Egy pillanat, és beléd estem | "𝘿𝙚𝙟𝙖 𝙫𝙪..."

136. Korrepetálás

Május 2. (hétfő)
Az utolsó előtti tanítási hét. Ezt így május elején fura kimondani, de hát ez van, mondom is, miért. (Amúgy csak a honlapról tudom.)
A hatalmas túljelentkezés miatt jövőre már indul egy "c" tagozat is, amihez nyilván kellenek termek is, ezért az iskolát bővítik. Ehhez nyilván idő is kell, ezért május második felében és június elején már csak mindenféle projektnapok lesznek, kirándulások, aztán június 15-én bizonyítvánosztás. Természetesen az építkezés miatt nem az iskolában, hanem a szomszéd suliban, mivel nekik péntek lesz a biziosztás. A lerövidült tanítás miatt jövőre is, meg még idén is lesznek szombatok, amikor be kell menni a suliba ledolgozni egy pár napot.
- Akkor basszák meg! - közölte Ricsi, amikor ezt neki is elmeséltem.
Valami olyasmi. :)
Első és második órán, matekon és nyelvtanon a közelgő évvége miatt gőzerővel haladtunk az anyaggal.
Föcin Pásztor ültetett. Íme, a két hétig tartó hiperszuper ülésrend:

Casso-Enikő Leni-Andris
Saci - Barni Kitti - Ricsi
Domi - Lili Laci - Niki

Na, ez az az összeállítás, aminek senki nem örült. Kezdjük azzal, hogy Ricsi és Kitti egymás mellett vannak. Okos ötlet, mondhatom.
Casso, Enikő, Andris és én azért nem örültünk, mert elöl vagyunk, Saci azért volt szomorú, mert nem Ricsi mellett ül, Laci, mert Niki mellett kell ülnie két hétig, Domi és Lili nem látják a táblát, Barni pedig utál az ablak mellett ülni.
Az élet nehéz.
A többi órán is tanultunk, órák után pedig Casso átjött korrepre, aki a mai napra már teljesen meggyógyult.
Nagyon jól elvoltunk, nevettünk, beszélgettünk, meg minden, majd olyan estefelé Casso hazaindult.
Szokás szerint kikísértem a kapuig, majd már éppen köszöntünk volna el, amikor témát váltott.
- Leni, amúgy... - nézett a szemembe Casso - Lau egyik szünetben végignézegette az év eleji rajzaimat a mostaniakkal, amiket csinálgattam rajzórákon, én nem tudom, szerintem szívott előtte valamit, de elvileg fejlődtem, nem bukok meg rajzból, éljen, és azt mondta, hogy nem kell korrepre járnom már. Szóóval köszi úgy... az egészet - mondta, mire nem kicsit meghökkentem - Így utolsó alkalommal.
- Ó - szomorodtam el - Értem - sütöttem le a szemem - Persze, nagyon szívesen, örülök, hogy... taníthattalak. Vagy mi - nevettem el magam zavartan.
Casso halványan mosolyogva nézett.
- Nem tudom, milyen összeesküvés elméleteket gyártottál a fejedben, de nem miattad van - nevetett fel halkan - Vagy érted. Csak nem akarom, hogy tovább fáradj miattam - mondta egy őszinte mosollyal az arcán - Holnap találkozunk - nyomott egy puszit a homlokomra.

Mai nap - 5/3: vége a korrepeknek. Normál esetben meghatottak volna Casso szavai, de a mi (nemlétező) kapcsolatunk cseppet sem normális.