Egy pillanat, és beléd estem | "𝘿𝙚𝙟𝙖 𝙫𝙪..."

~ Bevezető ~

Talán most kéne oldalakat betöltenem azzal, hogy az új, üres naplóm elején bemutatkozzak gyakorlatilag saját magamnak, elmeséljem röviden az eddigi életem, valami adatlapot firkantsak le magamról, hogy hány éves vagyok, mi a nevem, mik érdekelnek, meg ilyesmik, de most teljesen őszinte leszek - a naplómnak azért mégsem fogok hazudni -, olyan sokat nem szánnék erre, főleg, hogy ez a naplós dolog nem is az én ötletem volt.
Igazából Anya találta ki, hogy mivel új suliba kerülök, vezetgessek egy ilyet, mert milyen aranyos lesz később visszaolvasni, én pedig belementem. Végülis időm az van, motivációm ehhez meg majd lesz. Remélhetőleg.
Soha nem voltam jó ezekben a bevezető dolgokban, és bár utoljára tízéves koromban vezettem naplót (akkor is csak az első három nap voltam motivált, abba is hagytam) azért elég idegen ez az egész, mindenesetre vágjunk bele, majd csak lesz valahogy.
Szóval.

Székely Levendula vagyok (igen, létezik ez a név, és én szeretem), tizennégy éves, most leszek gimis és halálra izgulom magam, ugyanis két nap múlva lesz a felnőttek és a filmek szerinti "sorsfordító" gólyatábor, ahol megismerem az új osztályomat.
Sajnos túl befolyásolható vagyok ilyen téren, úgyhogy már egy hete görcsölök ezen az egészen, ahogy azt kell. Ha nem fogytam emiatt vagy két kilót a napokban, akkor egyet se, de mindegy, nyugtasson a tudat, hogy ez az egész Tihanyon lesz, ami a kedvenc helyem a Balatonon, és bízzunk benne, hogy nagyobb szerencsém lesz az új osztályommal, mint a régivel. Úgyhogy a gólyatáborról egyelőre ennyit, menjünk tovább.
A Szent Ferenc Alapfokú Művészeti Gimnáziumba fogok járni. Eredetileg nem ide jöttem volna, a felvételit nem is itt írtam, de aztán végül mégis erre az iskolára esett a választásom, és azt hiszem, nem fogom megbánni.
A nővérem (Napsugárnak hívják) is ide jár, és ő szereti, már egy párszor láttam is belülről a sulit, és őszintén szólva, elképesztően tetszik, úgyhogy kíváncsian várom a szeptembert.
És persze nem csak az iskola, hanem értelemszerűen az új osztálytársaim miatt is nem kicsit fel vagyok pörögve. Egy-kettőt láttam már a szóbelin, a beiratkozáson, vagy esetleg a tankönyvkiosztón, de (már olvastam a névsort, kevesen leszünk az osztályban, mivel ez egy művészeti suli és nem könnyű bejutni, úgyhogy kevesebb a létszám, mint a normál sulikban, plusz az idei évben nagyon sokan elbukták a jelentkezést) igazából senkit nem ismerek, úgyhogy van harmincnyolc órám elővarázsolnom a szociális énemet.
Viccen kívül, tényleg izgulok. Talán most nagyobb eséllyel szerzek barátokat, mint az előző sulimban (egy lánnyal voltam jóban összesen), esetleg a szerelem is rámtalál úgy nagyjából életemben először, valamint ideje megbizonyosodnom arról, hogy vajon a gimi tényleg olyan-e, mint ahogy a felnőttek előadták nekem az utóbbi időben.
Kötve hiszem.
A tanulással valószínűleg nem lesz gondom. Mindig is jó tanuló voltam, sokszor tanulás nélkül, úgyhogy ez annyira nem izgat, csak annyit remélek, hogy a tanárokat szeretni fogom. Nagyjából.
És hogy a családomról is legyen szó, van egy három és fél évvel idősebb nővérem (nem rég szakított a barátjával, Alexszel, aki mint kiderült, össze-vissza csalta, szóba se állnak egymással), természetesen van egy anyukám és egy apukám, egy macskám (Smaragdnak hívják) meg pár pókom a szobámban, és körülbelül ennyi, ami fontos lenne az első oldalra. A többit majd később.
************************************
Sziasztok!
Örülök, hogy belenéztetek ebbe a kis könyvbe (igaz, most hogy az ötödik évadból szállingóztam ide vissza, kicsinek nem igazán mondható :D), remélem tetszik annyira ez a bevezető, hogy tovább olvassatok. :)