- ötödik -

379 68 13
                                    

- Milyen messze van innen a kapitányság?

- Körülbelül fél órányira autóval- dünnyögte Hoseok reszketegen.

Yoongi homlokráncolva pillantott a barátjára. Tudta, hogy fiatalabbik fiúnak milyen rossz szokása, hogy még olyan esetekben is magát hibáztatja, mikor köze sincs az események alakulásához. Annak ellenére, hogy Hoseok az esetek többségében vidámnak és nemtörődömnek mutatta magát, titkon igazából rettentő érzékeny természetű volt.

Yoongi bizonytalanul felé nyújtotta a kezét, hogy vigasztalóan megveregesse a vállát, Hoseok azonban ijedten elhúzódott tőle. Amikor észrevette, hogy ki ül mellette, halkan bocsánatot kért a barátjától. Yoongi szó nélkül húzta vissza az ujjait, összeszorított ajkakkal, nehogy valami olyasmit mondjon, amivel esetleg még jobban felzaklatná a fiatalabbik fiút.

- Mindent bezártatok, ugye? Minden biztosítva van?- faggatta őket aggodalmasan Seokjin, melynek hallatán Jimin és Hoseok szinte egyszerre bólintottak.

Miután Seokjin és Yoongi átmásztak a kerítésen és utolérték a többieket, a maradék négy fiú Hoseok szüleinek a vendégházába sietett, ami a házibuli helyszínétől csak pár háztömbnyire helyezkedett el. Amint átlépték a küszöböt, mindent magukra zártak. A lakás kissé lepusztult és öreg volt, a célnak viszont tökéletesen megfelelt. Mivel nem volt se kocsijuk, se semmijük, amivel messzebb menekülhettek volna, úgy döntöttek, hogy egyelőre meghúzzák magukat.

- Yoongi, tudsz már telefonálni?- az említett enyhén megugrott, amikor meghallotta a nevét. Ám amikor ráeszmélt, hogy nincs mitől tartania, leengedte a vállait, majd kihalászta a telefonját a zsebéből. Azonban amikor fel akarta oldani a kijelzőt, az sötét maradt. A fiú összevont szemöldökkel próbálta újraindítani a mobilját, sikertelenül.

- Szerintem lemerültem- motyogta szárazon Yoongi. Seokjin dühösen felnyögött a rossz hír hallatán, megszakítva egy pillanatra az idegőrlő körömrágását.

- Jimin, próbáld meg a tiédet!- utasította idegesen Seokjin a fiatalabb fiút.

- Mi?- mélázott Jimin, mint aki kábulatba esett. - Ó. Rendben...

Jimin bambán kotorta elő a telefonját. Miután beütötte a jelszavát, azonnal tárcsázta a rendőrség számát, majd várakozásteljesen a füléhez emelte a készüléket. Izgatottan nyelt egyet, miközben várta, hogy valaki az őrsön fogadja a hívását. Egy perccel később viszont elkeseredett grimaszba torzult az arca.

- Még csak ki se csöng- suttogta elvékonyodott hangon Jimin, az alsó ajkát rágcsálva, miközben kétségbeesetten nyomogatni kezdte a gombokat a mobilján. Többszöri sikertelen próbálkozás után viszont feladta és megadóan megcsóválta a fejét. Seokjin erre frusztráltan dörzsölgetni kezdte a homlokát, Yoongi figyelmét pedig az sem kerülte el, hogy a legidősebb szemei is enyhén bekönnyeztek az idegességtől.

- Ez az én hibám- fakadt ki remegő hangon Hoseok. - Ha nem rendeztem volna meg azt a hülye bulit, akkor most minden rendben lenne.

Yoongi tüntetően megrázta a fejét.

- Hiszen te semmit...

- Tudod, hogy az én hibám, ne is próbáld tagadni!- kiáltotta Hoseok, ökölbe szorított kezekkel, miközben úgy csattogtatta a fogait, akár egy veszett kutya. - A környék szinte lakatlan! Ki az az idióta rajtam kívül, aki ilyen helyen szervez meg egy házibulit?!

Seokjin gondolkodás nélkül karolta át a fiú vállát, hogy egy kis vigaszt nyújtson neki. Az érintés hatására Hoseok kezei elernyedtek, majd erőteljesen nyelt egyet, mintha a könnyeit akarta volna elfojtani ezzel, de hasztalan. Yoongi mellkasa összeszorult, amikor a tehetetlen Hoseok könnyáztatta szemei összetalálkoztak az övével. Ugyan Seokjin anyáskodva dörzsölgette a fiatalabbik fiú hátát, Hoseok azonban egyre keservesebben szipogott.

KILLER KILLERWhere stories live. Discover now