#Creepy Bitch 2 (Blonde Blood) (+18)

36. fejezet

(Naomi szemszöge)

- Nem tudom elégszer meghálálni, hogy elkísérsz Heather. – Törtem meg a csendes utazást a kocsimban ülve. Fura érzés volt őt fuvarozni, mintha egyfajta személyi sofőr lettem volna számára. Heather arcáról nem sok volt leolvasható, csendben ült és a távolba meredt. Mégis, a nyugtalansága valahogy szemet szúrt. Nem is tudtam megérteni, hogy min rágódhat annyira, végül is nem az ő szülei, semmilyen hatással nem lesznek rá. De lehet, hogy nem is emiatt aggódik a leginkább. Ott van az egyetem na meg persze Matt. Azok után, amit tegnap Jusminda elmondott nekünk, nem lehet könnyű feldolgozni ezt Heathernek. Kezdem megbánni, hogy tavaly nem iratkoztam át másik helyre. Talán az lett volna a legésszerűbb, mindent magam mögött hagyhattam volna, kezdve azzal az idegesítő P.R.-rel.

- Akkor hálálkodj, ha végre túl leszünk ezen az egészen! – Heather hangja a megszokott kimért, mégis csöppet barátságosan hangzott.

- Beszéltél Damonnal? Őszintén, még mindig nem értem miért bízol meg benne, szerintem elment az eszed. A fiúk nem megbízhatóak.

- Te csak foglalkozz azzal, hogy összeszedd a magad, mielőtt megérkeznénk. Damon és Matt íaz én dolgom. Nem szoktam fejjel a falnak rohanni, tudom mit csinálok. Hacsak nincs kedved neked megkeresni a tavaly elhunytak halotti bizonyítványukat.

- Csak mondom. Alig két hete ismered, ennél azért több kell, hogy valakiről több dolgot megtudj, nem gondolod?

- Azt gondolom, hogy túl sokat beszélsz. Talán be kéne venned még néhány bogyót. – Ezzel Heather belém fojtotta a szót, de ez őt nem tartotta vissza attól, hogy folytassa – Ha tudom, hogy az lesz a vége, hogy gyógyszerfüggő leszel, akkor soha nem adtam volna belőlük egy szemet se. Csoda, hogy még nem adagoltad túl magad. – Heather haragja teljes érthető volt, mintha egy kissé bűntudat is párosult volna hozzá, pedig ő csak segíteni próbált nekem... én pedig kihasználtam.

- Esküszöm megpróbálom visszafogni magam, de egyszerűen nem tudom hogyan tudnám a gondolataimat kordában tartani.

- Remélem a családod ebben választ tud majd adni! – Válaszolta, még mindig rideg hangon.

- Lassan ott vagyunk. – Törtem meg ismét a csendet és egy vörös kerítésű barackszínű házra mutattam a közelben.

A szüleim szinte megérezték a jelenlétem és már kint vártak a verandán. Úgy festettek mint egy tökéletes családi képen, pedig mint kiderült az egész csak a felszín, a belső titkokat mindig is jól elfedték az ablakra omló függönyök.

- Nai Hát végre hazajöttél. Apáddal már vártunk rátok. - Köszönt ránk anya, ahogy kiszálltunk a kocsiból és a bejárat felé sétáltunk.

- Örülök, hogy megismerhetem Mr és Mrs Yang hadd mutatkozzak be.

- Arra semmi szükség drága, jól tudjuk kivagy, Heather West. A hírneved már rég utolért. – Anyám elég kétértelműen fogalmazott, amiből nehéz volt levenni, hogy vajon pozitív benyomást keltett-e rá Heather vagy sem, viszont apám sokkal egyértelmű válasszal folytatta:

- Őszintén egy kicsit megtisztelő, hogy találkozhatunk azzal a személlyel, aki sikeresen lebuktatta Firstwood Hírhedt sorozatgyilkosát Elizabeth Hoovert. Ön nem minden napi leány jól mondom? – Apám mindig illedelmes személy volt, jó kiállású, aki mindig csak annyit mondott amennyit kellet, sose dicsért túl senkit, mégis most úgy beszélt Heatherrel, mintha legalább egy messiás szintjén állna.

- Igazság szerint volt egy két segítségem, csak személyes na meg persze jogi okokból kifolyólag nem beszélhetek róluk, de nagy segítséget jelentettek.