(Naomi szemszöge)
Másnap ismét láttam Alant, szinte ugyan úgy nézett ki mint a többi napom, szürke, kötött sapka a fején, rajta pedig egy fekete pulcsi kapucnija. Az egyetem előtt állt egy falnak támasztva jobb lábát és a hátát, közben kezében egy cigarettaszállal álldogált, mintha nem foglalkoztatná az idő, csak állt ott egymagában a gondolataival körülvéve. A tegnap este eléggé felkavaró volt többünknek, ezért nem is jutott eszembe, hogy beszéljek Alannel Hunter kapcsán. De amikor ma ismét megláttam egy magában, vonakodva bár, de oda mentem hozzá.
- Szia Alan. -Amint észre vett kidobta a cigit a kezéből és feszülten felém fordult.
- Naomi! Meglep, hogy pont most futunk össze.
- Igen, tudod a tegnapi kapcsán... van valami, amire szeretném, ha őszintén válaszolnál. -Szinte folyt rólam a víz, és megállíthatatlanul birizgálni kezdtem a körmeimet.
- Jó, csak gyorsan, nincs sok időm. -Alan jobbra balra kapkodta tekintetét, mintha keresett volna valakit, erre erőteljesen felszólaltam, hogy rám figyeljen.
- Hunter miatt kerestelek fel!
- A fiú, aki molesztált? Mi van vele, megint körülötted zsong.
- Nem erről van szó, és szerintem te is tudod.
- Beszélnél kicsit világosabban.
- Meghalt. Nem is olyan rég, az nap amikor megvédtél tőle.
- Meghalt? -Alan csodálkozva nézett rám, mintha fogalma se lett volna arról, ami történt. -És mi közöm lenne ehhez?
- Mond, hogy nem csináltál vele semmit, mert, ha igen...
- Várj egy percet! Te komolyan azt hiszed, hogy én öltem meg? – Alan hirtelen ki kelt magából és ökölbe szorított kezekkel folytatta – Az egy dolog, hogy megvédtelek, de nem vagyok gyilkos! Amúgy meg honnan tudtad, hogy meghalt? Nem emlékszem, hogy tegnap óta leadtak volna hírekben bármi hasonlót gyilkosságról.
- Egy újságíró tett fel nekem pár kérdést, azt mondta leszúrták.
- Hogy hívták ezt az újságírót? -Alant meglepő kíváncsiság fogta el, amint meghallotta az újságíró szót.
- Collennek, de miért fontos ez? -Kérdeztem, fura, értetlen tekintettel.
- Jól figyelj ide Naomi, az az alak nem megbízható, bármit is mondjon neked, ne hallgass rá.
- Ismered valahonnan?
- Tavaly is az egyetem környékén szaglászott. Szerintem Rebecca ügye mozgatja. A lényeg, hogy kerüld el, amennyire csak tudod.
- Nem kell rám vigyázni, magam is eltudom dönteni, hogy ki megbízható. -Sértőnek éreztem Alant, de közben furdalt a kíváncsiság, hogy mennyit tudhatott Collenről, hogy ennyire félt tőle. -Lenne még egy kérdésem Alan.
- Jó de, utána tényleg menned kellene!
- Csak arra lennék kíváncsi, ha tényleg Heather osztálytársa vagy, akkor, hogyan lehettél már tavaly is egyetemi hallgató, ha ő csak most kezdte.
- Talán, ha lesz egyszer rá időm elmesélem, de még alig ismerlek és Damon se akarja, hogy beszéljünk veled arról, amik történtek. -Alan egy percre abba hagyta a beszédet és csendben meredt rám, szomorkás tekintettel. -Vigyázz magadra!
- Te is! -Válaszoltam, csalódott hangon, majd elsétáltam. A távolban még visszafordultam hozzá, és egy lányt pillantottam meg, akivel beszélgetni kezdett. Ilyen az én formám, azt hiszem, hogy találok, egy értelmes srácot és kiderül, hogy van valakije. Nem tehettem mást, vettem egy mély levegőt és tovább sétáltam, hogy leadjak még pár esszét.
YOU ARE READING
#Creepy Bitch 2 (Blonde Blood) (+18)
Mystery / ThrillerA történet kevésbé egyszerű, mint elődje ezért adtam neki +18-as karikát, inkább érettebb személyeknek ajánlom ^^ Heather West élete nem ért véget a középiskola után. Miután felvették a New-ring egyetemre, a rejtélyek ismét felfedik magukat, de ez...