Artaria: Az elveszett világ [ BEFEJEZETT ]

8.fejezet~A három gyerek találkozása

Blue nem tudott elaludni, csak forgolódott. Végül is éjfél körül úgy döntött, hogy felmegy a padlásra, és folytatja az olvasást. A padláson félhomály fogadta, csak az ablakon keresztül szűrődött át némi fény. Estére a dohos szag csak felerősödött, de Blue nem merte kinyitni az ablakot, ugyanis félt, hogy a nyikorgására a szülei felébrednének. Nagy nehezen előhalászta a könyvet, majd olvasni kezdett.

A Királyok Szigetére először Michael ért oda,majd Mira és legvégül pedig James. A király azonnal fogadta őket, Jacob százados pedig a trónhoz vezette a három gyereket.
- Köszönöm, hogy eljöttetek. Gondolom,hogy a követek már beszámoltak arról, hogy miért van rátok szükség- kezdte az uralkodó- Le kell győznötök  a suhanókat.
- De hogyan?-értetlenkedett James, aki még mindig dühös volt, amiért el kellett hagynia az otthonát, Sitri-t.
- Azt én nem tudom. Nektek kell kiderítenetek- felelte a király, majd útjára bocsátotta a három fiatalt.
- Most mihez kezdjünk?- kérdezte elkeseredetten Michael, amikor már a palota elő ácsorogtak.
A fiú egyáltalán nem így képzelte el a küldetést. Remélte, hogy legalább a király tud valami tanácsot adni, ami alapján nyomozhatnának. Legszívesebben visszament volna Dzsoru-ba.
- Nem tudom. Oldjátok meg-vonta meg a vállát James és letelepedett a sárkánya mellé.
Neki már most elege volt az egészből és még mindig nem akarta megérteni, hogy miért pont neki kellett eljönnie.
- Ezt nem hiszem el- dühöngött hangosan Mira- Egyikőtök sem képes legalább egy kicsit is gondolkodni? Miért tőlem várjátok a megoldást?
- Én senkitől nem várok semmilyen megoldást sem. Nekem teljesen mindegy, hogy mit csináltok- vágott vissza James- Felőlem akár egész nap is itt ülhetünk.
Amíg a három gyerek vitatkozott, nem vették észre, hogy a suhanók egyre közelebb és közelebb merészkednek hozzájuk...

Blue ekkor felsikoltott. Olyan dolog történt vele, ami eddig még soha nem fordult elő. Az egyik suhanót maga előtt látta.
Nem elképzelte, mint ahogy a könyv többi jelenetét, hanem látta a saját szemével. Hátborzongatónak találta az arcot. Abból tekintetből valósággal sütött a mindent elsöprő gyűlölet, és ez a pillantás Blue veséjéig hatolt. Percekbe telt, amíg le tudott nyugodni, és a szíve már a normális ütemben vert. Máskor Blue talán eldobta volna a könyvet és többet elő sem veszi, de ez most nem így történt. Kíváncsi volt a folytatásra, és végül erőt vett magán, és folytatta az olvasást.

- Mi volt ez a sikítás? Ti is hallottátok?- pattant fel idegesen Michael.
- Igen- felelte Mira, aki folyamatosan járkált és töprengett- Valószínűleg a suhanók közel járhatnak.
- De ki sikított?- kérdezte remegve Michael.
- Na, tippelj!- vetette oda James- Nyilván valaki, akit az egyik suhanó megölt.
Michael megborzongott.
- Menjünk innen!- kérlelte a társait a fiú.
- Nem. Először szólunk a királynak, hogy suhanók közelednek!- felelte Mira.
- Te csak szólj neki, én leléptem- közölte James, és felpattant a sárkánya hátára, és felszállt.
Michael odahívta magához Furát, majd felszállt az óriásgyíkra és James után iramodott.
- Gyávák- szűrte ki a foga közt Mira, és elindult a palota irányába.
A király hamarosan hatalmas sereget küldött ki a szigetre, hogy a suhanókkal megküzdjenek. Mira is követte a katonákat, és Csodával együtt harcolt, csak a ló a patáival, Mira pedig az íjával. A túlerő miatt a suhanók hamarosan kénytelenek voltak elmenekülni, de Mira sejtette, hogy hamarosan egy még nagyobb sereggel fognak visszatérni. Mindeközben Michael és James a sziget egyik rejtett öblében bújkáltak, jó messze a csatától. Miközben ücsörögtek, vidáman beszélgettek, és közben egész jól összebarátkoztak. A nagy beszélgetés közben azonban nem tűnt fel nekik, hogy egy suhanó mögéjük lopakodik, és célba veszi Michael-t....