#Creepy Bitch 2 (Blonde Blood) (+18)

7. fejezet

(jusminda szemszöge)

-Kivel beszélsz Jusmi? -Nézett rám fura tekintettel Matt.

-Senkivel. -Válaszoltam hamis vigyorral az arcomon, majd visszaraktam a zsebembe a telefonomat, mielőtt még rákattintottam volna a fájlra.

-Biztos? Olyan fura volt a tekinteted. -Úgy tűnt, mintha aggódna értem, ezért arra gondoltam, talán mégis csak valami hülye vicc lehet, nem is akartam belekeverni őt, ezért gondoltam egy apró hazugság még nem a világ vége.

-Igen semmi extra csak a kollégiumból, kaptam egy üzenetet. -Válaszoltam, próbálva visszafogni a zavarodottságom.

-Akkor jó. -Mosolygott rám vissza, majd két kávét rakott le az asztalunkhoz. -Parancsolj. -Nyújtotta át nekem az egyik csésze kávét.

-Ezt miért kapom? Nem is mondtam neked, hogy milyen kávékat szeretek.

-Ez a kávé más mint a többi. Sosem okozott még csalódást és szerintem neked sem fog. -Nem tudtam nemet mondani, azzal a cuki kacsintásával levett a lábamról. Elvettem a kávét, belefújtam, majd egy apró kortyot hörpintettem fel. -Na milyen? -Kérdezte izgatott hangon.

-Nagyon finom. -Nem akartam megbántani, láttam rajta, hogy mennyire szeretné, hogy azt mondjam ízlik, ezért ezt válaszoltam, de igazság szerint nem az én ízvilágom volt, nekem kicsit túl édes, és nem elég intenzív az íze ahhoz, hogy igazi kávénak nevezzem. Mattért viszont bármennyi hasonló kávét képes lettem volna meginni, de megakartam valakivel beszélni a telefonos dolgot, mielőtt kitöröltem volna a telefonomból. -Ne haragudj Matt, de most mennem kell.

-Most? De hiszen még csak alig pár perce vagyunk itt.

-Tudom és nagyon aranyos tőled, hogy megszervezted miattam ezt az egészet, de beszélnem kell a szobatársammal, elég sürgős.

-Akkor visszaviszlek kocsival. -Mondta és már állt volna fel a székből, de félbeszakítottam.

-Nem muszáj, inkább megyek busszal. -Matt még utánam szólt, mikor kisétáltam az épületből, de próbáltam nem meghallani, egy kis magányra vágytam a gondolataimmal. Azt akartam hinni, hogy igazat mond, de nem tudtam, hogy vajon mi lehet abban az üzenetben.

Elővettem a telefonom és csak néztem a képernyőt. Több ezer gondolat cikázott végig a fejemben, végül eldöntöttem, hogy beszélek Naomival, talán találunk rá logikus magyarázatot.

(Heather szemszöge)

-Miért nézel úgy, mintha halottat látnál? -Kérdezte Damon, mégis a teljes érdektelenség sugárzott vissza az arcáról.

-Elég sokat hallottam rólad az elmúlt két napban.

-Ohh tényleg és miket? -Kérdezte, könnyed egyszerű hangon, majd még egy falatott evett a kajámból.

-Hát nem azt, hogy szeretsz másoktól kaját tarhálni!

-Ó ugyan, egy falatba még nem halsz bele -Nevette el magát, amitöl még idegesebb lettem.

-A lényeg! -Próbáltam visszatérni a fontosabb témába, de ez a Damon, gyerek nem egyszerűsítette meg a helyzetem, olyan volt, mint egy kisgyerek -Tudom, hogy közöd volt a tavaly történtekhez, csak azt nem tudom, hogy mi és valamiért senki sem akar ellátni információkkal.

-Nem gondoltál még arra, hogy lehet nem véletlenül nem avattak bele? -Kérdezte egy kicsit komolyabbra véve a stílusát.

-Túl sokat is szerintem, de nem kaptam válaszokat. Viszont, te segíthetnél nekem!