#Creepy Bitch 2 (Blonde Blood) (+18)

27.fejezet

(Jusminda szemszöge)

A cigaretta füst... könnyeden szál fel miközben újból és újból belélegzem a meleg kissé égető és kábító levegőt a tüdőmbe. Nem is emlékszem már mikor szívhattam el az utolsó szálat ez előtt. Ja persze, amikor Roger elhagyott egy ribancért a gimiben. Megfogadtam, hogy nem fogok többet megbízni a pasikban, ez volt az egyik oka, hogy leszoktam a dohányzásról, nincs pasi nincs stressz. A fiúk jönnek és mennek, de nekem csak egy életem van, és nem hagyhatom, hogy egy férfi körül forogjon. Akkor mégis miért? Miért fáj ennyire? 

Csütörtök van, lassan három napja, hogy Macy holttestére bukkantunk az egyetem udvarán. Valamint, Matt és Heather... Nem is akarom folytatni, csak saját magam emésztem azzal, hogy minden percben ezen rágódom. Nem akarok rá emlékezni, de nem tudok ellene mit tenni. Akárhányszor próbálok a tanulásra, vagy Aprilre koncentrálni, mindig eszembe jut a beszélgetésem Mattel miután utánam futott.

- Jusminda várj meg. - Szólt utánam zaklatott, zihált hangon. Megálltam, nem tudom miért, de hallani akartam a gyenge magyarázatát, hogy miért feküdt le majdnem azzal a lánnyal, aki iránt elméletileg már nem érez semmit. – Sajnálom, ez az egész csak úgy megtörtént. Heather hirtelen kifordult önmagából és megcsókolt és nem tudtam mit reagáljak, magával húzott.

- Mit vársz mit mondjak erre? Szegény Matt, Heather csúnyán kihasznált, de ne aggódj én itt vagyok? Láttalak, nem voltál sebezhető, egyeltalán nem ő irányított téged, ez a te, és csakis a te döntésed volt.

- Igaz, én döntöttem így – Hirtelen meg fordultam az undortól, nem bírtam a szemébe nézni – de nem tudom miért. Talán egy részem szereti Heathert és nem képes olyan könnyen elengedni, de a mostani énem téged szeret.

- Ne merészeld ezt a szót kiejteni a szádon! Ha szeretnél nem tetted volna ezt. Mi lett volna, ha nem látlak meg titeket, Meddig mentél volna el? Megmondtad volna valaha is, hogy ezt tetted? - Matt nem válaszolt, visszafordultam felé, de csak a bánatot és zavartságot láttam rajta, el sem tudtam képzelni mi játszódhat le a fejében. Csalódottságomban felsóhajtottam, majd ismét Mattre néztem lesajnáló tekintettel.

- Tudod miért reagált így Heather amikor meglátott? – Matt szeme felcsillantak és bamba fejjel figyelt – Azért, mert azt hitte meghaltál, mind azt hittük!

- Miért gondoltátok ezt? - Matt tanácstalanul állt egyhelyben.

- Kint van egy koporsó, amin egy üzenet volt a halottról, aki benne feküdt. A levél tartalma megegyezett a te tulajdonságaiddal – Nem bírtam ki, hogy ne sírjam el magam ebben a helyzetben – ott sírtunk Heatherrel, azt hittük eltűntél és soha többet nem láthatunk. A legrosszabb, hogy haragudtam magamra, amiért haragban váltunk el. Látni akartalak abban a pillanatban és bocsánatot kérni, a viselkedésem miatt. Amikor megtudtam, hogy mégse te vagy a koporsóban megkönnyebbültem, reméltem, hogy ez egy 2. esély az élettől, hogy még nem késő kettőnknek. És ezek után azt kell látnom, hogy Heatherrel enyelegsz?

- Nem akartam, hogy ez legyen a vége. -Matt közelebb lépett és megakarta fogni a kezem, de hirtelen elöntött a harag amikor hozzám ért, azzal a kézzel, amellyel Heathert fogdosta.

- Ne érj hozzám! – Ordítottam rá, közben elrántottam a kezem – Nem akarom, hogy hozzám érj. Nem akarom, hogy hozzám szólj, nem akarlak látni. – Suttogtam halkan, könnyes szemekkel.

Visszahúzódtam az ablakpárkányból és elszívva az utolsó szál cigit, kidobtam a csikket az ablakon és becsuktam. Hidegnek kellet lennie a délután folyamán. Mégsem éreztem semmit. A kollégiumban általában tilos a dohányzás, de ugyebár a drágalátos April nincs itt, hogy bármit is tehessen ez ellen. Még mindig képes meglepni a titkaival.