#Creepy Bitch 2 (Blonde Blood) (+18)

3.fejezet

(Jusminda szemszöge)

-Éreztétek valaha azt, hogy egy hatalmas súly alatt vagytok, ami lassan, fokozatosan kezd bennetek összenyomni. Én már gyerek korom óta érzem ezt, és semmit nem tudok ellene tenni.?Tudom, hogy van, aki azt mondaná, hogy mindig van megoldás, de mégis, hogy birkózol meg azzal, amiről azt se tudod, hogy honnan került elő az életedbe. Sok dologra gondoltam, ami okozhatta ezt a sújt, a gettó, a családom helyzete, a jövőm, de mindegyiket sikerült megoldanom az életemben. Aztán jött az az eset az egyetemen, bár véget ért volna, most nem lennének rémálmaim. Nem, nem szabad azt hinnem, hogy még mindig tarthat, hiszen semmi jel nem utalt arra, hogy folytatódna. Se egy üzenet, se egy jel, se egy áldozat.

-Jól érzed magad Jusminda? -Nézett rám riadt tekintettel April, megzavarva ezzel a gondolataimat.

-Hát persze csak kicsit fárasztó volt az ide út. -Fordultam felé egy fáradt mosollyal az arcomon.

-Igaz, ne haragudj, vonattal jöttél el idáig nem igaz?

-Igen, nem igazán tudja rajta kialudni magát az ember.

-Lehet, nem gyakran járok vonattal, de inkább az új pasidról mesélj, hallom fiatalabb nálad. -Kacsintott rám kacéran April.

-Csak egy évvel, nagyon érdekes srác, nem hasonlítható az eddigi kapcsolataimhoz.

-Vele is játszadozni fogsz, amíg meg nem unod?

-Nem tudom még, ő nem egy egyszerű eset. A találkozásunk is olyan hirtelen jött, épp a disszertációmat írtam, amikor odaállított hozzám egy kávéval, és azt mondta másnak akarta adni, de az illető nem jelent meg ezért elfogadnám-e tőle az egyiket.

-És te ezt bevetted?! -Forgatta flegmán a szemeit.

-Szerintem aranyos volt.

-A nevét is meglehet tudni?

-Csak mindent szépen sorjában, hamarosan minden kérdésedre válasz kapsz April.- Válaszoltam, körmönfontan.

-Ezt meg mégis, hogy értsem? -Lepődött meg a halottakon.

-Ő is a New-Ringre fog járni. -April megállt és tágra nyílt szemekkel bámult rám.

-Ugye nem azokat az órákat vette fel, mint te?

-Dehogy is, ne légy ennyire paranoiás!

-Itt is vagyunk, a szobád. -Mutatott a 208-as szobára. amitől egy másodpercre megállt a szívem.

-Ez valami tévedés lesz, előre leszögeztem, hogy nem megyek vissza ebbe a szobába!

-Sajnálom Jusmi, de a vezetőség nem talált más megoldást a szobakiosztásra.

-Biztosan van még másik szabad szoba az emeleten! -Szólaltam meg egyre jobban kapkodva a levegőt.

-Jusminda ez a Silver-rock. Szerinted nem lettek hónapokkal ezelőtt kiosztva a szobarendek? Csak próbálj meg hozzá szokni, az idei év a te éved lesz, meg persze az enyém de én ehhez már hozzá szoktam...