Háromszög /BTS-JK+JM/

82.

Idegesen játszottam az ujjaimmal, amíg hallgattam a beszámolót Jungkook-tól. Elmondta, hogy beszéltek a menedzserrel és minden felettesükkel, akikkel kellett ahhoz, hogy beleegyezzenek az elköltözésbe. 

- Szóval azt mondta a menedzser, hogy nem igazán lenne jó ötlet - Sóhajtott egy nagyot Jungkook, közben pedig megállíthatatlanul simogatta a combjára tett kezemet.

Bólintottam és nyeltem egyet, hiszen nem ezt akartam hallani. Bármennyire is ódzkodtam a közös élettől, hogy hárman együtt lakjunk, hogy valamennyire összekössük így magunkat, minél többet beszéltünk róla, annál jobban hozzám kezdett nőni az ötlet. Akaratlanul is belegondoltam, milyen lenne együtt aludni, ahogy a szállodában is együtt aludtunk hárman. Milyen lenne főzni, enni és ellátni a srácokat, mint egy rendes háziasszony. hazavárni őket, pedig együtt dolgozunk. Egyre többet gondoltam a közös életre és a komolyabb lépcsőkre, Jungkook-kal és Jimin-nel egyaránt. Habár tartottam tőle valamennyire, ugyanennyire vártam is, hogy megtörténjen.

- Viszont Jimin hyung beszélt vele kettesben - Folytatta Jungkook. - A menedzser egyelőre csak kettőnkről tud, hogy el akarunk költözni, mármint én és hyung. Így állítólag sikerült meggyőzni egy idő után. Hyung megbeszélte vele, hogy ha el is költözünk, ugyanúgy megy majd minden. 

- Akkor beleegyezett? - Néztem rá reménykedve és önkénytelenül is szorítottam egy aprót a combján izgalmamban.

- Azt hiszem - Bólintott mosolyogva. - De két feltétellel.

- És mi az? - Beharaptam a számat és kerek szemekkel figyeltem a meleg, lágy vonásait.

- Hogy egyrészt titokban tartjuk a házat, másrészt pedig ha kell, ugyanúgy a közös lakásban alszunk, ha kimerítő időbeosztásunk van. És így nem kell korábban kelni vagy attól félni, hogy nem érünk oda időben a srácokkal.

- Érthető - Bólintottam.

Ebben a pillanatban kopogást hallottunk, így Jungkook azonnal elengedte a kezemet, amit eddig simogatott, én pedig sóhajtottam egyet és feltoltam magam a kanapéról. Lassú, kimért léptekkel mentem el az ajtóig, hiszen nem vártam senkit, idegenekhez vagy a postáshoz meg nem fogok sietni. Kényelmesen elfordítottam a kulcsot, ami csörögve adta az egész lépcsőház tudtára, hogy kinyitottam a zárat. 

- Szia - Köszönt rám mosolyogva Jimin, amikor kinyitottam az ajtót.

Elmosolyodtam és végignéztem rajta, mert nem vártam őt. Vagyis mindig várom, de most nem szólt, hogy jön. Sárga pulcsi volt rajta, ami vékony volt ugyan, de a nagy melegben nem lehetett kellemes viselet. Kiemelte a bőre színét, az éppen szőkésre festett haját, a telt ajkait és a sötét szemeit, valamint csónak nyaka látni engedte a kulcscsontja kis részét, ahol talán kicsit leragadt a tekintetem. Hozzá egy fekete farmert választott, aminek a combján és térdén lévő koptatásai sejttettek valamicskét az izmos lábából, mégsem fedtek fel semmit.

- Hát te? - Kérdeztem, mikor feleszméltem a bambulásból.

- Baj, hogy jöttem? - Mosolygott halványan. - Zavarok?

- Jaj, dehogy - Ingattam meg a fejem gyorsan és azonnal félre is álltam az ajtóból, hogy megmutassam, tényleg nem zavar. - Miért nem hívtál?

- Mert telefonáltam út közben - Lépett beljebb a neki hagyott úton. - És mire felhívhattalak volna, itt voltam a közelben.

- Ja, értem - Bólintottam.

Becsuktam utána az ajtót és mosolyogva felé fordultam. Jimin már ki is nyújtotta a jobb kezét, amivel azonnal a derekamra fogott, ahogy közelebb léptem hozzá. Felfelé fordítottam a fejem és nem kellett sokáig várnom rá, hogy telt ajkai az enyémekre nyomódjanak és egy rövid, de annál finomabb üdvözlő csókot hagyjanak ott. Én csak gyorsan belemarkoltam a pulcsija anyagába, hogy kapaszkodót keressek a mennyei csók idejére, majd a tenyeremmel lesimítottam az anyagot és felmosolyogtam a srácra.

- Jungkook is itt van - Közöltem vele. - Gyere.

- Tudom, beszéltem vele - Mondta és követett be a nappaliba.

- Szia, hyung - Mosolygott azonnal Jungkook az idősebbre, ahogy meglátta, ki érkezett. - Hát te? Nem úgy volt, hogy az irodába mész?

- De, de végeztem is - Felelt Jimin neki, majd egy gyors pacsival elintézték a köszönést kettejük között.

Én hoztam egy üres poharat az újdonsült társaságunknak és letettem elé az asztalra, mintegy jelzés értékkel, hogy ha szomjas, szolgálja ki magát az asztalon lévő italból. Jimin csak felmosolygott rám és biccentett egyet, mert közben beszélt Jungkook-hoz. Én visszahuppantam a fiatalabb mellé és felhúztam a lábaimat a kanapéra, hogy teljes testtel kettejük felé legyek és mind a kettejükre rálássak.

- Szóval? - Kérdeztem. - Hallom sikerült elintézni a házat? - Mosolyogtam Jimin-re.

- Igen - bólintott. - Nem volt egyszerű. Emiatt jöttem, amúgy.

- Történt valami? - Kérdeztem és megnyaltam a számat, ahogy máris kiszáradt.

- Nem, csak annyi, hogy vannak házak, amiket meg kellene nézni - Felelt Jimin. - És a menedzser azt mondta, hogy az első három hónap próbaidő.

- Ez mit jelent? - Kérdezett rá Jungkook.

- Elköltözhetünk, de látni akarja, hogy minden megy tovább gond nélkül - Felelt Jimin. - Ha késünk valahonnan vagy baj adódik a külön élés miatt, azonnal visszavonja az engedélyét és vissza kell költöznünk a közös lakásba.

- Hm - Bólintottam. 

- De ne aggódj! - Nyúlt át Jimin a fiatalabbon keresztül hozzám és egy aprót simított a kezemre, hogy lenyugtasson, majd visszahúzta a kezét, ami most Jungkook combján állt meg. - A ház a miénk marad, ha már megvesszük, szóval nem kell aggódnod megint költözés miatt.