Egy pillanat, és beléd estem | "𝘿𝙚𝙟𝙖 𝙫𝙪..."

22. Picasso

Október 29. (csütörtök)
Holnap halloweeni-bál, és Rolival fogok táncolni, minimum egyszer biztos, mert elhívott, tehát úgymond "együtt megyünk", szóval alig várom. :)
Reggel a már megszokott társaság a suli előtt állt, úgyhogy erőt vettem magamon és úgy döntöttem, hogy csatlakozok hozzájuk.
Nem igazán tudtam, hogy ezt milyen szöveggel tehetném meg, hogy ne legyen kínos, szóval a suli előtti téren sétálva még épp ezerrel kattogtattam valami jó alibin az agyam, amikor rámköszöntek ők maguktól, Ricsi még valami bandáról is megkérdezett, hogy ugye ismerem-e (nem ismertem), így az ürügykeresést megúsztam, kellemetlenség nélkül csatlakoztam a társasághoz.
- Halljátok, megvan holnapra a csajom - mesélte Andris büszkén.
- Csajod? - értetlenkedtem.
- Jaja. Nagyon dögös.
Néha eléggé úgy érzem, hogy a fiúk enyhe hormontúladagolásban szenvednek, de mindegy.
- Aha - bólintottam, igyekezve természetesnek tűnni.
Egy biztos, én tuti a lehető legmesszebb állok attól a lányideáltól, amit látva a fiúk csoportosan egyetértenek, hogy "hú, de dögös".
Ezt el kéne fogadnom.
Rajzórán Molnár tanárnő kiadta a feladatot. Körbe kellett rajzolni a kezünket és kidíszíteni (?). Nos. Leraktam a kezem a lapra, és elkezdtem körberajzolni a kezem. Amikor felelmeltem a tenyerem, azt hittem, hogy egy kőóriás rakta le a kezét helyettem, vagy nem is tudom. Itt egy pupli, ott egy daganat, amott meg egy... domb? Uhh. Mindegy. Lényeg, hogy borzalmasan ronda lett, úgyhogy radírozhattam ki az egészet, és mivel a ceruzát okosan rányomtam a papírra, alig tudtam kiradírozni, ráadásul a lap is totálisan összegyűrődött, úgyhogy az a feladat, hogy körberajzoljam a kezem, már alapból egy tízperces műveletnek bizonyult, de szerencsére a díszítéssel nem volt gondom, az jól ment, és egész megelégedtem az alkotásommal.
- Székely Levendula! - szólított ki Molnár óra végén. Kisétáltam a rajzommal a tanári asztalhoz. - Nagyon jó! Álomszép! Ötös!
Megkönnyebbülve ültem le a helyemre. A névsor végén Ricsi is kiment az asztalhoz.
- Ez meg miiii? - förmedt rá. Felmutatta a papírt: lövöldöző pálcikaembereket rajzolt. Azt hittem, a pálcikaemberekkel van baja, de hamar kiderült, hogy tévedtem - Ez milyen erőszakos, durva alkotás? - kezdte, majd belekezdett a hosszú-hosszú kioktatásba. Amikor fél óra prédikáció után befejezte, rávéste az egyest.
- Vágod, bukásra állok rajzból emiatt a liba miatt - magyarázta Ricsi Rolinak, aki erre csak elröhögte magát.
Éneken Kántorral az Ég a várost (?) "énekeltük" kánonban, amit Andris és Laci black metal előadásmódban énekeltek. Örültem volna, ha ez nem így történik, de nem baj. Azért vicces volt. :)
Tesin Somogyi megtanított pár táncos-alaplépést a holnapi bálra.
- Na, akkor kérem szépen a párokat - mondta a tanár úr, mire Roli a hajába túrva, mosolyogva odajött hozzám.
Nem tudom, hogy csak beképzeltem-e, mert erre a szívem egyébként is ezerszeres tempóban kezdett verni, de akkor valahogy úgy éreztem, mint ha a világ összes tekintete rajtam lenne.
- Készülj fel, mert nem vagyok egy nagy Michael Jackson - nevettem fel, mire elmosolyodott.
- Nem baj, Szöszi, megoldjuk - lépett oda hozzám.
- Nem vagyok "Szöszi" - jeleztem.
- Szőke vagy - mosolygott - De szólj, ha nem.
- Okés, lehet egy kérdésem? - pillantottam rá.
- Nem - közölte szórakozottan, miközben Somogyi instrukciói szerint megfogta a derekam, én pedig igyekeztem nem elájulni ott helyben.
Általánosságban se vagyok hozzászokva a fiú-érintésekhez, pláne az övéhez, az egész testem összes porcikájában éreztem, ahogy a derekamra teszi a kezét, nagyon koncentrálnom kellett, hogy ne vonja el az érintése az összes figyelmemet.
- Ne csináld már - nevettem el magam zavartan.
- Jó, nyugi, szivatlak. Lehet egy kérdésed - "engedte meg" jókedvűen.
- Köszönöm - nevettem - Szóval - szedtem össze a gondolataimat.
- Szóval.
- Minden lányt idegesítesz a becézgetéseddel, vagy csak én vagyok ilyen szerencsés? - kérdeztem meg, igyekezve megtartani a laza látszatot, amikor egyébként már hetek óta ezen kattog az agyam, és úgy kellett rákészülnöm erre az egy mondatra.
- Ügyes próbálkozás, Szöszi, de a "c"-t választanám - válaszolta egy halvány mosollyal az arcán.
- Mégpedig?
- Hogy erre a kérdésre nem válaszolok, mert az úgy már nem poén.
- Hát jól van, Picasso, nekem mindegy - vágtam rá nevetve, mire derűsen elmosolyodott.
Suli után hazamentem, majd háziírás után felmentem Messengerre. Saci írt.
Saci: Úristeeeeen elhívott! <3
Levendula: Mesélj <3
Saci: Suli után félrehívott, és odaadta a tolltartómat, amit otthagytam a suliban, aztán beszélgettünk és adott nekem egy karkötőt, aztán együtt jöttünk haza :)
Levendula: ahhhw:)

Mai nap - 5/5: Vele fogok táncolni holnap! A filmek alapján vagy lekéri Rolit egy gyönyörű csaj tánc közben, aki aztán egész este a nyakán fog csimpaszkodni, én meg a mosdóba zárkózva fogok bőgni, vagy Roli megcsókol, miközben táncolunk, de őszintén szólva az első verzió sajnos sokkal valószínűbbnek tűnik, úgyhogy reménykedjünk. Na mindegy, majd meglátjuk, remélem, jó lesz. :)