I'm whole again-Why don't we FF || ✓

Part 12

Fél kilenckor lementünk az udvarra, az évnyitó miatt. Cam egész végig mellettem volt. Nem mondom azt, hogy nem örülök neki, de mással is kéne barátkoznom. Vele elég jóba lettem ilyen kevés idő alatt, találni kéne egy lány barátot is.

Évnyitó után eszembe jutott, hogy még nem írtam Jonahnak, így gyorsan feloldottam a telefonomat, majd a mobilnetet bekapcsolva elkezdtem írni az üzenetet.
"Szia..." és eddig jutottam, mert csörögni kezdett a kezemben tartott készülék.

-Honnan tudtad, hogy pont most akartam írni neked ?-kérdeztem nevetve Jonahtól, a többiektől lemaradva.
-Láttam, hogy írtál, és gondoltam ne fáradozz vele. Elég lesz a tanulással.-hallottam a hangján ahogy mosolyog. Ajhh annyira hiányzik. Olyan jó lenne, hogyha a suliból haza érnék, ő ott várna, én pedig szétpuszilgathatnám. Jó, azért nem puszilgatnám teljesen szét, mert még szükségem van rá.-Milyen eddig a suli ?
-Hát,elviselhető. Máris van egy padtársam, aki az egyetlen barátom.-nevettem fel.
-Hogy hívják ?-na igen, erre a kérdésre nem tudom, hogy válaszolnom kéne e, mert lehet féltékenykedni fog, amiért egy fiú a padtársam.
-Cameron.-mondtam halkan.
-Hogy mi ? Ugye nem nyomul rád ? Tudja, hogy van pasid ? Ha megtudom, hogy bármi olyat csinál amit nem kéne neki, akkor én...-mondta volna tovább, de én félbeszakítottam.
-Jonah, nyugi. Nincs semmi olyan szándéka. És tudok magamra vigyázni. De veletek miújság ?-tereltem a témát.
-Huh, hát minden nagyszerű. Tegnap teltházas(vagy hogy mondják ezt 😂-író) koncertet adtunk. Elképesztő volt. Ilyenkor jövök rá, hogy mennyien itt vannak nekünk, és hogy mennyire szeretnek minket.-hallottam a hangján ahogy mosolyog, ami engem is arra késztetett.
Még váltottunk pár szót, majd siettem vissza az osztályhoz.
****
Egész jól telt a napom. Megismerkedtem az új osztályommal, akik teljesen normálisak. Nem is értem mitől féltem. Ja, már tudom. A másik osztályban van egy 'plázacica', aki már ma megutált, mert ebédszünetben véletlenül nekimentem, és ráment EGY CSEPP LEVES. Most komolyan, ki az aki ettől kiakad ? 10 másodperc és már nem is látszik. Viszont ő a szőke fejével ezt nem tudja felfogni, így egy kisebb sikítás után, "megátkozott", ahogy ő mondta. Hasonló jókat ribikém. És persze azért is utál,mert Cameronnal lógok.

Otthon gyorsan befedtem a könyveket, és a füzeteket is felcimkéztem, majd arra lettem figyelmes, hogy már besötétedett. Ránéztem az órámra, ami 19:42-t mutatott. Gyorsan bepakoltam másnapra, majd az esti rutinom elvégzése után egy almával és a laptopommal a kezemben feküdtem be az ágyamba, és a film felénél bealudtam.

A másnap délelőtt ugyan úgy telt, mint tegnap. Viszont a délután teljesen más fordulatokat vett.

'Rebeca Amanda Avery, kérem fáradjon az igazgatóiba'-mondta a hangosbemondó, a hetedik órám felénél. Mindenki rámkapta tekintetét, a kémia tanár pedig intett egyet a pálcájával, hogy menjek.
Biztos akarjátok tudni, hogy mi történt. Igazából semmi extra, csak annak a szőke plázacicának ismét ebédszünetben jött meg a kedve a ribanckodáshoz, így megmagyarázta nekem, hogy kopjak le Cameronról. Aztán én is visszaszóltam, megmondtam a magamét. Majd leribancozott, nekem meg lendült a kezem, és az arcán landolt.