Egész gyorsan megérkeztünk. Az autóból kipattanva elővettem a lábtörlő alól a pótkulcsot, amit még az Avery szülők tettek oda, az én kérésemre. Szerencsére bírják a fejem, ezért adtak mégegy esélyt a lányukkal szemben. Nem szúrhatom el.
A házba belépve levettem a cipőm, és a biztonság kedvéért szétnéztem, nehogy véletlenül is itthon legyen Beck.
Miután megbizonyosodtam távollétéről, megszólalt a csengő. Valószínüleg a kaja, amit iderendeltem még a gépen. Én biztos, hogy nem állok itt le főzőcskézni ebben az idegállapotban, főleg, hogy más házában vagyok.
Szóval megérkezett a kaja, kifizettem, majd a pulton hagyva elkezdtem megteríteni, és díszíteni. Virágszírmokat szórtam az ajtótól az ebédlőig, onnan pedig a szobájáig.
Kerestem gyertyákat, amiket az asztal közepén helyeztem el. Az asztalon szintén volt néhány rózsaszirom, de tényleg csak kevés.
Ezután jöhetett a kaja és a terítés.
Miután mindennel kész voltam-még át is öltöztem egy kissé elegánsabb ruhába, persze nem túloztam el-leültem a fotelba,és vártam.
*Becky szemszöge*
Miután hazaértem,rögtön jött a szomszéd lány hozzánk,és elhívott vásárolni.Nem vagyunk legjobb barátok, de néha elmegyünk együtt valahova.Most se volt máshogy.Egész nap a plázákat jártuk be. Nem sorolom fel,hogy miket vettem, mert az eltartana reggelig, legyen annyi elég, hogy 7 szatyorral blattyogtam haza, és 2 dobozzal, mert nem lehetett kihagyni, hogy ne vegyek ilyen cuki ékszeresdobozt. Persze azokban is vannak kisebb dolgok, de ez most részletkérdés. Anna-a szomszéd lány- szintén hasonló mennyiségű szatyorral jött haza.
Már egész sötét volt amikor megérkeztem a házunk elé. Elbúcsúztam Annatól, majd a szatyrokat letéve kerestem elő a kulcsom.
Belépve halvány fény fogadott. Fogalmam sincs, hogy honnan jött, ezért a kezemben tartott dolgokat lerakva sétáltam lassan beljebb a virágszírmokon. Egy idő után már a srácok egyik számát is lehetett hallani, amit most így hirtelen nem tudtam beazonosítani. Kalapált a szívem, majd szinte ki is esett, amikor megláttam Jonaht.
Fekete farmer, és fehér felső volt rajta, kezében egy virágycsokor. Lábaim mintha a földbe gyökereztek volna, nem mozdultak. Ellenben Jonahval, aki mihint megpillantott elindult felém, halvány mosollyal az arcán.
-Mi ez az egész, Jonah ?-csúszott ki hirtelen a számon, magamat is meglepve.
-Csak gondoltam meglepem a barátnőmet.-mondta kicsit rekedt hangon, mire kirázott a hideg. Már egészen közel járt, mire én zavaromban elfordítottam a fejem. Ha azt hiszi, hogy ennyivel el van intézve az egész, akkor nagyon rosszul gondolja. Nem fogok csak úgy magyarázat nélkül megbocsátani neki. Sőt, lehet még magyarázattal sem.
Kezeimet megfogva késztetett arra, hogy nézzek a szemébe, vagy legalább rá. Tekintete hirtelen komoly lett, majd vett egy mély levegőt.
-Sanjálom. Tudom, nagy hibát követtem el. Nincs mentség rá, és megértem, ha most szakítani akarsz, de kérlek. Adj mégegy esély, hogy bebizonyíthassam a szeretetem irántad.-nézett mélyen a szemembe. Teljesen megbabonázott. Egyik pillanagban mérhetetlen dühöt és csalódottságot éreztem, de mondandója végére valahogy megsajnáltam. Pedig nem nekem kellett volna őt sajnálom, de ezt is elérte. Kezeimközé vettem arcát, majd egy óvatos csókot leheltem szájára.
Huhaaa, mi lesz itt😌 szerintetek Beck/Jonah mit fog tenni ezután ? 😁
YOU ARE READING
I'm whole again-Why don't we FF || ✓
Fanfiction"Túl soknak éreztem a bennem összegyűlt, engem hirtelen ért történéseket és már nem bírtam. Elsírtam magam, Jonah ölelő karjai közt. -Hékás, mi a baj ? -Hiányoztál.-mondtam ki gondolkodás nélkül, még magamat is meglepve. De nem úgy látszott, hogy M...
