Nem volt kedvem se jó pofizni, se ismerkedni, így inkább kikerültem, de utánam jött.
-Hé, ennyire fájt ? Nem direkt volt, bocsi.-szabadkozott.
-Nem, dehogy. Csak nem vagyok túl jó kedvemben.-mondtam egy szomorú mosoly kíséretében, majd zsebre raktam a kezeim.
-Megkérdezhetem, hogy mi történt ?-kezdett el sétálni, én pedig mentem utána, mint valami pincsi kutya. Mi ütött belém ? Nem is ismerem...
-Kérdezd.-humorizáltam, mire egyszerre nevettünk fel, majd elmeséltem röviden-tömören az elmúlt pár nap eseményeit.
-Huh, hát te se tartozol a legszerencsésebb emberek közé...
-Hát nem igazán. Amúgy, te már tudsz rólam egy csomó dolgot, de én még a nevedet se tudom.-tereltem a témát.
-Cash. Te pedig olyan Emilynek nézel ki.-vágott gondolkodó fejet, mire én felnevettem.
-Majdnem. Beckynek hívnak.-pontosítittam az elveit, majd sétáltunk tovább.
Az egész napot együtt töltöttük, végül pedig számot is cseréltünk.
*Jonah szemszöge*
Hallottam. Láttam. Egy levegőt lélegeztünk be. Ha ő nem is tudja, én igen. Ott álltam a lépcső allján. Nem láthatott engem, hisz háttal volt. De legalább én láttam. És sajnos azt is, hogy nagyon szarul van.
Miután elhagyta a házat, felmentem, hogy újra a szobám rejtekében lehessek. Bezártam magamra az ajtót, majd eltereltem a figyelmem az életem jelen álláspontjáról.
Zenét akartam írni, de valahogy nem jött ihlet. Mikor leraktam a ceruzát, olyan 5 óra lehetett, így lementem enni valamit.
A nappaliba belépve-mert azon át kell menni a konyhába-4 ideges bandatársamat találtam.
-Hát veletek meg mi van ?-kérdeztem, miközben kinyitottam a hűtőt.
-Becky nem veszi fel a telefont. Félek, hogy valami hülyeséget csinált.-tájékoztatott Jack. Hirtelen elmúlt az éhségem, és aggodalom vette át a helyét. Kiadtam a "parancsot" a fiúknak, mi szerint meg kell találnunk.
Értelem szerűen először a házukhoz mentünk, de nem volt ott. Megbeszéltük, hogy egy valaki itt marad, ha a keresés közben mégiscsak haza jönne. Az az ember Corbyn volt. Ő bírja legjobban a stresszt, ezért is szavaztuk meg, mert ő nem hívogatná a többieket percenként, hogy van-e valami fejlemény.
A családi háztól egyenesen a parkba mentünk, mert tudom, hogy Beck szeret itt időzni. Minden egyes szegletét vagy 8x végignéztük, de nem jártunk szerencsével.
A következő helyszínekre már külön-külön mentünk. Zach a plázába ment, Jack a kórházba, Daniel az utcákon kocsikázgatott, én pedig hol ide, hol oda mentem, kezemben a telefonnal, ami egyfolytában tárcsázta Beckyt.
Már este volt, amikor Corbyn csoportos hívást kezdett.
-Srácok, gyertek, itt van Becky.
Azonnal megfordultam a kocsival, és a sebességkorlátozást megszegve hajtottam végig a fél városon.
Utamat azonnal a nappaliba vettem, bár nem voltak ott csak a srácok, Beckyt nem láttam.
-Becky ?-kérdeztem tőlük.
-A szobájában.-válaszolta egy legyintés kíséretében Jack.
Se szó-se beszéd nélkül mentem fel a lépcsőn, majd be Beck szobájába.
H
eyyyyyho
Tudom, nagyon nagyon nagyon régen volt rész. Sajnálom, de se ihletem nem volt, se életkedvem.
Próbálok ezen változtatni, de ahhoz egyesek segitségére is szükségem lesz, ami valószínüleg nem lesz meg 🙄 na sebaj, megteszek minden tőlem telhetőt
Remélem tetszik a rész💕💕
YOU ARE READING
I'm whole again-Why don't we FF || ✓
Fanfiction"Túl soknak éreztem a bennem összegyűlt, engem hirtelen ért történéseket és már nem bírtam. Elsírtam magam, Jonah ölelő karjai közt. -Hékás, mi a baj ? -Hiányoztál.-mondtam ki gondolkodás nélkül, még magamat is meglepve. De nem úgy látszott, hogy M...
