I'm whole again-Why don't we FF || ✓

Part 63

Nem hittem a szemeimnek. Mégis mit kereshet itt Jonah ? Elvileg még turnéjuk van, és nemrég volt itthon. Most erre a pár napra visszautazott Ázsiába ? Ha csak...Oh, hogy ez a sunyi dög !

-Vissza se mentél, igaz ?-néztem rá karbatett kézzel. Mosolyogva közelebb jött hozzám, majd egy olyan ölelést kaptam, amilyet még soha. Karjait a derekam köré fonta, ezzel egy picit megemelve engem. Arcom a nyakába fúrtam, amit lehet nem kellett volna, hiszen a jól ismert kölnie beférkőzött az orromba. Szorosan tartott, mintha bármelyik pillanatban eltűnhettem volna.
-Tudsz te ha akarsz.-hangja kicsit rekedtes volt, amitől megborzongtam. Úgy hiányzik...az űrt amit maga után hagyott még Nate sem töltheti be, főleg, hogy elköltözik... na még ez is.
Túl soknak éreztem a bennem összegyűlt, engem hirtelen ért történéseket és már nem bírtam. Elsírtam magam, Jonah ölelő karjai közt.
-Hékás, mi a baj ?
-Hiányoztál.-mondtam ki gondolkodás nélkül, még magamat is meglepve. De nem úgy látszott, hogy Maraist zavarta volna, elmosolyodott, majd a semmiből az ajkait az enyémeken találtam. Mindenre számítottam, csak erre nem. Csókja még mindig ugyanolyan édes volt, mint ezelőtt, most pedig kissé vad is-gondolom a torkán legördült italok miatt.
Ezekben a pillanatokban nem érdekelt semmi és senki. Egyszerűen csak örültem, hogy újra itt van velem. Túl sokáig tagadtam magamban, hogy már nem érdekel, hogy már túl vagyok rajta. Pedig a szívem mélyén még én se hittem saját magamnak. A szívnek nem lehet hazudni. Az én szívem pedig csakis ezt az embert akarta.
Viszont egyszer minden jónak végeszakad, ez a jelemlegi helyzetben sem volt másképp. De eléggé szokatlan módon történt az egész, ugyanis Jonah átkarolta a lábaimat, majd a nem sokkal messzebb lévő medencéhez cipelt és szépen okosan beledobott. Na ennyit a gondosan elkészített sminkemről. Az udvaron lévő néhány ember felénk fordult és nézték, hogy mégis mit csinálunk. Volt aki felkiáltott és magától ugrott bele a vízbe-nagyrészben akinél már beütött a pia-, volt akit szintén belelöktek.

-Te mocsok !-kiáltottam rá nevetve Jonahra, aki büszkén nézte, hogy ezzel a csínytevésével mennyire feldobta a partit.
Tudtam, hogy most úgyse fog közelebb jönni, hiszen számít arra, hogy én is bele akarom lökni. Na majd akkor mosolyogj így ha fordul a kocka ! Így hát nem is eröltettem, szimplán kiugrottam a medence szélére ezután pedig csak mellésétáltam és úgy mozdultam el mellette, hogy a szánk csak éppen összérjen, majd amikor elmentem mellette még visszafordultam és rákacsintottam. Tudjátok, ilyen filmbeli csábítóként.
Meg is lett a hatása, a fiú azonnal utánam sietett, de csak a konyhában ért utol. Pont egy pohár valamit ittam, amikor két meleg tenyeret éreztem a vizes szoknyám pereménél. Feljebb húzta a derekamon az anyagot, majd a kezeit lejjebb csúsztatta a combomra. Oh, hogy az a...szemét Marais !
Letettem a poharat a pultra aztán pedig szembe néztem az engem ölelő fiúval.

-Mit szeretnél ?
-Hát, van egy-két dolog tarsolyomban.-mondta egy huncut vigyorral az arcán, közben pedig közeledett felém. Igen, egy pár pohár biztos lecsúszott már a torkán.
-Verd ki a fejedből, Marais !-képtelenség vele úgy beszélni, hogy szinte magánál sincs. Az Isten szerelmére, legutóbb egy asztalt tört el ! Próbáltam kikerülni, de nem igazán sikerült, viszont szerencsémre valaki szólította. És ez a hang nekem túl ismerős volt.

-Jack ?! Ugye ezt most nem mondjátok komolyan ? Egy hete itthon vagytok és nem voltál képes szólni ?-testvérem elképedve állt a helyzet előtt. Biztos nem rám számított, akárcsak én sem.
Nem tudott mit mondani, nekem pedig itt ment el a kedvem a bulizástól. A barátom elköltözik egy másik országba, a testvérem pedig több hónap után képtelen meglátogatni személyesen. Arra már nem is gondolok, hogy egyáltalán hogyan kerülnek ide. Még képes eljönni bulizni ! Az eszem megáll !

Mivel Taraval jöttem, dobtam neki egy SMS-t, hogy ne keressen ha haza akar menni, majd el is indultam. A ruhám még mindig vizes volt, de szerencsére az este nem volt hideg, sőt, elég kellemes volt az idő. Beletelt egy kis időbe míg megérkeztem az uticélomhoz, de megérte. Apa szokás szerint későig dolgozott, vagy haza se jött. Inkább az utóbbi. A fürdőszobában leszedtem az arcomról a maradék sminkemet is, zuhanyozni pedig nem volt kedvem, így a pizsamámat átvéve bújtam is be a takaróm alá.
Amilyen unalmasnak indult ez a nap, annál eseménydúsabb lett. Bár lehet jobb lett volna ha a mai nap nem így alakul. Ha Natenek nem kellene elköltöznie, ha nem tudnám, hogy Jack nem akar viszont látni és legfőképp ha tudnám folytatni a szívem becsapását. Ezután az este után nem hiszem, hogy ez továbbra is menni fog.

Oké, nyugodtan utáljatok amiért ilyen szar lett, én is hasonlóan cselekszem :))
Mellesleg az utolsó részek következnek(már amikor jönnek...).