Háromszög /BTS-JK+JM/

28.

*Jungkook POV*

Türelmesen vártam Jimin hyung érkezésére, addig pedig a telefonomon ütöttem el az időt. Min-nek válaszolgattam pár percenként, közben pedig játékokkal töltöttem el a szabad időmet. Lábamat törökülésbe húztam a méh bevetett ágyon és a könyökeimet a térdeimre támasztottam, hogy kényelmesebben tudjam tartani a mobilt. Már álmos voltam és szerencsére lezuhanyoztam és meg is vacsoráztam, de mindenképp szerettem volna beszélni a barátommal, mielőtt lefekszem aludni. 

Az ajtó hamarosan kinyílt és óvatosan súrlódott a szőnyegen, miközben Jimin halk léptekkel jött be. Azonnal az én ágyamra nézett, ahogy szokott, hogy alszom e már és mennyire kell csendben lennie. Amikor visszamosolyogtam rá, már nem figyelt a csendességre annyira és bátrabban csukta be az ajtót maga mögött.

- Hát te miért nem alszol még? - Kérdezte atyai dorgálással, majd ledobta a sporttáskáját az ágya mellé. 

- Nem tudtam még - Feleltem egy kicsit kitérően. - Zuhanyzol?

- Zuhanyoztam a teremben - Mosolygott rám egy pillanatra, aztán már elő is vette a pizsamának használt ruháit. - Te zuhanyoztál? Ettél?

- Minden megvolt, hyung - Mosolyogtam rá, hogy megnyugtassam.

Jimin olyan volt itt a srácok között, mintha az apám lett volna, amikor az igazi nem lehetett velem. Habár utánam ő volt a legfiatalabb és a többiek is apáskodtak feledtem, Jimin hyung mindig megtalált valamivel. Zuhanyozzak, kapcsoljam le a villanyt, egyek, öltözzek fel melegebben. Néha csak morogva közöltem vele, hogy felnőtt vagyok már és nem kell a segítsége, de mindig be kellet látnom, hogy neki volt igaza és sokat köszönhettem neki. A srác is elhelyezkedett a saját ágyán, miután átvedlett és a telefonjáért nyújt, miközben a takaróját rugdalta el az útból, hogy be tudjon férkőzni alá.

- Hyung? - Szólítottam meg.

Kicsit felém fordította a fejét, felvonta a szemöldökét, jelezve, hogy figyel, de szemei még mindig a telefonra tapadtak, ahogy lázasan pötyögött valamit. Gondoltam az anyukájának ír, mert minden este vagy kora reggel egy üzenettel indították vagy zárták a napot, hogy a férfi megnyugtassa a szüleit, minden rendben volt aznap.

- Baj van, Jungkook-ah? - Nézett végre rám egy halvány mosollyal.

- Nem tudom - Vontam vállat.

Letettem a mobilom a párna mellé és én is kihalásztam magam alól a takarót, hogy be tudjak feküdni alá. 

- Történt valami? Megsérültél? - Kérdezte aggódva.

- Nem - Mosolyodtam el halványan és megdörzsöltem a szemeimet, mielőtt egy nagy sóhajtás kíséretében felkönyököltem volna, hogy a szobatársam felé legyek. - De kérdezhetek valamit?

- Hm - Bólintott és letette a kezét, amiben a telefon volt, hogy rám tudjon figyelni.

- Megbeszéltétek Min-nel azt az estét, ugye? - Haraptam be az alsó ajkam a mondat végére.

Jimin megnyalta a száját és lassan bólintott egyet. Megigazította a tenyerébe támasztott fejét és továbbra is kérdőn nézett rám.

- Igen, de miért? Talán még mondott neked valamit? 

- Nem - Lesütöttem a szemem és tényleg nem tudtam, hogy is akartam átvezetni ezt a saját problémámra. - És akkor nem mondtad el neki, hogy mit érzel?

Jimin sóhajtott és arrébb tette a mobilját, ahogy szerintem érezte, nem lesz megint egy könnyű beszélgetésünk az estére.

- Elmondtam neki, hogy élveztem - Felelt őszintén. - És hogy hiba volt nem csak az a csók, de az is, ahogy utána eljöttem onnan. De mondtam neki, hogy nem engedhetem meg magamnak, hogy olyat ígérjek neki, amit nem tudok betartani, ezért nem fogok felé közeledni.

Felpattantak a szemeim és kíváncsian néztem a velem szemben fekvőt. A szívem hevesen vert izgalmamban és kicsit félelmemben is a beszélgetés kimenetele miatt. Tartottam minden lehetséges választól és kimeneteltől, még én sem tudtam igazán, mit is szeretnék hallani.

- Miért? - Kérdeztem vissza értetlenül.

- Mert így érzem - Mosolygott rám Jimin. - Min gyönyörű lány, aki nagyon tehetséges és házias. Tökéletes.

Bólintottam egyet a szóra, hiszen valamelyik nap mi is kitárgyaltuk ezt a lánnyal az ő kanapéján fekve. Tökéletes.

- De nem hiszem, hogy amit érdemel, azt én meg tudom adni neki - Folytatta Jimin. - Nem hiszem, hogy elég időt tudnék tölteni vele, ahogy te is teszed. Minden szabad idődet rá áldozod, én meg csak a termekben edzenék és énektanároknál rostokolnék. Veled mindent meg tud beszélni, ismeritek egymást, de én nem tudom, mennyire tudnék megfelelni neki lelki támaszként. Te mindig ott vagy neki, akár órákig is tudtok beszélgetni meg hülyéskedni, én meg már megbántottam.  Egy szó, mint száz, a lényeg, hogy nem érzem úgy, hogy annyira jó tudnék lenni Min-nek, mint amelyen te vagy, Jungkook-ah - Zárta le a beszédjét.

Én akaratlanul is elmosolyodtam és felnéztem az idősebbre. Ő csak egy halvány, féloldalas mosolyt küldött felém, amiben ott volt a nehézség a kimondott szavak miatt, de ugyanakkor a megkönnyebbülés is, hogy elmondhatta. 

- És szerinted én jó lennék neki? - Kérdeztem halkan és megint csak a takarómhoz beszéltem zavaromban.

- Nem tudom, nem az én dolgom ezt megválaszolni, de szerintem igen. Amennyit együtt voltatok, ahogy viselkedtek, minden olyan könnyedén jön közöttetek, mint a játék. Ha összejöttök, semmi nem változik kettőtök között, maximum az intim dolgok, de közelebb már nem kell, hogy engedjétek a másikat - Jimin sóhajtott egyet és leejtette a fejét a támaszkodásból, így már csak a párnáján fekve nézett rám. - Miért? Történt valami köztetek?

Elmosolyodtam és megingattam a fejem nemlegesen, habár nagyon szerettem volna, ha igennel felelhetek.

- Úgy érzem, hogy Min jobban nyit felém, mint eddig - Feleltem őszintén. - De addig nem szerettem volna semmit se csinálni, amíg meg nem beszélem veled ezt az egészet. Nem akarom, hogy háttérbe szorulj vagy rosszul érezd magad, hyung. 

- Jungkook, én akartam így - Mondta határozottan. - Lett volna lehetőségem elmondani neki, hogy mit érzek, de nem akartam, mert úgy gondoltam, hogy veled sokkal jobban érezné magát és te sokkal többet tudsz adni neki, mint én. 

- És szerinted Min is így érez? - Kérdeztem és vettem egy mély levegőt. - Mármint irántam.

- Ezt csak te tudhatod - Vont vállat Jimin. - Ha úgy érzed, lépj felé és majd kiderül.