-Ésss, ki volt az a srác aki az előbb ment el ?-kérdezte tőlem szemöldök húzogatva Christina. Miután kibeszéltük az ő életét, jöhetett az enyém, ami igazán nem eseménydús. Persze eltekintve a rablástól meg az ilyenektől.
Már épp kezdtem volna a szövegelésembe, amikor halk kopogást hallottunk. Kikiáltottam egy 'gyere'-t, de mivel Chris pont úgy ült, hogy eltakarta a fél ajtót, nem igazán láttam, hogy éppen ki lép be az én kis rejtekembe. Csak az ajtó csukodása volt amit hallottam, viszont az előttem ülő barátnőm mosolyogva visszafordult hozzám.
-Na, azt hiszem én megyek is. Majd még beszélünk.-értetlen fejet vágtam miközben felállt az ágyamról, még mindig vigyorogva. Ám miután takarása eltünt azonnal rájöttem, hogy miért volt ez az egész.
Az ágyam szélén Jonah állt, egy irtó cuki mosollyal a pofiján, amin nem tudtam nem mosolyogni. Hiába, az ő mosolyától még a jéghegyek is megolvadnának...
-Szia.-köszöntött, amit hasonlóképp viszonoztam, majd helyet foglaltattam vele a szobámban lévő egyik ülőalkalmatosságon.
-Hogy vagy ?-Hát, elég szarul, tekintve, hogy nem kellek neked és máris találtál magadnak valakit.
Nem. Ezt azért mégsem mondhatom.
-Jól, köszi. Te ?-lassan és halkan beszéltünk, bár nem értem miért. Hisz' senki se hallgatja le a beszélgetésünket, és még alvó gyerek sincs a szobában.
-Vagyogatok.-sóhajtotta, majd beletúrt kócos, ám döglesztő hajzuhatagába-Csak azt szeretném megkérdezni, hogy...Vagyis hogy mi megyünk a srácokkal Disneyland-be, és...hogy nem-e szeretnél jönni te is ?-Oh, hogy Disneyland. Ahol életem legjobb randiját töltöttem. Méghozzá vele.
Halványan elmosolyodtam, majd a fejemet lehajtottam végül pedig egy kicsit megráztam, hátha csak rosszul hallottam és ha visszakérdezek akkor nem ezt fogom hallani.
-Disneyland ?
-Igen, úgy tudtam szereted a vidámparkokat.-rendült meg bizalma, igazából teljesen fölöslegesen, mert tényleg szeretek ilyen helyekre járni.
-Nem, nem azzal van a gond, hogy nem szeretem őket.-nem néztem rá. Inkább az ablakom koszos, ám a napfénytől mégis csillogó üvegén bámultam ki.
Jonah közelebb ült és kezemet megfogva kényszerítette ki belőlem, hogy ránézzek.
-Akkor ?-most tényleg nem tudja, vagy csak azt akarja, hogy én mondjam ki ? Mégis hogy mondjam meg neki, hogy elég fura lenne, ha az első randis helyünkre mennénk a szakitásunk után, méghozzá együtt ? Mert bárhogyan is próbálom a fejemben megfogalmazni, mindenhogy szarul hangzik.
-Jonah, tudod te is.-jó, úgy tűnik mégse, mert elég fura fejet vág.-Ott...ott voltunk először...tudod...-egy kis gondolkozás után leesett neki, hogy mire akarok kilyukadni. Úgy látszik, hogy neki ennyit jelentett. Ennyit, hogy egy kis idő múlva már nem is emlékszik egy-számomra-ilyen fontos esemény helyszínére.
Nem szólt semmit. Sóhajtásomat visszatartva vettem ki kezeimet az övéi közül, majd az ágyról is felálltam. Ismét az ablakom felé néztem, majd meg is álltam előtte. A hátsókert végében, egy fa alatt egy mókust fedeztem fel, amint éppen a szájába tömi a szerzett zsákmányt.
Bambulásomból egy kéz szakított ki, ami éppen a derekam köré simult. Nem fordultam meg, nem igazán akartam most Jonah társaságát. Jó, de mégis, de nem ilyen formában.
Ám a mögöttem álló személy nem így gondolta, ezért rögtön szembe is fordított magával. Ennek következtében iszonyat közel voltunk egymáshoz. Az arca, az orra, a keze, a cipője. Minden. De legfőképp a szája. Vágytam a csokjára, oh hogyne vágytam volna, hisz ki ne szeretné minden másodpercben ezt a nagy, cuki medvét szeretgetni.
Viszont nem tehettem. Nem gyengülhettem el mégjobban. Már nem is tudtam volna hova, hiszen vészesen közeledett hozzám, én pedig még mindig tanácstalanul, karba tett kézzel álltam előtte, mint egy szobor. Már éppen, csak egy pár milliméter választott el mindkettőnket a másiktól, amikor hirtelen berontott az ajtón valamelyik barom, azt kiabálva, hogy toljuk le a seggünket a kocsihoz, ha nem akarunk itthon maradni. Ám amint látta "érdekes" helyzetünk, szájára csapott, majd kihátrált a helységből. Még az ajtót is becsukta maga után.
Én pedig full piros arccal lépkedtem a szekrényemhez, hogy kivegyek belőle valami normális ruházatot, míg Jonah szó nélkül, hasonló arcszínnel kiment, ezzel engem magamra hagyva a gondolataimmal.
UHUUUU
MOST NAGYON HEPI VAGYOK EMBEREK
KURVARA TETSZIK EZ A RESZ, ES MOST(0:08)KOR FEJEZTEM BE AMIT TEGNAP (23:50KOR) KEZDTEM EL
WAAAA
REMELEM NEKTEK IS IGY TETSZIIIK
😍💕💕
YOU ARE READING
I'm whole again-Why don't we FF || ✓
Fanfiction"Túl soknak éreztem a bennem összegyűlt, engem hirtelen ért történéseket és már nem bírtam. Elsírtam magam, Jonah ölelő karjai közt. -Hékás, mi a baj ? -Hiányoztál.-mondtam ki gondolkodás nélkül, még magamat is meglepve. De nem úgy látszott, hogy M...
