Háromszög /BTS-JK+JM/

55.

*Jimin POV*

Idegesen gyürködtem a rám adott ing ujjait és gallérját is, amik apró fodrokkal voltak megtoldva. Tudtam, hogy ez volt a koncepció, tudtam, hogy nem vehettem fel mást, hiszen ez volt előírva, akkor is idegesített. Alig tudtam lehajtani a fejem, mert megfojtott a szoros, magas gallér és akármit is csináltam, az ujjaim folyamatosan beleakadtak a kezemen lévő, kis hullámokba.

- Jimin, le fogod szakítani őket! - Figyelmeztetett Min, miközben NamJoon öltözékét igazította.

Ránéztem szigorúan, holott ő a figyelmét a csapatunk vezetőjének szentelte. Jungkook-ra vittem a figyelmem, aki csak mosolyogva figyelte a szenvedésem.

- Ez nem vicces - Mormogtam az orrom alatt.

- De, hyung - Bólintott Jungkook és hangosan felnevetett. 

Én is elmosolyodtam és megingattam a fejem. Hogy fogok én ebben táncolni? Még levegőt is alig kapok, nemhogy énekeljek, közben táncoljak, miközben alig kapok amúgy is levegőt az izgalomtól, na meg ettől a ruhától.

- Jézus, gyere, mielőtt lerágod magadról - Forgatta meg a szemeit Min és elindult a saját kis zuga felé.

Felálltam és újból megbabráltam a felsőm gallérját.

- Hé, hyung! - Szólított meg Jungkook.

Felállt a kanapéról és mellém lépett. Mosolyogva zsebre dugta a kezeit és a barátnője után biccentett.

- Tudod, hogy nem haragszom - Jelentette ki halkan.

Csak halványan elmosolyodtam, hiszen a legutóbbi alkalommal tisztáztunk mindent, hogy egyikőnknek sincs ellenére ez a kis kitérő a kapcsolatukban. Bólintottam és megborzoltam a fiatalabb haját, mire ő csak elhessegette a kezem és megigazította a tincseit. A lány után eredtem, máris valamivel jobb kedvvel, hiába volt még mindig zavaró a ruhám. Beléptem a kis helyiségbe és behajtottam magam mögött az ajtót, valamivel jobban, mint azt szoktuk. Min már a kis táskája előtt guggolt, hogy ollót és cérnát halásszon elő belőle.

- Mi a bajod a ruhával? - Nézett fel rám felvont szemöldökkel.

- Semmi különös, csak nem tudok benne mozogni, nem tudok benne lélegezni és rohadt irritáló ez a sok izé - Dobtam le magam az egyik székre. 

Min megingatta a fejét és a kezében tartva az össze kütyüjét, ami kellett neki, odalépett hozzám.

- Nem vághatom le mindet, de talán ezeket le tudom szedni - Mondta és meghúzkodta a legfelső tüllöket.

- Oké, úgyis az szúr - Bólintottam. 

Min a kezébe vette az ollóját és kigombolta az ingem legfelső két gombját, hogy ne sorosan a nyakam mellett kelljen elintéznie a dolgot. Ügyes mozdulatokkal körbetolta a kis ollót az anyagon és már ott sem volt a fodros anyag. Egy-két helyen még korrigálta és pár öltéssel lefogta a rajtam maradt anyagot, hogy ne lógjon ki a ruha alól, de szinte szempillantás alatt készen lett vele. Visszagombolta a nyakamon a gombokat és eligazgatta rajtam az anyagot.

- Most jó? - Kérdezte és látszólag nem volt ínyére, hogy sietve, pár perccel a kezdés előtt kell alakítgatnia a szetten.

- Igen, köszönöm - Bólintottam mosolyogva. 

- Ez is zavar? - Emelte fel a kezem, hogy a csuklóm körülötti néhány fodrot mutassa.

- Nagyon - Bólintottam határozottan. 

- Hihetetlen vagy - Sóhajtott Min és megint elővette az ollóját.

Megfogta a csuklómat és két ujjával eltolta tőle a ruhát, hogy a lehető legkevesebb esélye legyen annak, hogy megvág. Óvatos mozdulatokkal nyiszálta körbe az anyagba bevarrt fodrokat, majd egyszerűen a földre dobta azt. Mivel ez mélyen volt beleszegve az ing ujjába, az anyag bőven eltakarta a vágásból maradt apró darabokat, ezért varrással nem is foglalkozott a lány, hanem egyből a másik kezemet kérte, hogy minél előbb végezhessünk. Készségesen nyújtottam oda a balomat is, hogy apró mancsába fogva azt is körbe forgathassa. Közben csodáltam a komoly arcát, ami érett volt, nőies és gyönyörű, mégis ott rejtőzött a vonásaiban némi gyermekded aranyosság. Nem csoda, hogy Jungkook ilyen rég óta felfigyelt a lányra és szerelmes lett belé. Azon csodálkoztam inkább, hogy én hogy nem vettem észre? Ahogy koncentrált, kicsit kinyújtotta a nyelvét és szemeit a vágásra tapasztotta, hogy a lehető legjobb munkát végezhesse ilyen időkereten belül. Elmosolyodtam, ahogy visszahúzta a nyelvét és kiegyenesedett.

- Kész vagy - Mosolygott rám ő is.

Bólintottam és ahelyett, hogy távoztam volna, tettem a lány felé még egy lépést. Min kikerekedett szemekkel nézett rám és jól láthatóan nyelt egyet. Én sem voltam túl magabiztos ebben a helyzetben, hiszen tudtam, hogy akárhogy is engedélyt kaptunk erre, mégis csak a legjobb barátom nőjével szemezek. Jobb kezemet felemeltem és ujjaim közé zártam a lány állát. Hüvelykujjamat kinyújtottam és lassan végigsimítottam az alsó ajkán és az alatta lévő részen. Min arca azonnal kipirult, amit nagyon aranyosnak véltem és nem segített sokat az önuralmamon.

- Aranyos, ahogy koncentrálsz - Mondtam halkan. - Kinyújtod a nyelved.

- Gyerekkori szokás - Vont vállat a lány és egy halvány mosoly is megjelent az ajkain. 

Bólintottam egyet és gondolkodtam, hogy megcsókoljam e. Szeretném, még mennyire szeretném. De most rögtön? Éppen, hogy szabad utat kaptunk? Bár akkor sem gondolkoztam sokat, amikor szegényt kiábrándítottam magamból azon az éjszakán a heves cselekedeteimmel.  Inkább csak lehajoltam és az arcára adtam egy puszit, a szája sarkára. Min érezhetően megrezdült a kezeim között és mély levegőt vett. Mosolyogva ránéztem és inkább elengedtem, mielőtt más is az eszembe jutott volna.

- Köszönöm, hogy leszedted a fodrokat - Tettem zsebre a kezeimet, hogy minél jobban kordában tartsam őket.

- Nincs mit - Mosolygott rám Min és láthatólag a kezdeti ijedtsége és zavara enyhült, habár arca még mindig enyhe pírban úszott.