1 évad 4 rész

3.4K 140 2
                                    

Futok. Nem tudom talán erdőben. Aztán egy gyárszerű hely. Látom a másik bétát. Meglövik miközben, elugrik valahonnan. De mikor már a földre esik Kristinát látom. Minden ugyan olyan mint akkor volt csak most a karján lőtték meg. Leguggolok mellé és megnézem a sebet de mikor újra az arcára nézek már a férfi van ott. Megijedtem. Felálltam és azon az utcán találom magam ahol Kris meghalt. Ő is ott van. A lány feláll hozzám jön és megölel. Remélem nem egy látomás volt.

Itt felriadtam. Hangosan vettem a levegőt, teljesen leizzadtam. Már ültem mikor apa benyitott.
-Kicsim mi a baj? - kérdezte aggódóan.
-Semmi, csak olyan zaklatottan ébredtem. - motyogtam, zavartan. Még az álom hatása alatt voltam.
-Róla van szó? - utalt Kristinára. Nem tudtam mit mondani. Csak habogtam, remegett a szám, de egy hang se jött ki a torkomon. Végül csak sután bólintottam.

Apa már kiment, de én még az ágyban ültem a fejemet fogva. Ha látomás lett volna, akkor nem álomként éltem volna meg. Akkor tuti felébredtem volna. Ennek, így semmi értelme.
Hiába volt meg a jogsim, nem kocsival mentem suliba, mert nem engedhettük meg magunknak. Így is hitelre vettük a bátyám kocsiját és a pénzt az egyetemre. Ez azért így nem teljesen igaz, mivel kocsiba én is adtam bele.

Nem is az volt a legrosszabb, hogy gyalog jöttem, hanem az, hogy nekem csak a suli ajtaján belépve jutott az eszembe, hogy bizony ma nem csak egy órám lesz Scottal. És valamiért előre éreztem, hogy ez marha kínos lesz. Egy pillanatra megálltam, lehunytam a szemem, sóhajtottam egyet, majd a táskámon rántva lehorgasztott fejjel mentem a terem felé. Levágódtam a helyemre. Sík ideg voltam, ilyen nem történt még. Az érzelmi állapotom akkor tetőzött, mikor Scott, és a barátja Stiles lépett be a terembe. Próbáltam természetesnek tűnni, de ők rögtön kiszúrtak. Hát erről ennyit! 
-Szia Nat. - ült le a bal oldalmar Stiles. Scott pedig a jobbra, de ő csak biccentett. Valószínűleg beszélni akarnak majd velem óra után.

Soha nem akartam még, hogy vége legyen egy órának, de most kifejezetten átkoztam az idő múlását. Tudtam, hogy a fiúk kikérdeznek, mivel Stiles végig gesztikulált Scottnak, aki egy ideig válaszolt, majd legyintve megunta azt. Óra végén, beletörődve a sorsomba, szépen lassan kezdtem pakolászni. Szerintem ezt Stiles nem így képzelte el, mert 'elállva' az utamat, kiesett a padból a földre. Kissé összeráncolt szemöldökkel, és félre billentett fejjel próbáltam értelmezni a helyzetet.
-Beszélhetünk? - kérdezte Scott. Ránéztem, és sóhajtva bólintottam. Megvártuk amíg mindenki kimegy a teremből, majd Stiles becsukta az ajtót.
-Tegnap este, miért voltál ott? - dőlt az asztalnak. Feszült volt és ideges. Ez látszott a testtartásából. Egyfolytában topogott a lábával.
-Mert megéreztem, hogy bajban vagytok. Látomás, ez az egyik jellemzője a fajtámnak, azt hiszem. Segíteni akartam. - rántottam a vállamon.
-Minden veszélyt megérzel, vagy csak a természetfelettit? - kérdezett tovább.
-Mindkettőt. De nem mindig.
-És ezt tudod irányítani vagy csak úgy megtörténik? - kérdezte ezúttal most Stiles.
-Hogy mikor ki kerül bajba? Nem. Azt se, hogy látni akarom-e a látomásokat. - sóhajtottam. Pedig szeretném irányítnai. Nagyon is.
-Hát ez nem valami sok. - húzta a szájat Stiles. Erre nagyon csúnyán néztem rá. - Dereket ismerted?
-Nem, ki az?
-Derek Hale a másik béta, ma éjjel meglőtték talán érezhetted. - mondta Scott. Kikerekedett szemekkel néztem rá.
-A francba akkor nem csak álom volt. - és elindultam az ajtó felé megkeresni ezt a Dereket, mert valami nagy baj volt a sebével.
-Most hova rohansz? - üvöltötték utánam.
-Bajban van.

Mindenhol kerestem, de semmi. Se megérzés, se vérszag. Úgyhogy kénytelen voltam visszamenni a suliban gubbasztani, miközben lehet, hogy Derek épp haldoklik. Utolsó óra után Stiles felajánlotta, hogy haza visz. Lehet még beszélni akart. Már be is ültünk a kocsiba, de ahogy kitolatott a parkolóból Derek állt a kocsi elé, hulla sápadt arccal. Amint felfogtam mi történik, kiszálltam a kocsiból és elkaptam az épp összeesni készülő Dereket. A karjai alatt kaptam, ő pedig a kulcscsontomnak támasztotta a fejét.
-Mit keresel itt? - kérdezte tőlem Derek.
-Ide járok suliba. - válaszoltam.
Egyre jobban dudáltak, mindenki azt nézte mi a fene folyik itt.
-Mi van már? - kérdezte Scott, ahogy ide ért.
-Meglőtték, hát nem látod? - torkoltam le a fiút.
-Mi a fenét keresel itt? - kérdezte Scott Derektől. - Miért nem gyógyulsz?
-Különleges volt a töltény, mérgező. - válaszolta.
-El kell vinnünk innen. - néztem a fiú szemébe.
-Ezüsttel? - kérdezte Stiles, aki már kiszaállt a kocsiból.
-Akkor erre mondta a nő hogy 48 órát ad. - világosodott fel Scott.
-Ki mondta ezt? - kérdezte ingerülten.
-A nő aki rád lőtt. - Várjunk, a fiú ott volt?
-Scott segíts! - mondtam és felemeltem Dereket.
-Vidd el innen. - mondta Scott Stilesnak, miközben én befektettem a kocsiba.
-Annyira utállak ezért. - förmedt rá a barátja.
-Indíts már. - szóltam rá.

A védelmező farkasWo Geschichten leben. Entdecke jetzt