A védelmező farkas

2 évad 10 és 11 rész között/b

                    Derek szemszöge

Van olyan, hogy minden megszűnik létezni. Igen is van ilyen. Mikor csak egy dologra tudsz figyelni, és minden gondolatod ahhoz fűződik. Szinte sokkos állapotban vagy, de nem bírsz tétlenül maradni. Magadhoz kell szorítanod tenned kell valamit érte. Közben félsz, rettenetesen. De ezt lehet, hogy majd csak később veszed észre. Mikor már a karjaidban van, és alig hallod, vagy érzed a szívverését. Mikor érzed a vére szagát, miközben a teste kezd ellazulni. Már nem harcol tovább, nem küzd. Engedte, hogy vége legyen, te pedig végig kell nézd. Azt mondják, hogy a fájdalmas halálnál, egy megváltás, ha valaki eltávozik. Szerintem nem az. Én küzdeni akarok érte. Amíg erre esélyt látok, nem adom fel. Küzdök helyette, ha az kell!

Kis híján majdnem elütöttem a vadászt, amikor Nathez értem. Azonnal kiszálltam a járműből, és a lányhoz rohantam. Szinte az egész mellkasát vér borította, az eszméletét kitudja mikor vesztette el. Térdre rogytam, és remegő kézzel a nyaki ütőerejét próbáltam kitapintani. Gyenge volt. Nagyon gyenge. Kórházba kell vigyem. Felemeltem, és óvatosan beültettem az anyós ülésre, majd az autót megkerülve, én is beültem a volán mögé. Kerék csikorgatva indultam teljes gázzal. Nem, a kórház túl messze van, addig lehet túl késő lesz. Az állatklinika még messzebb. Nem, nem, nem  ..... Scott! Az anyja nővér, meg amúgy is tud a természetfelettiről. Még az utolsó pillanatban befordultam az utcájukba. Nem szarakodtam, a fékezés után rögtön kitéptem a slusszkulcsot, majd Natalien oldalához rohanva felrántottam az ajtót, és óvatosan kiemeltem Őt. Egy apró csókot nyomtam a homlokára, miközben az ajtó felé siettem. Egyéb formaiságokkal nem törődve berúgtam az ajtót, és beléptem a házba. Pár lépést tettem csak, de máris megpillantottam Scott-ot, ahogy az anyját maga mögé húzza. Én csak segélykérően a szemébe pillantottam, mire elállt az anyja elől.
-Úristen .....- motyogta a nő. Elindult az egyik irányba, majd nemsokára a konyhába kötöttünk ki. Én szorosan szorítottam magamhoz Natalient, miközben Scott és Melissa leseperte a papírokat az asztalról. Lefektettem az asztalra Natet, és leszakítottam róla a ruháit. Ezalatt Scott kerítette valahonnan egy csomag kötszert, meg mindenféle ilyen dolgot. Én idegesen túrtam a hajamba, és vártam. Hogy mire? Talán, hogy kinyissa a szemét, és magéhoz térjen.
-Sok vért vesztett. Vérpótlásra van szüksége feltétlenül.- mondta Melissa.
-Tessék.- nyújtottam oda neki a karom, amin időközben feltűrtem a pólóm.
-Biztos, hogy ez ....
-A múltkor is segített neki.- vágtam a szavába. A nő egy kissé összerezzent, mire Scott egy figyelmeztető pillantást küldött felém. Nem különösebben érdekelt most. Semmi sem érdekelt Natalienen kívül. Melissa belém szúrta az infúziós cső egyik végén lévő tűt, a másikat pedig finoman Natalien vénájába szúrta. Szinte láttam, ahogy a megszíneződik, és megtágul az ér. Így egészségesebbnek tűnt.
Scott eközben megtisztította a sebeket, és előkészítette a tűt, és a cérnát. Melissa gyakorlott mozdulatokkal elkezdte összevarrni, ügyelve, nehogy hibázzon. A Natalien arcát kezdtem nézni, magamban azon rimánkodva, hogy gyógyuljon meg. Hallgattam az egyenletes szívverését, ami még mindig lassú volt. Mégis, imádtam ezt a hangot. Számomra egyedi volt. Minden egyes dobbanás. Egyedi volt az illata. Olyan édeskés, de határozott. Mintha az illatában a személyisége is benne lenne. Ez a létem egyik primitív ösztöne volt. Ezeket az apróságokat megjegyezni. Az illatát, a szívverését, a haja puhaságát, az ajkai ízét, azt ahogyan néz. Az arcvonásai. Szinte olvasni tudtam belőle. Számomra nem volt olyan, hogy kifejezéstelen arc. Valamit mindig éreztem rajta. Olvastam a szemében, egy apró mozdulatban, vagy hangban. Ahogyan Ő is. Szinte minden tud rólam. Tudta, mikor mit kell tegyen, hogy megvigasztaljon, ha az kell. Tudta, hogy mire, hogy reagálnék, vagy mi a véleményem róla, még mielőtt elmondtam volna. Ismertem, úgy, ahogy Ő is engem. Mondhatnám, hogy csak amiatt, a farkas dolog miatt van, de ha így is van, akkor is örülök neki. Nem tudnék elképzelni más nőt az életemben rajta kívül. Most, most először érzem, hogy  a vérfarkas lét talán nem is átok. Mert az a szeretet, amit iránta érzek, boldogsággal tölt el, hogy van.