#Creepy Bitch 2 (Blonde Blood) (+18)

2. fejezet

 (Naomi szemszöge)

-Egy átlagos reggellel kezdődött. Felvettem egy fehér inget, fekete nyakkendővel, egy fekete farmert és lementem a szüleimhez az étkezdébe.

-Jó reggelt Naomi, hogy érzed magad? Izgatott vagy a 2 éved miatt a New-ringen? Apáddal Jól tudjuk, hogy a tavalyi év nem volt túl egyszerű...

-Inkább ne folytasd Anya, nem kell aggódnod. A teljesítményemen nem fog rontani semmi. Hisz te is tudod, hogy senki sem lesz orvos magától. Igyekszem majd a maximumot nyújtani, hogy te és apa büszkék lehessetek rám.

-Mi már így is büszkék vagyunk rád kicsim. Talán nem mondjuk gyakran de így van. -Mondta kedves lágy hangon

-Tudom. -Mosolyogtam vissza rá.

-Amúgy az igazgatónő felhívott tegnap este. Miért nem mondtad, hogy felkértek egy beszédre az egyetemen?

-Nem olyan nagy ügy, csak egy kis monológ a gólyákhoz.

-Ugyan már Naomi, ne becsüld alá magad, ha Ms. Rose azt szeretné, hogy te legyél, aki beszédet mond annak biztosan oka van.

-Sietnem kéne, nem akarok már az első nap elkésni. -Mondtam kissé feszülten, majd egy mély levegőt vettem és elköszöntem anyától.. Kisiettem az utcánkra és a legközelebbi sarkon befordultam. körbe néztem riadt tekintettel mint, aki elveszett valami fontosat és épp azt keresi. A következő másodpercben pedig már egy férfikéz fogta le hátulról a számat és falhoz szorított és rám mosolygott.

-Hiányoztál Naomi. -Suttogta a fülembe. A következő pillanatban pedig ellöktem magamtól.

-Akkora barom vagy Hunter. -Mondtam kissé lihegve.-Nem szeretnem, amikor így rám ijesztesz.

-És ezt szereted? -Kérdezte, majd Újra a falhoz szorított és elkezdte csókolgatni a nyakamat, majd a jobb kezével elkezdte simogatni a combomat. Egyre feljebb és feljebb, mire már fentről benyúlt a nadrágom alá, amitől halk lihegésbe kezdtem.

-Igen ő Hunter, az én kis titkom a szüleim elől. Sármos rövid fekete tüsi hajú izmos srác, a kék szemének pedig nem könnyű nemet mondani. bár igazság szerint nem ő az egyetlen, rajta kívül is van egy jó pár "pasim", akik napi szinten szeretnek kielégíteni engem. Nem tudom miért szeretem ennyire a szexet, de valamiért ez az ami éltet engem. Bár a családom ezt nem tudja, és nem is tudhatja meg rólam. Az ő szemükben csak a kívül belül makulátlan lányuk létezik, akinek tökéletes egyetemi átlaga van. Nem is tudom, mit szólnának ahhoz, ha megtudnák az igazat rólam. Nem szeretnék csalódást okozni számukra, de azért a szükségleteimet sem hanyagolhatom el. -Pár perc orgazmus után az ujjazástól, leállítottam Huntert.

-Valamit nem jól csinálok? -Kérdezte, meglepett tekintettel.

-Dehogy is, még mindig nagyon jó vagy benne, de nem késhetek el kollégiumi beiratkozásomról, valamint nem lenne jó, ha valaki meglátna itt bennünket, majd később folytatjuk.

-Nehéz itt hagynom téged. -Mondta kanos hangon, és újból elkezdte csókolni a nyakamat.

-Elég Hunter! -De nem hagyta abba- Azt mondtam hagyd abba!-Majd ismételten ellöktem magamtól. Ő erre elkezdett mosolyogni majd megtörölte a nyálas arcát.

-Szeretem amikor ilyen vad vagy, majd hívlak. -Mondta majd lelépett. Ezután kerestem egy nyilvános wc-t ahol, átvehettem azt az ócska göncöt valami izgatóbbra. Majd felkentem az arcomra egy vadabb sminket és elindultam a kollégium felé.

Jól ismertem már azt a helyet, ezért tudtam kit kell keresnem. April mindent tudott a helyről, mondjuk ezt el is várj az ember, ha az illető a diáktanács elnöke. Bár sose tetszett nekem az a lány, valami fura van a szemeiben, mint aki tudja a titkaidat, éppen ezért sose folytattam vele mélyebb beszélgetéseket, csak a tipikus felszínes dolgokat. Nem volt ez máshogy az nap se.

-Szia Naomi, jól nézel ki.

-Köszi April, te is nagyon csinos vagy. Szinte semmit se változtál tavaly óta.

-Tudom, a nyarat gyakran töltöttem Európában, ha tudnád micsoda wellnesek vannak arra felé. Ohh mielőtt elfelejteném, Jusminda is itt van. Gondoltam mivel tavaly is olyan jól kijöttetek egymással, így  ez évben is szobatársak lehettek.

-Ez rá vall April-re. Nem kedvelem Jusmindát és ezt ő is tudja, sokban hasonlítanak egymásra Aprillel, talán Jusminda egy fokkal kegyetlenebb, elhatározott, szép könyörtelen. Bárkin képes átgázolni, aki keresztezi a terveit. Éppen ezért próbáltam megtartani vele a két lépés távolságot, de nem volt egyszerű, főleg a tavaly történtek után, de ne szaladjunk ennyire előre.
  Felkisért a 208-as szobába, pontosan abba, amiben előző évet is töltöttem.

Az ajtó túloldalán már Jusminda várt engem, az a kétszínű mosoly ült az arcán, mint általában.

-Szia Naomi, hallottam, hogy ebben az évben is szobatársak leszünk, remélem te is olyan örömmel fogadod ezt, mint én! -Mondta hamis mosollyal az arcán.

-Hát persze Jusminda. Mond csak segítenél kipakolni? -Kérdeztem barátságos hangon, de láttam rajta, hogy a kis ujját se fogja megmozdítani értem. Fura mindig is azon a véleményen voltam, hogy jobb a békesség, egészen addig, amíg be nem tette az a lány a lábát a szobánkba. Rózsaszín egyberuha volt rajta fekete magassarkúval, már ránézésre is látszott, hogy sem a cipő sem a ruhája nem lehetett olcsó. Ha belenéztél a szemeibe nem láttál semmit, csak az ürességet. Ezt szerintem Jusmi is észre vette, látta benne a riválist és bár senkinek sem vallotta volna be, de szerintem megijedt attól a szőkétől, nem csoda, hogy bemutatkozásuk sem indult egyszerűen.

Ennek ellenére úgy gondoltam, hogy talán megérdemelne az a lány is egy kedves közösséget. Mi csajok tartsunk össze nem igaz? De nagyot tévedtem már a bemutatkozásnál rájöttem, hogy nem lesz egyszerű azzal a lánnyal sem.

-Szervusz Heather én még be sem mutatkoztam, Naomi Yang vagyok.

-Érdekes név, nem gondoltam volna, hogy kínai diákok is járnak az egyetemre. -Ekkor még úgy gondoltam, ezt még elengedem a fülem mellett, hiszen gyakran keverik az emberek a két országot.

-Öhm, nem kínai vagyok hanem Japán, de tök mindegy. -Próbáltam meg nyugtatni magam, de azért nemvolt egyszerű.

-Ohh bocsi, nekem mind olyan egyformák vagyok. -Ennél már ökölbe szorítottam az ujjaimat. nem tudtam, hogy felpofozzam vagy csak szimplán leköpjem.

-Te nem tudod miért viselkedett az előbb úgy az a csaj, mint valami eszelős? -Kérdezte fellettébb gyanúsan. Látható volt, hogy Heather is tart Jusmindától, de gondoltam kicsit megnyugtatom.

-Hát igen, Tudod Jusminda nem egy egyszerű esett. másod éves joghallgató, tavaly kicsit feszült éve volt, és még nem igazán heverte ki.

- Miért mi történt tavaly? -Nem tudtam, hogy jó ötlet-e neki elmondani, de biztos voltam benne, hogy előbb utóbb úgyis megtudja, de a következő másodpercben már Jusminda hívott oda magához.

-Mi történt? -Kérdeztem kíváncsi tekintettel.

-Ne legyél hülye Naomi, Heather nem tudhatja meg mi történt itt tavaly. Nem bízhatunk meg benne, gondolj csak bele mi lett a előző szobatársunkal. te se akarod, hogy ez újra megismétlődjőn.

-Talán igazad van, de egyszer úgyis megtudja.

-Azzal majd foglalkozzunk akkor, ha megtudja. -Nézett rám meredt tekintettel.

Már akkor éreztem, hogy Heather magával hozott pár újabb titkot ebbe az elátkozott kollégiumba.

Ez lenne a 2. fejezet remélem nem vagytok csalódottak, hogy ebben a részben nem Heather szemszögéből voltak leírva történések, de ebben az évadban ez gyakori lesz mind Naomi Mind Jusminda szemszöge fontos eleme lesz a történéseknek 😉