Háromszög /BTS-JK+JM/

74.

Éppen Jungkook szüleihez tartottunk, hárman. Az ő szülei nyitottabbak voltak, szerencsések voltunk, hogy legalább valaki elfogadta ezt az egészet. Jimin szülei emésztgették, nem mondjuk, hogy örültek neki és tárt karokkal várták ezt, ők valahol Jungkook és az én szüleim álláspontja között lebegtek. Szerették volna, ha a fiuk ha már ilyen életet él, legalább normális magánélete legyen, de nem zárkóztak el teljesen, próbáltak legalább jópofát vágni hozzá, ha már nem is ment könnyen a feldolgozás. Jungkook szülei pedig meghívtak minket a hétvégére, hogy beszélgessünk és legyünk együtt egy kicsit, mint egy normális család. Jimin szülei már ott voltak, ezt út közben tudtuk meg, hogy az ő őseit is meghívták. Ez mind nem lett volna probléma, ha az ki nem derül, hogy az én szüleim is bizony már úton voltak Busan felé, Jungkook szülői házához, hogy egy fergeteges napot töltsünk együtt. Abban reménykedhettem csak, hogy a két srác felmenői jó hatással lesznek rájuk és valamennyire a szemük elé táruló látvány is meggyőzi őket, hogy nem hülyeségről és fellángolásról van szó, hanem tényleges kapcsolatokról. Ha ez nem sikerülne, legalább vissza kell, hogy fogják magukat a másik két pár jelenlétében és annyival könnyebb lesz nekem, hogy nem balhéznak majd, mert nyilvánosan persze jó pofát mutatnak.

- Ideges vagy? - Kérdezte Jungkook.

Ő hátul ült mellettem, a jobbomon az autóban, amíg Jimin vezetett. Bal kezét a combomra tette és nyugtatólag simogatni kezdte, miközben egy leheletfinom mosoly jelent meg az arcán. Ránéztem és akaratlanul is beharaptam a számat, miközben bólintottam egyet.

- Nem tudom, hogy mire számítsak - Sóhajtottam.

- Reméljük, hogy sikerül őket meggyőzni - Nézett mélyen a szemembe Jungkook.

- És ha nem? - Aggodalmaskodtam és a jobb kezemet Jungkook ujjaira simítottam, hogy lenyugtassam magam.

- Mi akkor is itt vagyunk neked - Felelt most Jimin, aki a visszapillantó tükörből nézett rám.

Elmosolyodtam és egy pillanatig tudtunk csak farkasszemet nézni, mielőtt megint az útra vezette volna a figyelmét. Jungkook megszorította a kezemet, ami újból felé vonta a figyelmem. Odafordultam és felvontam a szemöldököm, hogy mondhatja, mit szeretne, közben pedig egy jó nagy adag levegőt juttattam a tüdőmbe. Jungkook egy másodpercig csak áthatóan figyelt engem, majd a szájához emelte a kezem és egy gyenge puszit nyomott rá.

- Nyugodj meg! - Lehelte a kérését. - Reméljük, hogy a szüleinknek sikerül elbeszélgetniük a tieiddel, de legalább lenyugtatni a kedélyeket. És reméljük, hogy ha ott leszünk és látják majd, hogy tényleg szeretjük egymást, nem lesz kifogásuk - Fogalmazta meg a korábban a fejemben járó gondolatokat Jungkook.

- Remélem, hogy sikerül valamit csinálni - Ingattam meg a fejem. - Mindjárt elhányom magam.

- Ne idegeskedj! - Szólt megint Jimin. - Attól nem lesz jobb, csak magadat idegesíted fel még jobban, mint kellene.

- Nem segítesz - Közöltem vele és hátra dőltem az ülésen.

- Bármi történjen itt a hétvégén, minket nem veszítesz el - Sóhajtott az idősebb. - Ugye, Jungkook-ah?

- Így van - Erősítette meg hyung-ja szavait a mellettem ülő srác.

- Köszönöm, srácok - Mosolyodtam el halványan.

Nem volt menekvés, lassan ismerős utcákra tévedtünk, ami azt jelentette, hogy perceken belül Jungkook-ék házánál leszünk. Mély levegőt vettem és megpróbáltam nem túl idegeskedni a dolgot, hiszen Jimin-nek igaza volt, ha esetleg a szüleim lenyugodtak már, feleslegesen ajzom fel magam. Viszont egy cseppnyi rosszullétet akkor sem elengedni, az folyamatosan bennem volt és szerintem jogosan. Szerettem a szüleimet, de most az egyszer azt kívántam, bárcsak olyanok lennének, mint a srácok felmenői. Miért nem tudják elfogadni a gyerekük boldogságát?

- Megjöttünk - Mondta Jimin és behúzta a kéziféket.

- Nem mehetünk még egy kört? - Kérdeztem halkan és zavaromban már nem tudtam mit csinálni, csak meghúztam a már eddig is szoros lófarkamat a fejem tetején.

- Ne legyél vészharang - Sóhajtott Jungkook. - Nem lesz semmi baj.

- Úgy legyen - Forgattam meg a szemeimet.

Kiszálltunk az autóból és nem csak azért aggódtam, mert a szüleim jönnek, hanem azért is, hogy a srácok szülei elfogadjanak engem. Körbenéztem és még csak két autót láttam a ház előtt. A szüleimét sehol. Mélyet lélegeztem és lassan kifújtam a levegőt. 

- Még nincsenek itt - Suttogta a fülembe Jungkook hátulról, ahogy mögöttem haladt el a csomagtartó irányába.

Közben mind a két kezével a derekamra simított és egy kicsit megnyugtatott a közelsége. Elmosolyodtam és hagytam, hogy egy puha csókot nyomjon a vállamra, ami szabadon volt a pánt nélküli felsőm miatt. Bólintottam egyet, de ez a tény nem változtatott azon, hogy bizony egyszer meg fognak érkezni. Legalább addig is nyugodt körülmények között leszünk, elfogadó szülőkkel. 

A fiúk kivettek minden csomagot a kocsi hátuljából, ami hármunknak kellett a hétvégére és lassan elindultunk befelé. Rég voltam már itt, legutóbb talán egy éve, amikor egy szabadnapunkon, még legjobb barátokként jöttünk el Jungkook szüleihez, viszont a változás ellenére nem voltam ideges, mint a saját a szüleimnél. Vicc. Bebattyogtunk a házba, előre engedve Jungkook-ot, hogy törje nekünk a szokásos üdvözlő csókokat a saját otthonában.

- Megjöttetek? - Jelent meg az előszobában Jungkook anyukája, kötényben és gumikesztyűkben, amiket út közben felénk levett és összegyűrve azt a köténye zsebébe süllyesztette. 

Mosolyogva letettünk mindent, amíg Jungkook megölelte az édesanyját és jól megpuszilgatta, ahogy azt megérdemelte. Régóta nem látták már egymást, ideje volt egy kis együtt töltött időnek. Miután a fiatalabb leszakadt a hölgyről, az azonnal hozzám fordult és mosolyogva egy ölelésben részesített. Én is viszonoztam, hiszen már ismertük egymást korábbról, nem volt új keletű dolog.

- Hogy vagy, Min? - Motyogta a fülembe, amíg vadul szorongatott, aztán csak eltávolodott és végignézett rajtam. - Jól nézel ki. 

- Köszönöm - Fogadtam mosolyogva a bókot. - És te hogy vagy? - Tegeztem le bátran, mert már korábban megengedte.

- Fantasztikusan, most, hogy végre itt van mindenki - Felelt és most Jimin-t részesítette egy nagy ölelésben. - Jimin, drágám, megint fogytál - ingatta meg a fejét az anyuka. 

- Sok volt a munka - Felelt Jimin mosolyogva.

- Mindig sok - Sóhajtott fejcsóválva az asszony. - Na, meséljetek! Gyertek.

Követtük őt befelé a nappaliba, ahol már szembe jöttek velünk Jimin szülei is. Az idősebb srác azonnal megrohamozta őket és mind a kettejüket hatalmas ölelésekben részesítette. Ugyanúgy kaptunk belőle mi is, ahogy Jungkook anyukájától és később apukájától is. Mind a heten leültünk a nappaliba, amikor meghallottunk egy dudaszót. 

- Min, azt hiszem, megjöttek a te szüleid is - Pattant fel Jungkook anyukája a kanapéról, hogy jó házigazdaként köszöntse a megérkező vendégeket.

Én csak lehunytam a szemeimet és próbáltam megtartani a színemet, na meg a tudatomat. Kezdődjön a parádé.