Egy pillanat, és beléd estem | "𝘿𝙚𝙟𝙖 𝙫𝙪..."

57. Karácsony

December 24. (péntek)
Merry Christmas! :)
Reggel a szokásosabbnál boldogan ébredtem. Felvettem valami normál kinézetű, de kényelmes ruhát, majd lefutottam Anyuékhoz a földszintre.
Apu az égősorok égőit ellenőrizte, Anyu pedig a pogácsa és a mézeskalács tésztáját készítette elő.
- Tudok segíteni valamit? - kérdeztem, miközben bekaptam egy narancsszeletet.
- Nem, köszi - rázta meg a fejét Anyu - Csak annyit, hogy a holnapi útra pakoljatok össze. Öt nap Brazíliában, így számoljatok - mondta, majd felszaladtam az emeletre. Jupiii, végre megyünk a nagyszüleimhez! :)
A bőröndömet előhalásztam a szobám legrejtettebb zugából (szekrény mögött), majd beledobáltam egy pár ruhát öt napra (Brazíliában meleg van ilyenkor is). Ezek mellett többek között elraktam a telefonomat, a naplóm, a kedvenc tollaim, a töltőm, a fényképezőmet, napszemcsit és egy képet Cassoról, amit még Sacival nyomtattam.
Még amikor plázáztunk, nyomtattunk egy csomó képet, én Cassoról, ő Ricsiről, barátnőseket, meg ilyesmik.
Szóval egy képet Cassoról elraktam, de ez titok. :)
A karácsonyi ebéd után kezdődött a készülődés. Apu behozta a karácsonyfánkat, amit Napsugár és én egyből díszíteni kezdtünk, Apu és Anyu pedig a kaját csinálták, meg a sütit.
Ezek alatt persze egy csomó agyonhallgatott karácsonyi zene ment (ehhez egyébként Anyu ragaszkodott), amiket Napsugárral khm... szinkronizáltunk. :)
- Last Christmas I gave you my heaaaart - nyivákolta Napsugár direkt idegesítően, mire felnevettem.
A nővéremmel, amikor Anyáék nem láttak, az All I Want For Christmas refrénjére poénból még twerkeltünk is, legalábbis igyekeztünk. Napsugár fejéből pattant ki az ötlet, nyilván, de nagyon vicces volt. :)
Imádom a nővéremet.
Nemsokára vacsiztunk, majd a hagyományaink alapján ezt követte az ajándékozás. Anyuék éppenhogy lerakták a csomagokat, Napsugár és én már ugrottunk is.
Jó, lehet, hogy Sugár már elvileg nagykorú, én meg gimnazista, de a karácsony ugyanúgy karácsony, mint tíz évvel ezelőtt. :)
- Úristeeen! - ugrándoztam boldogan kezemben tartva a gitárt. Évek óta szeretnék egyet, ugyanis nyolcadikos koromig jártam zenesuliba és profin megtanultam gitározni (de akkor csak zenesulis gitárom volt, amit vissza kellett adni), amit sajnos abba kellett hagynom, mert új tanár jött, akit utáltam, de mostanában újból megjött a kedvem hozzá, és tessék. Itt van a kezemben. Az "angyalkám" jó munkát végzett. :)
Egyből elkezdtem játszani rajta. Már az ötödik számot játszhattam, amikor Apu szólt hozzám.
- Én szerintem, van még valami közösen... - mutatott a fa alatti utolsó, hóemberes csomagolópapírral borított dobozra.
Azonnal odaugrottunk. Az ajándék kisebb méretű volt. Kíváncsian összenéztünk, majd kibontottuk. Egy dróóón! Nagyon menő. :)
Mondanom sem kell, a december végi hideg időjárás ellenére Napsugárral egyből kipróbáltuk a kertben az ajándékunkat, valamint csináltunk videókat felülről, ahogy a karácsonyi fények előtt ugrálunk a kamerába nézve. :)
Bennt a házban ismét előkaptam a gitáromat és karácsonyi dalokat játszottam, valamint énekeltem, éjfélkor pedig rezegni kezdett a telefonom. Valaki írt.
Csak egy pillantást tudtam vetni a telefonom kijelzőjére, ugyanis Anyu éppen videóra vette, amikor játszottam, de az az egy pillanat pont elég is volt ahhoz, hogy utána megállás nélkül mosolyoghassak.
"Boldog karácsonyt, Szöszi. <3"

Mai nap - 5/5***: nagyon jó volt az idei karácsony, ráadásul Casso is írt, ami feldobta a napom. Sajnos a korlátaim nem engedik a négy csillagos ötöst. :)