégyelltem magam ilyen ( ---> . ) picire, amiért csak most jelentkezem a folytatással, holott még mondtam is, hogy nem akarlak sokáig megvárakoztatni titeket, erre csak sikerült, nem is akarmennyire... 😓 Ugye ott hagytam abba, illetve kezdődött a dolog, hogy gólyatábor. Miután azt nagy nehezen végigszenvedtem, szépen szó szerint bele is betegedtem és már betegen kezdtem az új tanévet, immáron ugyebár az egyetemen, ahol első körben annyira el voltam havazva, hogy egyáltalán örültem, hogy élve eljutottam oda és még mindig egyben vagyok, tehát igyekeztem erre koncentrálni, illetve az ügyeket intézni. Hát és itt jön az a része, amiért meg lehet kövezni, ugyanis nem tudom, de egyszerűen sehogy sem akaródzott leülnöm és nekilátnom. 😫 Vagy ramaty idő volt, vagy a kedvem volt az (ami sajnos mostanába elég gyakori 😟), esetleg fáradt voltam, meg természetesen mikor nagy nehezen rávettem volna magam, mindig jött valami egyéb program, vagy más dolog, ami miatt félre tettem és egyszerűen az ihlet sem volt meg, úgy pedig nem akartam nekiállni, hogy nulla kedv nélkül csinálom és végigszenvedem az egészet, mert annak ugyebár nincs értelme, de a minap úgy nagyjából tizenkét óra alvás után és egy kihagyott filozófiatörténet helyett, na meg egy jó kis takarítást követően eljött az ominózus pillanat és belekezdtem, aminek az eredményét a továbbiakban olvashatjátok. 😁 Egyszóval minhae és többet ilyen nem lesz, kivéve, ha kórházba kerülök, de arra remélhetőleg nem lesz példa. 😅 Tehát jó olvasást és remélem még nem koptak ki túlságosan a korábbi fejezetek történései az elméitekből! 😉 (u.i: Hihetetlen, hogy így is csak most tudom kirakni, na meg elnézést a regényért. 😅 Oh, és nagyon szépen köszönöm a több, mint ezer megtekintést, valamint a sok-sok csillagot és kommentet! 😊😚💖)

*Dopbergés*

Per pillanat az idegességtől és attól, hogy fogalmam sem volt mit akarnak azok a nők tőlem, – bár egy erős sejtésem azért volt – mindennemű reakció nélkül zártam le a Jinnel való telefonbeszélgetést és egy percig csak dühösen fújtatva álltam egyhelyben, gyakorlatilag eközben átgondolva az életemet. Hirtelen bevillant az a felvetés, hogy inkább haza sem megyek, folytatom tovább a dolgom és kimaradok ebből a hülyeségből, de a helyzet jelenlegi állásának fényében nem tehettem meg ezt, elvégre mégis csak az én lakásomban történik mindez, ahol már a tulajdonosán, vagyis rajtam kívül négy személy is tartózkodik, akikből kettőnek semmi keresnivalója ott. Komolyan, ez még viccnek is rossz. Mintha ingyen szálló lenne nálam... Ráadásul azt sem hagyhatom, hogy bármit tegyenek Taehyunggal, főleg úgy, hogy ott sem vagyok.

- Mi van, te ennyire ráérsz? Én történetesen egész nap fel-alá rohangálok a pizzákkal... – lépett oda hozzám lihegve Sungmin, aki most ért vissza, láthatólag irigykedve, hogy én éppen mondhatni „lopom a napot".