#Creepy Bitch 2 (Blonde Blood) (+18)

31. fejezet

Jusminda szemszöge.

Úgy érzem valami lehúzz a mélybe, és nem csak azért, amit Matt miatt érzek. Macyt se sikerült megmentenem, ahogy eddig senki mást sem. Mintha minden egyes halállal csak még több hangot hallanék a fejemben, akik még mindig csak skandálnak. Úgy gondoltam legalább a séta segíthet kicsit megkönnyíteni ezek a súlyok alól. Bár April képei és a szirénázó autók nem könnyítették meg a dolgom. Nem tudom hány óra lehetett, de a nap még nem hunyt le, szóval gondoltam sétálok még egy kicsit.

Talán nem a legjobb döntés volt, mivel így véletlenül megint abba a személybe botlottam bele, aki a második volt a "hátam közepére sem kívánom" sorban. Damon zsebre tett kézzel sétált velem szemben, azzal a nevetséges kamu mosolyával az arcán.

- Lám lám, csak nem a felszarvazott Jusmit látom magammal szemben? – Viccelődött, önelégült kifejezéssel az arcán.

- Hagyj Damon, kevés dologhoz lenne most kedvem, de Matt nincs a listán. – Látva a reakciómat Damon váratlanul hangnemet váltott.

- Ugyan Jusmi, tudod, hogy csak ugratlak, nem kell véresen komolyan venned. – Jelentette ki, még mindig vidám, de kissé barátságosabb hangon.

- Tényleg? – Fordultam vissza Damonra, úgy mint, akit nem is érdekel, hogy bárki is megérti-e a problémáját vagy sem. – Mond Damon, benned egy cseppnyi megbánás sincs, hogy játszadoztál Aprillel, akit most ráadásul el is raboltak? Mennyin múlt, hogy nem feküdtél le Heatherrel? Pedig alig két hete ismered, nem vagy jobb Mattnél, szóval felőlem mondj, amit akarsz, de én legalább nem csaltam meg senkit.

- Nem kell játszanod az áldozatot. – Hirtelen komoran, és fenyegetően hangoztak el Damon szavai, amitől úgy éreztem valami futkosni kezdett a hátamon.

- Ezt mégis mire véljem? – Kérdeztem fennhangon.

- Jól tudom milyenek voltak az előző kapcsolataid és egyiket sem nevezném boldognak, főleg nem becsületesnek. Vagy szeretnéd, hogy emlékeztesselek egy bizonyos Robra? Miért is tartottad magadnál, ja persze volt kocsija.

- Az nem ugyan ez, mint Matt...

- Nem fejeztem be. Természetesen nem ő volt az egyetlen a sorban. Sammel se azért voltál együtt, mivel 90%-os teljesítménye volt a jogi tantárgyakból. Ugye? Hát persze miért is tennél te olyat. De ott volt még Thomas, akinek a volt barátnője hátba szúrt, ezért bosszúból féltékennyé akartad tenni. Nézz tükörbe Jusminda, nem vagy és nem is voltál soha egy tisztességes ember, igen lehet én sem vagyok makulátlan, de abban biztos vagyok, hogy Matt ezerszer több megbocsájtást érdemel, mint amennyit te valaha is érdemelnél. Ideje felébredni az álmodozásból. – Dühös voltam Damonra, de nem azért, amiket mondott. Nem! Damonnak igaza volt, mindennel kapcsolatban, ki vagyok én, hogy ítélkezzem Matt felett, amikor én ennél sokkal rosszabb dolgokat is tettem, a siker érdekből vagy bosszúból. Én nem érdemlem meg őt és nem fordítva. Bár tudnám mért vagyok ilyen, miért nem tudom túl tenni magam a múltbéli sérelmeken. De Damonnak nem adom meg azt az örömöt, hogy ezt láthassa rajtam.

- Ha igaz is amit mondasz, ha elismerem, hogy rossz ember voltam, az sem változtat a tényen, hogy vele most más volt a helyzet, Matt nem olyan volt, mint a többi srác, akikkel randiztam, Matt ennél sokkal többet jelentett nekem.

- Ha ez igaz, akkor miért nem keresed meg, ha tényleg fontos volt neked, ne engedd, hogy egy hiba miatt véget érjen valami, ami talán mással már nem ismétlődhet meg.

- Miért mondod ezt nekem Damon? Miért akarsz segíteni. – Damon közelebb sétált és a szemembe nézett.

- Mivel közös a célunk. Te látod rajtam a legjobban, hogy mennyire megszédített Heather, és nem akarom, hogy más elvegye tőlem. Szóval vidd Mattet mivel szeret téged, és azt akarom, hogy ez így is maradjonn... Jót beszélgettünk. – Nem köszönt el, ahogy én sem, csak folytattuk útjainkat az ellenkező irányban.