KILLER KILLER

- harmadik -

- Fussatok!- parancsolt a barátaira Seokjin.

Nem kellett kétszer mondania.

Yoongi észveszejtő gyorsasággal fordult sarkon, a szeme sarkából azonban látta, ahogy Jimin térdei remegni kezdenek a sokktól, majd erőtlenül a földre zuhan. Yoongi szíve a torkában dobogott, miközben visszafordult, hogy felsegítse a barátját. Jimin közben zihálva próbálta ellökni magától az idősebb fiú segítő kezeit, mintha azt akarta volna, hogy hagyja őt hátra.

Yoongi viszont ellentmondást nem tűrő arccal nyúlt Jimin felé, hogy felsegítse őt a földről. A fiatalabb fiú ennek láttán csak szótlanul tűrte, hogy Yoongi támaszként szolgáljon számára.

- Nem nyílik ez a kurva ajtó!- kiáltotta Taehyung, kétségbeesetten rángatva a kilincset, de az nem engedelmeskedett neki.

- Az lehetetlen- motyogta az orra alatt Seokjin, miközben odébbtolta a fiatalabb fiút, hogy az ajtóhoz férkőzzön. De hiába feszegette az ajtót, az továbbra is konokul zárva maradt, ő pedig minden egyes másodperc elteltével egyre idegesebb lett.

- Ez nem lehet igaz- tördelte a kezeit Hoseok. - Ez rohadtul nem lehet igaz!

Yoongi közben az ablakhoz sietett, hátha azt sikerül kifeszíteni. Annyira erőlködött, hogy az ujjbegyei teljesen elfehéredtek, de az meg sem mozdult. Hoseok erre erőszakosan odébblökte őt, hátha neki kinyílik az ablak, de többszöri próbálkozás után sem történt semmi.

- Yoongi, hívj segítséget- hadarta Seokjin. - Ti pedig keressetek valamit, amivel kitörhetjük az üveget!

Yoongi gondolkodás nélkül kapta elő a mobilját, miközben a többiek kutakodtak. A fiú többször is félretárcsázott, annyira remegtek az ujjai, de miután végre valahára sikerült és hallotta, ahogyan kicsöng a telefon, egy fokkal nyugodtabban nyelt egyet.

- 911, mi a vészhelyzet?

- E-egy gyilkos van a házban! Próbálunk elmenekülni, de nem tudunk kijutni és nem tudjuk, hogy mi a francot csináljunk és...

- Uram, vegyen egy mély levegőt! Kérem, mondja el a nevét és a címét és mi azonnal...

A telefon hirtelen recsegni kezdett.

- Ha-halló?- dadogta Yoongi, de senki sem válaszolt neki. A mobilja valami furcsa, zúgó hangot adott ki, melynek hallatán a fiú szíve kihagyott pár ütemet. Kétségbeesetten Seokjinre pillantott, hátha ő majd megnyugtatja, de a legidősebb is ugyanolyan tanácstalan volt, mint ő maga.

A vonal egyszeriben megszakadt.

Azonban még mielőtt bármi mást is tehettek vagy mondhattak volna, egyszeriben furcsa zaj ütötte meg a fülüket, amitől még a vér is megfagyott az ereikben.

Mintha megint vonszoltak volna valamit a földön. De ezúttal nem egy testet, hanem valami fémből készült, éles tárgyat. Úgy húzták a padlón, hogy a csikorgás tisztán kivehető legyen.

És egyre közelebbről hallatszódott.

Még közelebbről.

Yoongi akkor lélegzett fel újra, amikor újabb zaj ütötte meg a fülét. A csikorgás abbamaradt, amikor Taehyung az öklével betörte az üveget, nagy felfordulást csinálva a lakásban. Az üvegtábla milliónyi darabra hullott, melyek nagy csörömpöléssel zuhantak az előszobakőre.

- Taehyung, a kezed...

- Leszarom a kezem, hyung!- morgott türelmetlenül a fiú, miközben a vérző ujjait a pólójába csavarta. - Csak menjünk már ki innen!

A fények hirtelen megint villózni kezdtek.

- Basszus- sziszegte Seokjin, miközben megragadta Jimint, hogy felhúzza. Yoongi ezt úgy értelmezte, hogy végre itt a menekülés ideje. Így is tett.

Mindannyian szabadulni akartak.

Hoseok volt az első, aki átugrott a párkányon, a fiú viszont nem rohant el. Megvolt a lehetősége, hogy hátrahagyjon mindent és mindenkit, mégsem tette. Várta, hogy a barátai is kövessék őt. Taehyung dühösen szólongatta, hogy tűnjön már el, miközben Jimint átsegítették az ablakon. Hoseok azonban csak falfehér arccal rázta a fejét, jelezve, hogy egy tapodtat, sem mozdul a többiek nélkül.

- Menj már!- üvöltött rá Taehyung. - Ígérem mi is jövünk!

Seokjin volt a következő, aki átmászott a kereten. Hoseok bizonytalanul toporgott, már Jiminnel és Seokjinnel a sarkában. Ezt követően azonban lassan elindultak, majd sprintelni kezdtek, hogy a lehető legmesszebb kerüljenek a háztól.

Yoongi közben újra meghallotta a csikorgást.

- Bassza meg- káromkodott Taehyung. - Igyekezz, hyung!

Yoongi sietősen kimászott, majd hátrafordult, hogy segítsen a barátjának. A fiatalabb fiú viszont nem tudott kijutni. Taehyung keze annyira vérzett, hogy képtelen volt megtartani magát vele, a párkány pedig minden egyes próbálkozás után egye csúszósabb lett.

Yoongi a nyakánál fogva próbálta kihúzni a fiút, de az ablak túl magasan volt ahhoz, hogy egyedül át tudja emelni a testét a szabadba. Taehyung zihálva kapálózott a lábaival, hátha feljebb tudja tornázni magát, de hiába. Yoongi egyre fáradtabb és kétségbeesettebb lett, de nem adta fel a harcot.

Egy idő múlva Taehyung viszont nem mozdult. A szorítása ellazult és elengedte Yoongi karjait.

- Csak menj...

Yoongi olyan veszettül kezdte rázni a fejét, hogy beleszédült. A könnyei égették a szemeit, ahogy tartotta a barátját. Nem vitte rá a lelke, hogy elengedje.

Váratlanul egy éles vágás hallatszódott a lakásból.

- Fuss...