A védelmező farkas

1 évad 7 rész

       Natalien szemszöge

Láttam ahogy Derek a falhoz vágódik. Abban a pillanatban úgy éreztem mintha kitépték volna a szívemet. A fiúk, látva, hogy még élek bevonszoltak a suliba. Stiles mellett ülve néztem ki a fejemből miközben ők tiszta idegek voltak.
-Kellene valami amivel bezárhatnánk az ajtót-mondta Scott.
-A drótvágó.-jutott hirtelen Stiles eszébe.
-Kimegyek érte.-mondtam.
-Az alfa rögtön megöl.
-Akárki megy ki megtámadja. Én legalább tudok verekedni.
Gyorsan kiszaladtam és behoztam a drótvágót. Ezután a suliban sokfelé rejtőztünk mire azt hittük, hogy bezártuk az alfát.
-Én nem félek ettől a dologtól.-mondta Stiles.
-Ne cukkold fel mert különben téged nyír ki először.-szóltam neki.
-Én akkor sem félek tőle. Mert mi  itt vagyunk kint te ott vagy be
De nem tudta befejezni mert a vérfarkas  a tetőn át kijutott. Néztük ahogy a plafon megsűlyed a súlya alatt majd rohanni kezdtünk. Már egy ideje megint menekültünk mikor én és Scott meghallottunk egy mobil csörgést.
-Várj ti is halljátok?- kérdezte Scott.
-Én igen.
-De mégis mit?- rimánkodott Stiles.
-Mintha telefon csörögne. Ez Allison mobilja!
A:Stiles?
S:Nem én vagyok. Hol vagy?
A: A suliban. Miért nem jöttél
S:Nem. Pontosan hol vagy?
A:Az első emeleten
S:Pontosan. Hol?
A: Az uszodában.
S: Menj a hallba. Indulj!
A: Jó jó. Már is megyek.
-Még is miért van itt?- kérdeztem.
-Fogalmam sincs. Nem én hívtam ide.-mondta Scott.
Futni kezdtünk a hall felé. Mikor oda értünk Allison már ott várt.
-Mért jöttél ide mit csinálsz itt?-kérdezte Scott.
-Mert megkértél rá.-adta a választ a lány.
-Én kértelek?
Erre a Allison megmutatta az üzenetet. És tényleg ott volt. Találkozzunk a sulinál Scott.
-Miért érzem úgy, hogy nem te küldted üzenetet.
-Mert nem én küldtem.
-Egyedül jöttél?-kérdezte Stiles.
-A saját kocsiddal vagy vagy más hozott?-szegeztem neki a kérdést.
-Jacksonék hoztak ide.
-Mi folyik itt ki küldte az üzenetet?-kérdezte a lány sokkos állapotban.
Beszélni akartam mikor megszólalt a telefonja. Ekkor futottak be Lydiáék. Allison kezdett pánikba esni ezért oda léptem mellé és nyugtattam, miközben Scotték vitatkoztak az alfa meg a pillanatra vár hogy kinyírhasson minket.
-Te mit keresel itt?-kérdezte tőlem Lydia.
-Bent hagytam a kémia könyvem. A gondnok engedett be.-válaszoltam.
-Remek. Indulhatunk?
Jó lett volna. Ha éppen nem a halálunkat kívánó vérfarkas elől menekülnénk. Megint hallottuk ahogy felettünk jár az alfa.
-Futás-mondta Scott.
Rohanni kezdtünk és meg sem álltunk az egyik teremig. Scott bezárta az ajtót és mi többiek (Stilest kivéve) az ajtó elé toltuk a székeket. Stiles épp valamit hablatyolt egyre hangosabban mert nem figyeltünk rá. Mikor kész lettünk mindenki felé fordult.
-Szép munka tényleg. Nagyon szép emberek. De mi legyen ezekkel a hatalmas ablakokkal?-mutatott feléjük.
-Elárulná végre valaki, hogy mi folyik itt mert én halálra rémültem és tudni szeretném miért. Scott?-a fiú Stiles mellé állt egyedül hagyva a barátnőjét. Így Allison rám dőlt én pedig fél kézzel simogatni kezdtem a hátát. Teljesen meg volt rémülve. De hát ki ne lenne? Kapott egy üzenetet a fiújától közben nem is a srác küldte, bejött az iskolába és rögtön menekülnie kellett, miközben semmiről sem tud.
-Valaki megölte a gondnokot.-vette át a szót Stiles.
-Mi?!-mondta Lydia.
-Igen a gondnok halott.
-Miről beszélsz ez most valami vicc?!-Allison már teljesen ki volt.
-Mi ki ölte meg?-kérdezte Jackson.
-Nem nem nem nem nem. Azt mondták hogy már vége, a hegyi oroszlán-kezdte Lydia de Jackson nem hagyta beszélni.
-Hát nem érted nem is volt hegyi oroszlán.
-Ki volt az? És mit akar? Mi történik?
-Hé hé Allison megoldjuk jó. Ki jutunk innen.-nyugtattam.-Scott!-szóltam rá. Most rajta volt a sor hogy kihúzzuk magunkat a bajból.   
-Én, én én nem tudom. Én csak ha kimegyünk innen akkor megöl minket.
-Megöl mégis ki akar megölni minket.
-Nem tudjuk csak üldöz minket. Nem láttuk az arcát vagy hogy férfi vagy nő.-mentettem a helyzetet.
-Derek Hale.
-Mi?-kérdeztem vissza. Ugye most nem fogja rá kenni az egészet?
-Derek, ő volt az állat támadás ő ölte meg a gondnokot.
-Akit a múltkor Nataliennel Stiles kocsijába raktatok.-nézett rám Allison kétkedően.
-Megsebesült, korházba vittük.- mondtam.
-Igen, Derek gyilkolt mind végig. A hugával kezdte, és ő ölte meg a videós fickót, a buszsofőrt, minden állattámadás ő volt. És ha nem jutunk ki innen akkor mi leszünk a következők.
-Hívd a rendőrséget.-utasította Jackson Stilest.
-Nem.
-Hogy hogy nem?
-Nem. Spanyolul mondjam? Nem.
-Az apádnak van egy egész fegyverarzenálja van a hivatalban!
-Majd én felhívom.-mondta Lydia és arrébb sétált. Stiles utánna akart menni de Jackson védően a barátnője elé állt.
-Igen a Beacon Hills-i középiskolában csapdába estünk és kellene...... igen .... a.... de. Egyszerűen letette.
-Mi a rendőrség letette?-kérdeztem. Ez csak a fogvatartónk lehetett.
-Egy nő azt mondta lesznek kamu hívások az iskola betörésről. És azt mondta hogy ha még egyszer hívjuk lenyomozzák a telefont.
-Jó akkor hívd újra.- mondta Allison.
-Nem a mobilt nem tudják lenyomozni-törte le a reményünk Stiles.
-Mi  mi ez az egész, miért akar minket Derek megölni.-És a 3 tudatlan Scott felé nézett.-Sőt miért ölt meg bárkit is?
-Én nem tudom!-rivalt Scott a barátnőjére.
Ekkor Stiles elhúzta Scottot én meg maradtem nyugtatni őket.
-Lydia-szóltam hozzá mert láttam hogy már Jackson nyugtatása nem elég neki- megoldjuk minden rendbe lesz. Kijutunk innen.
-Honnan tudod?-kérdezte Jackson. Nem indulatosan hanem rémülten. Láttam az arcán, hogy ő is fél. Láttam ugyan azt a tehetetlenséget mint a többi bajbajutott arcán. Valahol a felszines réteg alatt a fiúnak voltak érzelmei.
-Majd megoldom valahogy. - volt már hasonló élményem.-Stiles, hívd már fel az apádat ő a Sherriff!- erre a fiú megadta magát és elővette a telefonját.
-Apa? Szia én vagyok. Na persze hangposta. Nézd beszélnünk kell! Hívj vissza most! Most azonnal!- Stiles még le se tette megzörgették az ajtót.- Az iskolában vagyunk.
Rohanni kezdtünk a konyhai ajtó felé, fel a lépcső házba. Ez volt a legjobb terv. Amikor kiértünk a folyosókra kerestünk egy termet ahova be tudtunk menni. Pont a kémia volt nyitva. Halgatózni kezdtem a teremből ahogy Derek tanította. Derek. Vajon mi van vele most? Hallottam ahogy az alfa a terem előtt halad el. De ha tudta hogy hol vagyunk mire várt?
-Jackson hányan férnek a kocsiba?-kérdezte Scott.
-5-en ha valaki a másik ölébe ül.
-De mi 6-an vagyunk.-mondta Lydia.
-Ti mentek és hívtok segítséget-mondtam.
-Nem nem hagyunk hátra- könyörgött Allison.
-Figyelj. Elterelem a figyelmét ti kimentek beszálltok a kocsiba elmentek az őrsre és segítséget hívtok.-magyaráztam el neki.
-Nem nem ez őrültség.
-Voltam már ilyen helyzetben sőt már egyszer le is lőttek.- erre megmutattam a sebhelyemet.- Nincs más esélyünk.
Lassan bólintott és megölelt. Lydia is ezt tette majd egy ezt suttogta a fülembe: Vigyázz magadra. Vettem egy nagy levegőt és kiléptem a teremből.  Levettem a pólóm és a kabátom, hogy ne lássák majd a karmolásnyomokat a sebek nélkül és keresni kezdtem az alfát. Nem kellet sokáig sétálnom mert rám ugrott.
-Most!- ordítottam a többieknek mire verekedni kezdtem az alfával. Kitoltam a pengéimet és mély sebet okoztam vele a lábán. Megszúrtam a vállát mire ledobott magáról. Megkarmolta a hátamat de nem elég hosszan. Nem tudom, hogy mióta verekedhettünk de már hallottam a rendőrszirénákat. Az alfa elmenekült én meg lefeküdtem a földre egy kicsit pihenni. Pár perc múlva már a rendőrök támogattak ki az épületből.

                        Allison szemszöge

Mikor megérkeztünk az örsre azonnal szóltunk a Sherriffnek.  Kb. 2 perc alatt már vagy 6 kocsi indult mikor Lydiával oda futottunk az egyikhez hogy a sulihoz mehessünk.
-Csak családtagok jöhetnek.
-Az apja elutazott a bátyja nincs a városban- mondtam.
-Rendben de csak akkor szálhattok ki ha azt mondom.
Bólintottunk és beszálltunk a kocsiba. Nem halt meg. Nem halhatott meg. Mondogattam magamban. A járőr kiszállt a kocsiból. Mikor láttam, hogy a Sherriff Natat támogatja ki az iskolából Lydiával azonnal kippantantunk a kocsiból  és oda futottunk hozzá. Mindketten a nyakába ugrottunk amitől majdnem hátra esett.
-Épségben kijutottatok?-kérdezte.
-Persze már minden rendben.-mondta Lydia.
-Gyere hazaviszünk.
-A szüleitek elengedtek?
-Nem nondták hogy nem.-így bele gondolva 1 évi szobafogságot fogok kapni, de nem érdekel tudnom kellet, hogy jól van-e.
Mikor vissza értünk az örsre már csak Jackson volt ott. Scott még csak el se köszönt tőlem. A fiúval üzente meg hogy az anyja érte jött. Ez nagyon rosszul esett.

                          Natalien szemszöge

Iszonyatosan örültem, hogy a lányok elém jöttek. Egész végig mellettem voltak a szüleiknek úgy kellett elráncigálniuk őket haza.
Az őrsön személyleírást kellett adnom Derekről és a vallomásomat is felvették, majd mikor mindennel készen voltak Stiles apja haza vitt.
-Natalien!- szólt nekem a Sherriff mikor már kiszálltam volna az autóból.
-Igen?
-Köszönöm, hogy megmentetted a fiamat.-erre elmosolyodtam.
-Ők is megmentettek engem.     Viszlát!
-Szervusz.
Az ajtó előtt a kulccsal bíbelődtem arra várva, hogy mikor hajt el. Eszem ágában sem volt haza menni meg kellett találnom Dereket. Mikor láttam, hogy addig nem megy el amíg be nem megyek benyitottam, belülről bezártam az ajtót átmentem a házon ki a hátsó ajtóig amin kimentem egyenesen az erdő felé véve az irányt. Még hallottam ahogy elhajt majd rohanni kezdtem az erdőben. Végre szagot fogtam, ami a Hale ház felé vezetett. Mikor már majdnem oda értem láttam ahogy Derek a földön fekszik ájultan a nyitott kocsija mellett. Felemeltem bevittem a házába és leraktam a kanapéra amire anno én voltam fektetve. Ezután kimentem bezártam a kocsiját a slusszkulcsot pedig az asztalra raktam. Oda mentem hozzá, hogy felébresszem de ahogy láttam nem ájult volt, csak aludt. Nem akartam ott hagyni mert tudtam: ha a vadászok megtudják, hogy "bűnöző" azonnal a nyomába erednek. Ezért lefeküdtem a földre és ott aludtam.