I'm whole again-Why don't we FF || ✓

Part 26

A koncert előtt úgy gondoltam, hogy felhívom Beckyt, de elsőre nem vette fel. Megpróbáltam mégegyszer, és fel is vette, de nem ő szólt bele.

-Na mi van, csak nem hiányzik a barátnőd ?-mondta gúnyos nevetéssel a vonal másik végén lévő illető.
-Ki vagy te ? És mit csináltál Beckyvel ?-ha ez a barom bármit is csinál vele, nem ússza meg pár pofonnal.
-Nyugi haver, egy hajszála se görbült. Bár ha továbbá is ilyen vérmes lesz, muszáj leszek valamivel lenyugtatni.
-Meg ne próbálj ártani neki !-kezdtem kikelni magamból, de ő csak felnevetett. Úgy látszik elég jól szórakozik, de akkor nem fog így nevetni, ha beverem a képét.
-Ugyan. Nem fog fájni neki. Sőt, élvezni fogja. Na de térjünk a tárgyra.-ohó, szóval innen fúj a szél.-Találkozzunk pénteken, este 8kor a parkban. Ha nem jössz el, sajnos a drágalátos Beckyd még itt lesz egy darabig.-mondta, majd lecsapta a telefont. Nem hiszem el. Egy ilyen baromnak is minket kell megtalálnia.

*Becky szemszöge*

Képtelenség. Cameron jó srácnak tűnt. Azt hittem, hogy legjobb barátok vagyunk. Erre így hátba támad. És még azt sem tudom, hogy miért csinálja ezt.

-Nos, kedves Rebeca. Remélem nem kellesz majd többször megismételnem magam.-nézett rám komolyan, mire én csak bólintottam. Bár, nem mintha bármi mást tudtam volna csinálni, mert hozzá voltam kötve egy székhez, a szám pedig le volt ragasztva.
-Ha nem szeretnéd itt tölteni az elkövetkezendő évedet, meg se próbálj semmilyen szökést, vagy balhét végrehajtani, mert ezzel főleg magadnak ártasz. Hidd el, én élvezni fogom, lehet egy idő után te is. De gondolom ott akarsz majd lenni a szüleid temetésén.-mondta gúnyosan, én pedig ekkor megvilágosultam a balesettel kapcsolatban. Ő üttette el anyáékat, most pedig én vagyok a következő, ahogy a telefonba mondta valaki nekem. Fogadok, hogy azt az embert is ő bérelte fel.
Miután végzett a mondandójával, felállt, majd otthagyott engem, ahol eddig is voltam. Egyedül, egy széknek kötözve, egy üres, sötét szobában.
Mivel érdemeltem én ezt ki ?

*4 nap múlva|Péntek*

Ma fog Cameron és Jonah találkozni-ha jól tájékoztattak. Remélem nem fognak nekiesni a másiknak, mert abból jó nem sülhet ki.
Én még mindig itt vagyok abban a nyamvadt szobában. Már valamilyen rejtélyes oknál fogva nem vagyok kikötözve. Kaptam egy matracot. "Hurrá".
Minden vizet, ami van a testemben kisírtam, és az sem segített a szervezetemnek, hogy egy nap, egy pohár vizet, és két szelet vajaskenyeret kaptam, ételként.

Mivel időérzékem nem volt, ahogy ablak sem a szoba valamelyik falán, így teljesen elveszett voltam. Nem tudtam, hogy nappal van-e, vagy éjjel. Mindig csak sötétség, és én a gondolataimmal.
Ha ez így folytatódik tovább, nem tudom, hogy meddig fogom még bírni...