Egy pillanat, és beléd estem | "𝘿𝙚𝙟𝙖 𝙫𝙪..."

67. Edzés

Január 6. (csütörtök)
Casso ma sem jött suliba, úgyhogy a suli előtt ácsorgó banda megint csonka volt. Akármi is van közöttünk (tehát semmi), azért hiányzik. :(
Délelőtt nem nagyon történt semmi, azonkívül, hogy negyedik és ötödik órán (vagyis tesin) súlyzókkal a kezünkben futkorásztunk és erősítettünk. Egy élmény volt.
Kivételesen össze voltunk vonva az a-sokkal, úgyhogy észrevehettem, hogy Mira (kábé a többi a-s lánnyal együtt) tökéletes kondiban van ellentétben Sacival és velem.
Éppen ezért Mira óra után félrehívott minket, hogy ránk férne a kondizás, szóval ma délután menjünk vele.
Nem kérdés volt, tényként közölte, így történt, hogy három óra ötvenötkor Sacival egy-egy hátizsákkal a kezünkben az edzőterem előtti buszmegállónál vártuk Mirát, aki érkezése után az öltöző felé vettük az irányt.
Egy fehér topot vettem fel szürke, térdig érő legginssel és fehér edzőcipővel. A hajamat szoros konytba fogtam (a fenekemig leér, úgyhogy megdolgoztam vele rendesen), majd segítettem Sacinak megkeresni a hajgumiját.
- Jaaa, itt van! - emelte fel a karját. Végig a csuklóján volt. :)
A büfénél, nyilván, hol máshol lettünk volna, találkoztunk Lacival.
- Szia! - köszöntem neki.
- Hali - intett nekem és Sacinak (Mira éppen az egyik osztálytársával, Bettivel kardiózott, vagy mi). - Hogyhogy itt vagytok?
- Mira elrángatott ide - vontam vállat.
- Az ki? - ráncolta össze szemöldökeit, majd megvilágosodott - Az a-s csaj?
- Aha. És te hogyhogy itt vagy?
- Viccelsz? Mindig idejárok kondizni - röhögött - De itt vannak a többiek is amúgy - mutatott a távolba, ahol Casso (!), Ricsi, Andris, Niki és Kitti volt - Jössz? - tápászkodott fel.
- Persze, csak megvárom Sacit - biccentettem a mosdó felé.
- Jó, akkor én is.
- Haliii, itt vagyok! - szökdécselt hozzánk Saci, majd odamentünk Cassoékhoz.
Andris és Casso az egyik padon beszélgettek, Ricsi pedig Kitti guggolásait, vagy mijeit "ellenőrizte".
Hát, lányként így kívülről nézve is csak annyit tudok mondani erre, hogy cseles.
- Szaaasz'tok csajok! - köszöntött Andris (Laci ezt a megszólítást sérelmezte egy kicsit. :D)
- Sziasztok - mosolyogtam Andrisra. Cassora egyáltalán nem néztem, de a szemem sarkából láttam, hogy ő viszont nagyon is.
Éreztem, hogy senki nem érti, mit keresek itt Sacival, mindenesetre nem vontak kérdőre.
Casso viszont nemsokára odébbhívott, én pedig követtem.
Casso megállt egy futópad előtt.
- Ki ráncigált ide? - kérdezte, ő elsőként, ha már konditeremben talált és nem csináltam semmit.
- Mira - vallottam be.
- Komoly. Felállsz oda? - biccentett a futópad felé, mire automatikusan, nem átgondolva a helyzetet felálltam a szerkezetre, Casso meg elégedetten elmosolyodott és ellépett tőlem - Hajrá - nézett rám derűsen, majd megnyomott valami gombot, az alattam lévő szalag pedig megindult, mire kishíján leestem, aztán felvettem a tempót - Ha már itt vagy.
- Szemét vagy - nyöszörögtem.
- Tudom - vont vállat, miközben leült a futópad melletti padra.
- Nagyon - erősítettem meg hunyorogva, amikor beleivott az ásványvizébe.
- Csak nem kifáradtál? - kérdezte rácsavarva a kupakot az ásványvízre.
- Eleve is fáradt voltam. Ma matek témazáró volt, csak valaki nem tud erről, mert ellógta a mai napot - célozgattam.
- És mégis eljöttél kondizni - jegyezte meg, mire felsóhajtottam - Amúgy ne vedd sértésnek, de nem gondoltam volna, hogy itt talállak.
A szemei körül összefutottak a nevetőráncai, és tudtam, hogy nagyon szórakozik azon, ahogy szerencsétlenkedek a futópadon.
- Igen, mert elrángattak - bólintottam, emlékeztetve.
- Szomorú - biccentett szórakozottan - Kitartást.
- Na jó, állítsd le ezt az izét, én nem értek hozzá! - könyörögtem.
- Ugorj le.
- Azt várhatod. Tudod, hány videót láttam, hogy az emberek ilyenkor mekkorát esnek? - kérdeztem magam elé képzelve egy párat.
- Hát, most lehetne egy új - vigyorgott rám - Na jó, megszánlak - állt fel, hogy kinyomja a gépet.
Azt hittem, megteszi, úgyhogy megálltam, de végül mégsem állította le, ezért kiszámíthatóan leestem.
- Jól vagy? - röhögött Casso, miközben felhúzott a földről.
- Soha jobban - ironizáltam, majd visszamentem a többiekhez.
Este Laci átküldött egy-két konditeremben készült fotót (állítása szerint a többit megtartja magának, amikkel mindannyian zsarolhatóak leszünk egy életre), amiket mind lementettem.
Az utolsó képnél viszont a szokásosnál is intezívebben megdobbant a szívem - a fotón Casso szerepel (mily meglepő) valami ásványvizes üveggel a kezében, oldalra fordított fejjel figyel valamit és megmosolyogtatóan önfeledten röhögi el magát. Fehér felsője kissé hozzásimul kidolgogott testéhez, a nevetéstől összehúzott csillogó szemei gyönyörűen kéklenek az édenfekete szempillái között, sötét haja pedig kuszán áll, de mégis tökéletesen. Ahw. Azt hiszem, néhányszor rápillantok a közeljövőben erre a képre.
Anyu egyébként nagyon örül, hogy kondizni járok (akkor is, ha ez csak ma volt és nem sok mindent csináltam), úgyhogy előszerettel elenged máskor is. :)

Mai nap - 5/5: örülök, hogy Cassoval minden a régi, legalábbis úgy tűnik, vagy csak palástol, nem tudom, de akkor is, ha emiatt le kellett esnem egy futópadról. Függetlenül attól, hogy valószínűleg jelenleg teljes barátzóna vagyok, legalább nem vagyunk rosszban. Csak sajnos Sacival a kondi miatt lefújtuk a fánksütést, de mindegy. Majd holnap.