Minden cuccom amit magammal hoztam, hátrahagytam, majd berontottam apa szobájába.
Borzasztó élmény volt ott látni, ahogy a jobb és bal kezéből 3-3 cső lógott ki, ahogy teste elfehéredve feküdt és csak mellkasa mozgott le és fel.
-Apa...-suttogtam, miután egy széket melléhúzva leültem. Halványan rámosolyogtam, amikor a szemeit kinyitva felém fordította a fejét.
-Kislányom...h-hát te ?
-Nem rég szóltak, hogy beszállítottak titeket. Azonnal jöttem ide.-mondtam, majd megszorítottam a kezét.
Elmesélte a baleset folyamatát, majd szóltak, hogy mostmár mennem kell, mert pihennie kell.
Adtam egy puszit a homlokára, majd elhagytam a szobát.
Mihint kiléptem az ajtón, hallottam, ahogy csörög a telefonom a széken.
Gyordabban szedtem a lábaim, hogy nehogy letegye mire odaérek.
Légzésem gyors szabályozása után a fülemhez emeltem a telefont. Mikor köszöntem volna, megelőztek, bár nem valami kedvesen.
-A következő te leszel. Jobb ha vigyázol magadra.-majd letette. Umm...oké...
Szétnéztem, hátha látok valakit aki gyanús lenne, de néhány idős nénin és kisebb családokon kívül nem láttam senkit.
Figyelmen kívül hagytam, hisz lehet, hogy csak félre tárcsázott. Felkaptam a táskám a vállamra, majd távoztam a kórházból.
Kivételesen nem taxival utaztam. Muszáj voltam egy kicsit kiszellőztetni a fejem, és megnyugodni.
Már sötét volt, alig láttam a lábam. A házunkhoz közeli parkba mentem. Jelenleg is voltak ott néhányan. Gondolom azért, mert a gyerekek nem tudtak aludni.
Leültem egy padra, majd néztem ahogy futkároznak. Hirtelen a vállamon éreztem egy kezet. Meglepődve néztem hátra, de rögtön negnyugodtam, mihint láttam, hogy csak Cameron az.
-Oh, szia. Hát te ?-kérdeztem tőle, miután leült mellém.
-Csak sétáltam egyet. Gondolom te nem jókedvedből vagy itt.
-Hát, nem igazán...Anyáék kórházban vannak.-tájékoztattam szomorúan.
Beszélgettünk még pár percig, majd megkérdezte, hogy haza kísérhet-e ? Boldogan beleegyeztem, bár lehet nem kellett volna...
Mikot kiértünk a park területéről, egy fekete furgon állt meg mellettünk. Cameron is megállt, én pedig értetlenül néztem, és próbáltam rájönni a dolgokra. Sec-perc alatt sikerült is.
Az autóból kiszállt 2 nagydarab, férfi, majd elindultak felém. A sokktól mozdulni se tudtam, így semmi esélyem nem volt elmenekülni.
****
*Jonah szemszöge*
Jackel egy szobába kerültünk. Lehet nem volt a legjobb ötlet, mert hajnalok hajnalán csörgött a telefonja. A fejemre húztam egy párnát, így kevésbe hallottam, hogy mit beszélt. Ám amikor letette, ideges fejét a lámpa világította meg.
-Mi a baj, Jack ?-kezdtem én is idegeskedni.
-Becky hívott...-és itt megállt. Ha bármi történt vele, én azonnal repülőre ülök, és megölöm azt aki ártott neki.-Anya és apa kórházban vannak. Beck most oda tart.-mondta szomorúan.
-Jack, nyugodj meg. Lehet csak kisebb horzsolásokkal vannak bent.-próbáltam nyugtatni. Úgy látszik valamennyire sikerült is, hisz nem mondott már semmit.
Ezek után már egyikünk sem tudott aludni, így inkább megnéztünk egy filmet. Legalább elterelődik mindkettőnk figyelme.
Heyyy
Meghoztam a részt 😇
Szünetben majd próbálok többet hozni/írni, és akkor nem lesznek ilyen 1 hetes kimaradások.
Remélem tetszett 💕
YOU ARE READING
I'm whole again-Why don't we FF || ✓
Fanfiction"Túl soknak éreztem a bennem összegyűlt, engem hirtelen ért történéseket és már nem bírtam. Elsírtam magam, Jonah ölelő karjai közt. -Hékás, mi a baj ? -Hiányoztál.-mondtam ki gondolkodás nélkül, még magamat is meglepve. De nem úgy látszott, hogy M...
