#Creepy Bitch 2 (Blonde Blood) (+18)

21.fejezet

(Heather szemszöge)

Kellet egy perc míg teljesen fel tudtam fogni anyám keserű szavait. Földbe gyökereztem, magam elé néztem, ahova anyám letette a frissen készült kamillateát. A filter még épphogy csak kiengedte színét a felforralt vízben. Lassan terjedt szét a halvány sárga szín, míg az egész vizet át nem színezte.

Hasonlóképpen éreztem magam. A szüleim válásának a tudata lassan terjedt szét az egész testemben, amíg teljesen el nem lepett a szomorúság és a csalódottság fura keveréke.

- Mond, hogy ez valami fura vicc akar lenni! - Kérleltem anyát, de arckifejezése nem változott. Közönyös tekintettel nézett vissza rám, mintha neki az egész nem jelentene semmit se.

- Szeretném ezt mondani, de nem tudom. Ez az egész nem most kezdődött, sokkal régebb óta tart már, mint te azt sejtheted. - Válaszolt finom, tapintatos hangon.

- Én ezt nem értem, azt hittem boldogok vagytok együtt. Hiszen sosem veszekedtetek, segítettetek egymásnak, ahol és amikor csak tudtatok. Ti voltatok az egyetlen pár, akikre felnéztem. - Hirtelen úgy éreztem, hogy könnyek áradata próbál feltörni a szemeiből, de ökölbe szorítottam a kezeim és visszatartottam.

- Néha az emberek belefáradnak a folyamatos segítésbe. Egy idő után már csak én támogattam apádat, ő pedig már észre sem vett. Amivel nem is lett volna probléma, ha nem ugyanazokat a hibákat követi el újból és újból.

- Meg csalt? - Félve tettem fel a kérdést, de tudni akartam a választ bármi áron is.

- Apád sosem lett volna képes megcsalni engem, nagyon szeretett, ahogy téged is. És bár tudom, hogy ezt nem sokszor mutatta ki feléd, mégis csak te voltál az ő szeme fénye. Sajnálom, hogy ezt most kellet megtudnod. - Anya a kezét nyújtotta felém, de én elhúztam tőle. Zavart voltam és nem akartam, hogy az érintése felszakítson még valamit bennem.

- Ha nem csalt meg, akkor miért szakítottál vele? Miket tett, amik ennyire sokkolók lehetnek?

- Nem gondolom, hogy helyénvaló lenne most erről beszélnünk. Jobb lenne, ha apád is jelen lenne, úgy talán minden sokkal tisztább lenne a számodra.

- Ezzel már elkéstél egy kicsit, nem gondolod? - Kérdeztem dühös tekintettel kisérve a szavaimat.

- Nem tudtam, hogy ma hazajössz. Közösen szerettünk volna veled erről beszélni. Mindenkinek jobb lesz ez így.

- Mindenkinek, vagy csak neked?

- Heather! - Anyám csalódottan nézett a szemembe, de nem éreztem, hogy bánnom kellene, amit mondtam. Elváll tőle, anélkül, hogy megkérdezett volna előtte engem. Vagy talán nekem nincs beleszólásom a családom életébe? Akárhogy is úgy éreztem nem tudok tovább maradni a házban.

Anya megpróbált marasztalni, de nem éreztem, hogy kettőnk közül bárkinek is jól végződhet, ha ott maradok a konyhába. Kiviharzottam a házból és elindultam az est félhomályában vissza a kollégiumba, ami közel egy óra lehetett, ha sikerül taxit találnom.

Aztán történt valami egészen váratlan. Egy ismeretlen szám hívott a telefonomon. Bár nem sok kedvem volt akkor senkihez, mégis megkönnyebbültem utóbb, hogy nem nyomtam ki.

- Haló? - Szóltam bele zavart hangon.

- Heather én vagyok az Damon, találkoznunk kell ma este az egyetem előtt. Találtunk valamit, ami érdekelhet téged.

(Naomi szemszöge)

A videó teljesen felkavart belülről. April kétségbeesett arca, csak úgy, mint anno Rebeccáé a fejembe égett. Nem akartam mindent előröl kezdeni. A tavalyi év volt életem mély pontja és csak az a tudat tartott életben, hogy azt hihettem Para Ribi halott. Szembe kellet néznem, hogy mindez csak ámítás volt. P.R. csak várt. Várta, hogy figyelmetlenek lehessünk és ismét lecsaphasson.