101.

990 83 1
                                    

Úgy éreztem, hogy már legalább egy hete nem aludtam. Bár valamennyire igaz volt, hiszen a fiúk koncertjei miatt szinte az elmúlt héten csak pár órát aludtam. Elég húzós időszak volt, belesüllyeszteni a napokba az összes fellépést, fotózást, találkozót és interjút, közben pihenni és együtt is lenni kicsit. Az igazat megvallva, az utolsó nem nagyon jött össze. A srácokkal azon kívül, hogy együtt töltöttünk néhány percet a ruhák tömkelegében és segítettem nekik átöltözni, nem sikerült túl sok időt együtt  tölteni. Hiába laktunk együtt most már, mintha nem is lett volna. Amikor ők hazaértek, én már vagy aludtam, vagy már elmentem otthonról beszerezni a következő fellépéshez szükséges holmikat. Amikor én voltam otthon, akkor pedig a srácok voltak egy beosztáson vagy éppen a közös lakásukban szundítottak. Nem igazán jöttek haza, talán csak egy-két napot, akkor is az ágyban láttam őket. Nem hibáztathattam őket, még nézni is kimerítő volt őket ebben a pár napban.

Lehuppantam a kanapéra és hangosan sóhajtottam. Hátraejtettem a fejem és elengedtem az összes izmomat, amik zsibogva, fájón ernyedtek el. Ha valaki azt mondta volna, hogy ég a ház, hát égjen. Én innen fel nem keltem volna, az biztos. Lehunytam a szemem és nyeltem egyet, majd megpróbáltam rávenni magam, hogy nehogy elaludjak. Ennem kellett volna valamit, mert az utolsó dolog, amit ettem, az előző nap egy szegényes vacsora volt, amit szintén csak rohanva faltam be. És így másnap délután fél ötkor már igazán korgott a gyomrom és egy kis fejfájás is emlékeztetett rá, hogy tömjem meg magam az egész hűtővel. Nehézkesen feltoltam magam és a konyhába csoszogtam, mert már nem bírtam rendesen megemelni a lábaimat. Szinte nekiestem a hűtőnek és lendületből rántottam ki az ajtaját. Joghurt, gyümölcsök, zabkása, párolt hús és valami leves maradék, amit már rég ki kellett volna dobnom. Kivettem a húst, a joghurtot és  a felkockázott gyümölcsök tányérját. Ezt én egyszerre szerettem volna megenni, kerüljön bármibe is. Nagyon éhes voltam. Megmelegítettem a húst, kipakoltam egy tányérra és mellé halmoztam egy adag gyümölcssalátát és egy pár kanál joghurtot. Visszacsúsztam a nappaliba és bekapcsoltam a tévét is, hogy valamivel lefoglaljam magam. 

Egy halk koppanásra keltem fel. Arra sem emlékszem, hogy elaludtam volna. Mély levegőt vettem és megdörzsöltem a szemeimet, hogy egy kis életet leheljek magamba. Felemeltem a fejem és egy grimasszal nyugtáztam, hogy nem volt jó ötlet ülve, hátraejtett fejjel elaludni. Feltornáztam magam a kanapéról és a kezembe vettem a tányért, amit csak letettem az asztalra ebéd után. Szabad kezemmel a nyakamat masszíroztam, amíg a konyha felé igyekeztem. Mikor aludhattam el vajon? Arra még emlékszem, hogy kellemesen teleettem magam, de onnan se kép, se hang.

- Jimin? - Sóhajtottam a nevet, amikor beléptem a konyhába.

A srác az asztalnál ült egy tányér gyors kajával és egy dobozos kávéval. Érkezésemre felnézett és elmosolyodott. 

- Felkeltél? - Kérdezte csendesen. - Hogy aludtál?

- Nem túl jól - Feleltem és beraktam a tányéromat a mosogatóba. - Mikor jöttél meg?

- Fél órája - Felelt Jimin. - Csak enni akartam és aludni.

Elmosolyodtam és felé sétáltam. Megálltam a bal oldalán és kicsit nekidőltem. Jobb kezemmel átkaroltam a vállát, míg ő a baljával a fenekemnél simogatott. Lehajoltam és egy gyors puszit nyomtam a hajába.

- Jungkook? - Kérdeztem motyogva, hiszen úgy éreztem, ott rögtön el tudnék aludni megint, Jimin-re dőlve.

- Még gyakoroltak, amikor én eljöttem - Felelt Jimin és egy újabb falatot tömött a szájába. - Ettél már?

- Mhm - Bólogattam kicsit. - Megyek, lefekszek. Elaludtam a nyakam a kanapén.

- Fáj?

- Nem vészes - Vontam vállat és kissé eltávolodtam Jimin-től. 

- Mindjárt megyek én is, jó? - Mosolygott aranyosan.

- Hm - Bólintottam egyet, aztán ott is hagytam.

Vágytam egy kiadós alvásra és arra, hogy másnap délutánig ne keljek fel. Holnap szabadnapunk van, ami kijárt már a srácoknak, de nekünk is. Nagyon kifáradtak, látszott rajtuk és egyre kevésbé tudtak úgy teljesíteni, ahogy szerettek volna. Mivel ki voltak merülve, egyre többet érezték úgy, hogy elcsuklott a hangjuk vagy rontottak egy lépést, amitől természetesen rosszul érezték magukat és még többet gyakoroltak. A több gyakorlással viszont elvették maguktól azt a kis pihenőidőt is, amivel kiegyensúlyozhatták volna magukat.

Egy sietős zuhany után csak beborultam az ágyba és vártam, hogy Jimin is megjelenjen. Már vágytam a közelségére, hiszen az elmúlt hét megint eltávolított minket. Jungkook úgy, ahogy néha sikerült, csókot adott és ölelgetett, de Jimin szinte csak gyakorolt. Hiányzott és ezt tudatni akartam vele, hiszen nem szerettem volna, ha kirekesztve érzi magáét vagy elnyomva a kapcsolatunkban. 

Háromszög /BTS-JK+JM/Where stories live. Discover now