Artaria: Az elveszett világ [ BEFEJEZETT ]

24. fejezet~Kémkedés és látomás

Reggel mielőtt Blue elindult volna az iskolaba, alaposan megnézte a táskáját, nehogy akár még véletlenül is nála legyen az Artaria. A kék szemű lány az iskola előtt találkozott Kaylával.

- Na, most mi legyen?- kérdezte Blue.

- Muszáj lesz bemennünk- sóhajtott Kayla- De azért nézzük meg a biztonság kedvéért, hogy nincs-e véletlenül nálad az Artaria.

- Reggel legalább ötször megnéztem- felelte fáradtan Blue- De azért nézzük meg.

Miután a két lány átkutatta Blue táskáját, és megbizonyosodtak, hogy nincs ott a könyv, mind a ketten átlépték az iskola kapuját. Blue és Kayla valamilyen csoda folytán egyáltalán nem keveredtek harcba a nap folyamán, és már kezdték azt hinni, hogy legalább ez a nap mindenféle veszély nélkül elmúlt. Erről azonban hatalmasat tévedtek. Éppen indultak volna hazafelé, amikor hirtelen a hátuk mögött egy különös párbeszéd zajlott le.

- Amanda, kerítsd elő Diego-t és Ginger-t. Beszédem van veletek. Kayláról van szó- közölte suttogva Csermeli tanárnő,  azonban Blue és Kayla tisztán hallották a szavait.

- Értettem, igazgatónő. Amint megtaláltam őket, azonnal indulunk az irodájába- felelte készségesen Amanda.

- Ki kell hallgatnunk őket- mondta Blue, miután Csermeli tanárnő és Amanda elmentek.

- Ez biztos, hogy jó ötlet?- kérdezett vissza félénken Kayla.

- Igen- felelte határozottan Blue- Rólad akarnak beszélni, úgyhogy biztos, hogy ott kell lennünk. Ráadásul ezzel előnyre tehetünk szert ellenük.

- Na jó. Meggyőztél- sóhajtotta megadóan Kayla- Induljunk.

A két lány szinte mint a kísértetek, úgy osontak fel a lépcsőn, egyenesen az igazgatónő irodájáig. Szerencsére időben érkeztek, ugyanis a tanácskozás pont most vette kezdetét.

- Szóval azt állítjátok, hogy annak az új lánynak van egy képessége- mondta elgondolkozva Csermeli tanárnő.

- Igen- felelte Diego.

- És tudjátok, hogy mi a képessége?- kérdezte az igazgatónő.

- Azt sajnos nem- válaszolta gyorsan Ginger.

- Lehet, hogy teleportálás- töprengett Diego- Ugyanis amikor Amanda medvéje elfogta őket, hirtelen az egyik pillanatról a másikra Ginger mellett termett, és elfogta.

- Gyanítom, hogy ennél kicsit összetettebb a képessége - csatlakozott be az ötletelésbe Amanda, és inkább nem tett megjegyzést Diego ostobaságára.

Legalább is Csermeli tanárnő jelenlétében nem.

- Valószínüleg az a lány sokkal többet tud, mint amennyit elárul magáról- szólalt meg hirtelen Csermeli tanárnő- Van egy olyan érzésem, hogy van valami köze Artariához, és nem csak egy egyszerű lány, aki segít Blue-nak.

Erre a három gyerek nem igazán tudott mit felelni, de végül is az igazgatónő megtörte a már több perce beállt csendet:

- Az lesz a feladatotok, hogy minél több mindent megtudjatok Kayláról.

- Megértettük- felelte egyszerre Diego, Ginger és Amanda.

Ezek után Kayla és Blue igyekeztek futó lépésben eltűnni az iroda közeléből. A két lány néma csendben tette meg az utat hazáig. Mind a ketten a gondolataikba merültek, különösen Kayla.

"El kellene mondanom Blue-nak, de nem vagyok benne biztos, hogy készen állok rá. És lehet, hogy Blue sem áll készen"- Kayla nagyot sóhajtott- "Azt hiszem, hogy még várok. Nem érkezett el az ideje, hogy megtudja."

Persze Blue arról mit sem sejtett, hogy Kayla éppen önmagával viaskodik, így amikor hazaért, mit sem sejtve állt neki az Artaria olvasásának.

Minden sötét volt, James akármerre nézett. A fiú igazából azt se tudta, hogy a földön van-e, vagy pedig a levegőben lebeg. Ekkor egy különös férfihang megszólította:

- James, ébredj! Kar-Gon-Tag vagyok, a Sitri-i legendákból!

- Mit akarsz tőlem?- kérdezte James nem valami kedvesen.

- Emlékszel még a Sárga Kő legendájára?

- Igen- felelte a fiú, habár nem igazán értette, hogy egy legendának mi köze lehet a jelenlegi helyzetéhez- Arról szólt, hogy egy fura fickó elindult megkeresni a maga Sárga Kövét, azonban nem találta meg.

- Mondok én neked valamit, James- kezdte Kar-Gon-Tag- Az a Sárga Kő valójában az egyik Kereszt Kő. A legendából tudhatod, hogy én rejtettem el, ugyanis tudtam, hogy egyszer a suhanóknak kelleni fog. Nem akartam, hogy rossz kezekbe kerüljön, de úgy gondolom, hogy te és a csapatod méltók vagytok rá, hogy elmondjam, hogy hol rejtegettem.

James lelkesen bólogatott, és szinte falta Kar-Gon-Tag szavait.

- Jól figyelj, James, mert csak egyszer mondom el- folytatta a férfi- Meg kell keresnetek a Kaktusz-labirintust. Miután kiértetek onnan három barlanggal fogjátok szembetalálni magatokat. A középsőbe kell bemennetek. A barlangban lesz egy tó, azt át kell úsznotok. Ha átértetek, akkor cseppkövekkel fogjátok szembetalálni magatokat. Egy hal alakú cseppkő mögé rejtettem a sárga Kereszt Követ.

Ezután Kar-Gon-Tag alakja szertefoszlott, és James felriadt. Amikor Mira és Michael is felébredt, James megszólalt:

- Indulunk Sitri-be. Ott van a következő Kereszt Kő.