KILLER KILLER

- hatodik -

"A Hanseol Egyetem egyik hallgatóját, Kim Seokjint több alhasi szúrás érte az intézmény kollégiumának fürdőhelyiségében. Meg nem erősített információink szerint az elkövető késsel rontott az ártatlan diákra. Mr. Kim állapota kritikus, az orvosok jelen pillanatban is az életéért küzdenek. A rendőrség ismeretlen tettes ellen tett feljelentést, de egyelőre még semmilyen tárgyi bizonyítékot nem találtak..."

- Ne, várj! Ne kapcsold ki- kapta fel a fejét hitetlenkedve Yoongi. A munkatársa homlokráncolva figyelte, ahogy a fiú fejveszetten kikapja a kezéből a távirányítót, hogy felhangosítsa a tévét, de nem ellenkezett. Yoongi olyan páni félelemmel nyomogatta a hangerőt szabályozó gombot, hogy a munkatársa jobbnak látta, ha nem kérdezősködik.

A fiú gyomra akaratlanul is, de felémelyedett, amikor a képernyőn megjelentek a támadásról készült képek. Minden tiszta vér volt. A felvételek még annak ellenére is rettentő felkavaróak voltak, hogy ki voltak kockázva. Az alak szinte tocsogott a saját vérében. Yoongi ijedtében a földre ejtette a távirányítót, amikor a tévében hirtelen megjelent Seokjin arcképe.

Tátott szájjal hátrált, elképedve csóválva a fejét, mígnem...

... futásnak eredt.

Hiába szólongatta a munkatársa, Yoongi még csak hátra sem pillantott. Abban a pillanatban kicsit sem érdekelte, hogy valószínűleg kirúgják majd, amiért a munkaideje közepén lelépett. Abban a momentumban megszűnt létezni számára a világ és csak a barátját látta maga előtt. Ahogy kiért az utcára, a munkatársa kiabálása szerencsére beleveszett a zuhogó esőbe, így azzal már nem kellett foglalkoznia. Az esőcseppekkel viszont annál inkább.

A vízfátyolon keresztül egyszeriben megpillantott egy taxit. Yoongi reményteli arccal rohant az utcasarokra, hogy leintse a járművet. Nagy meglepetésére a sofőr pillanatokon belül lassított, majd pár méterre tőle meg is állt . A fiú sietős mozdulatokkal, már-már gondolkodás nélkül mászott be a hátsó ülésre, hogy a lehető legkevesebb időt vesztegesse el.

- Hova tetszik?- pillantott rá a sofőr a visszapillantó tükörből.

Yoongi bosszankodva harapta be az alsó ajkát, amikor ráeszmélt, hogy nem tudja, melyik kórházban ápolják Seokjint. A legtöbb esélyt arra látta, ha bemondja a barátja kollégiumához eső legközelebbi kórház címét, ennek ellenére mégis bizonytalan volt.

- A... a Sangwo Kórházba...

A sofőr bólintott, majd a rágóján nyammogva elindult. Yoongi közben reszketegen előkotorta a zsebéből a mobilját, hogy felhívja Hoseokot és értesítse a történésekről. A barátja azonban nem vette fel a telefont, hiába tárcsázta többször is a számát, így Yoongi pár sikertelen próbálkozás után dühösen megszakította a vonalat.

A fiú mondhatni az idegösszeroppanás szélén állt, amikor végül arra az elhatározásra jutott, hogy Dojungtól kér segítséget.

»»»

- Akkor jól van, ugye? Nem fog meghalni?

- Nyugodjon meg, Mr. Kim rendben van- sóhajtott fel már vagy századjára Dojung, miközben igyekezett eltolni magától Yoongit, aki minduntalan megsértette a férfi személyes terét, akárhányszor feltett neki egy kérdést, olyan kétségbeesetten várt a válaszára. A fiú erre szégyenlősen lesütötte a szemeit, majd elmormolt egy elnézést. Tekintve, hogy majdnem minden öt percben Seokjin állapotáról faggatta a rendőrt, Yoongi nem csodálta, hogy kezdte elveszíteni a türelmét.

- Túl sokat aggódik- mosolyodott el Dojung elnézően, amikor észrevette, milyen bocsánatkérő arcot vág a mellette ülő fiú. - Szerintem a barátja hamarosan már fel is ébred.