Egy pillanat, és beléd estem | "𝘿𝙚𝙟𝙖 𝙫𝙪..."

80. Maradni

Február 7. (hétfő)
A síszünet és a hétvége hamar elrepült. Igaz, a síelésre én még csak nem is gondoltam, de legalább kipihenhettem magam.
A héten nem lesz Saci, de utána már szerencsére igen. Remélem, addigra már jobban lesz.
Első órán, vagyis matekon dogát írtunk. Nagyon kevés dolgot tudtam, valahogy nem tudtam teljesen odakoncentrálni a dogára, mivel a gondolataim folyamatosan Casso körül forogtak, mivel a Valentin-bálra tök jó lenne, ha elhívna. Romantikusan táncikálnánk, kézcsók, meg minden, ahhw.
Úgyhogy a doga helyett inkább ennek az esélyét számolgattam, ami irgalmatlanul kevésnek tűnt. Végül megállapodtam 0,49 százalékban. Remek kilátások.
Tulajdonképpen miért is hívna meg, ha letett rólam, mert dobtam, és halálosan barátként kezel? Na, ez a költői kérdés.
Informatikán Horváth leellenőrizte a jegyzeteket, majd mivel mindenkinek megvolt (Lili megcsinálta és körbeküldte Messengeren, mi meg kicsit átfogalmazva lemásoltuk), játszhattunk egész órán.
Unottan kattintgattam. Hatvanezer-milliószor átváltoztattam a hátteremet (olyat kerestem, ami nem pixeles), kvízparton ötször egymás után megcsináltam egy feladatsort, majd beléptem a gmail-fiókomba, ahol azonnal felugrott a Google Hangouts párbeszédablaka. Laci gyorsan csinált egy random 9/B-s csoportot, amin üzenetezni kezdtek. Egyébként egymás mellett ültek az üzenetezők, de mindegy. :)
Laci: fjjehfksbckcndjc
Ricsi: lcndjxmsjcodnjckfj
Laci: dkcbdkxnsk2ir7r0xjxm9wkyhfodj9yjsicosxudbxodhckxn
Ricsi: qwertzuiopasdfghjklyxcvbnm
Casso: cjdiskskyncidbxjd
Laci: dusonsuxksbciehxixn
Andris: shcjx
Ricsi: hxdjxbxjdndc
És kiléptem onnan.
Utolsó órán, kémián kísérleteztünk. Sajnos az óra tíz perccel tovább tartott, úgyhogy köszönés után mindenki úgy rohant ki a suliból, mint ha puskából lőtték volna ki.
- Akkor korrep? - kérdeztem Cassot.
- Oké - bólintott - Ma nem mész Sacihoz?
- Azt írta, elég csak átküldenem a házit - vontam vállat.
- Aha - hagyta rám a témát, majd elindultunk.
Az út elején nem sokat beszéltünk, beállt közénk az a gondolkodós csend, amit aztán Casso tört meg.
- Pénteken lesz a Valentin szar amúgy, nem?
Nem, egy cseppet se vettem magamra, hogy a világ legromantikusabb bálját csak úgy le "Valentin szar"-ozza. :)
- Igen - bólintottam izgatottan, hogy vajon hogyan folytatja.
- Megyünk? - kérdezte egyszerűen - Már úgy is pro-k vagyunk.
- Mehetünk - bólintottam mosolyogva.
Vííí! :)
A házunk előtt (most nálunk volt a korrep) megálltunk, csak mert nem volt nálam lakáskulcs, a telefonom pedig lemerült.
- Francba! - csattantam fel - Nem, nem, nem! - idegeskedtem, mire Casso felnevetett. Jó, hogy ő tud nevetni.
- Nyugi már, akkor nálam tartjuk - röhögött.
- De nincs ott a festmény, a múltkor áthoztam - sóhajtottam.
- Akkor majd holnap megtartjuk megint. Bejössz? - nyitotta ki a saját házuk ajtaját, én pedig belementem.
Konkrétan leültünk a kanapéra és filmeztünk, én pedig véletlenül bealudtam rajta. Úristen, de kínos.
A film végén Casso vállán ébredtem.
- Felkeltél, Csipkerózsika? - kérdezte mosolyogva.
Hééé, Csipkerózsikának csók is jár, erre azt meg kispórolja. :)
- Úgy néz ki... - ébredeztem zavartan elpirulva - Fel kéne hívnom Anyuékat.
- Tessék - nyomta a kezembe a telefonját Casso.
Beírtam Anyu számát a telefonba, majd felhívtam.
- Szia Anyu, Levendula vagyok - szóltam bele a telefonba. Mert amúgy nem jönne rá a hangomról, hogy a saját lánya beszél.
- Szia Kicsim! Kinek a számáról hívsz? - kérdezte Anyu.
- Cassoéról. Nincs lakáskulcsom, és lemerült a telefonom. Otthon vagy esetleg?
- Nem. Senki nincs otthon. Apád és én csak este érünk haza, Napsugár pedig a barátjánál alszik.
- Ó - húztam el a szám - Nem baj, ha kihangosítalak, hogy Casso is hallja?
- Nem, dehogy - mondta Anyu. Cassora néztem, aki egy bólintással beleegyezett. Elemeltem a fülemtől a telefont, majd kihangosítottam - Casso! - szólította meg Anyu a mellettem ülőt.
- Maradhat itt - nevettem fel óvatosan.
- Rendben. Pontosan ezt akartam kérdezni. Köszönöm szépen.
- Én is köszönöm - néztem Cassora, aki halkan elnevette magát, majd mondta, hogy alap.
Szóval a délután nagy részében náluk maradtam, beszélgettem Henivel, Casso anyukájával (Amarilla), Ricsi megkínált chipssel, illetve megismerkedtem Lottival, Casso tizenhárom éves húgával is.
Kedves lány. :)
Este megköszöntem a vendéglátást, majd hazamentem, és elalvásig vigyorogtam.

Mai nap - 5/5: Casso elhívott a Valentin-bulira! Jupiiii! :)