I'm whole again-Why don't we FF || ✓

Part 20

-Jó reggelt.-köszöntöttem én is, majd mégegyszer ajkaira tapadtam.
-Nem bírsz betelni velem.-mondta kuncogva, két csók között.
-Nem tudod, hogy mennyire hiányoztál nekem. Hogy mennyire szükségem van rád. Hogy mennyire szeretlek.-tényleg nem tudja, hisz még szinte én se tudtam felfogni. 15 éves fejjel, szinte semmit sem tudok a szerelemről.
Apropó 15 év. Lassan-azaz 3 hónap múlva-16 lesz az a 15. Sajnos Jojo akkor nem lesz itthon, se Jack-és ha már itt tartunk, egyik fiú sem-szóval csak nagyon szűk családi körben fogjuk tartani a szülinapom. Nagymamámék nem itt laknak, hanem az ország másik felében-Connecticutban-és egy szülinap miatt se ők, se mi nem fogunk utazgatni. Teljesen fölösleges, mert csak 1 napról van szó, és akkor is csak vagy 2-3 órát lennénk együtt. Szóval telefonon szoktuk rendezni velük az ilyeneket. Persze a karácsony már más tészta. Az a szeretet ünnepe, amikor a család minden tagja együtt van, és jól érzik magukat. De ne menjünk most ebbe bele.

Miután befejeztük a nyálaskodást, lementünk a konyhába. Anyáék lent voltak már, így egy köszönés után nekiálltam a reggelinek. Valami oknál fogva, csak a tegnapi felsőm volt rajtam, ami-szerencsére-van olyan hosszú, hogy eltakarja a bugyim, amit jelenleg nem fed a nadrágom. Biztos Jonah vette le rólam, hogy kényelmesen tudjak aludni.

Míg a tűzhely előtt álltam, Jojo addig a derekamat ölelve szórakoztatott a turné alatt történt események elmesélésével.
A legjobb az volt, amikor megmutatta az egyik "filmjüket", amit az egyik koncert előtt készítettek. Arról szól, hogy bújkálniuk kell, mert ha megtalálja őket valaki, akkor rabszolgáknak kell lenniük-igen, tényleg 19-20 évesek. Az egész stadionban járkáltak/bújkáltak össze-vissza, viszont a végén az egyik biztonságiőr nyakoncsapta őket. Ezen annyira nevettem, hogy majdnem megfulladtam, mivel még közben ettem is.

Mikor befejeztem az öklendezést, elkomorult a pillantásom.
-Mikor kell menned ?-kérdeztem Jonahra nézve. Szemeit egy pár pillanat erejéit lesüti, majd újra felém emeli, de akkor már szomorúság csillogott benne.
-Ma délután 5kor.-mondta halkan, mire nekem a szívem kihagyott egy ütemet. Tudtam, hogy nem maradhat sokáig, de hogy ennyire hamar menjen, az már meglepett. Csak holnap este lesz koncertjük, miért nem lehet legalább még egy este ?
Hirtelen Jonah ölelő karjaiban voltam, és újra előtörtek a sós könnycseppek.

A napot filmezéssel, beszélgetéssel töltöttük. A közösségi oldalak valahonnan tudomást szereztek a..."nézeteltérésünkről", ezért inkább kiraktunk egy képet mind a ketten, nehogy még kombinálni is kezdjenek.

Sajnos eljött ismét a búcsú ideje, Jonahnak gépre kell szállnia. Érzelmes elköszönés után el is indult, mert egy kicsit tovább maradtunk otthon kettesben, így sietnie kellett, nehogy lekésse a gépet. Én abba a taxiba amibe jöttünk be is ültem, majd visszavitettem magam a házunkhoz.
***
Esti rutinom elvégzése után a telefonommal a kezemben feküdtem be az ágyamba. A híreket pörgetve meglepő, sőt, sokkoló hírrel találtam szembe magam.

Los Angelesből induló repülő zuhant le. Utasok még nem kerültek elő, de a hatóság minden erejével próbálja megmenteni az áldozatokat.
Valószínüleg meghibásodás okozhatta a veszteséget........

És tovább már nem olvastam, mert kiesett a telefonom a kezemből döbbenetemben.

Jonah

Hello everybody
Most egy kicsit hosszabb résszel érkeztem, remélem tetszik.😊Ha igen, ha nem írjátok meg a véleményetek 💕