Artaria: Az elveszett világ [ BEFEJEZETT ]

13.fejezet~Egy másik kontinens, Corolo

Másnap a tanóra percei csigalassúsággal vánszorogtak, és Blue úgy érezte, hogy soha nem fog véget érni az aznap. A tanórák után Blue rohant haza, és nem csak azért mert folytatni akarta a könyv olvasását, hanem mert nem szívesen találkozott volna Csermeli tanárnővel. Otthon elővette a könyvét, felrohant a padlásra, és azonnal nekikezdett a könyv olvasásának.

- Corolo felé megyünk?- szólalt meg egy idő után James, és lentebb ereszkedett a sárkányával.
- Igen- felelte Mira, és egy kicsit megkönnyebbült, hogy végre megszólalt a fiú.
- Úgy tudom, hogy ott az egész kontinens egy hatalmas város- jegyezte meg Michael.
- Jól gondolod- válaszolta Mira.
- És szerintetek ott fogunk találni Kereszt Követ?- kérdezte James.
- Remélem, mert különben nem sok értelme lenne odamenni - felelte gondterhelten Mira.
A gyerekek az estét még Terenában töltötték, azonban másnap délelőttre már meg is érkeztek Corolo-ba. Corolo a tengerhez nagyon közel helyezkedett el, és az ott élő emberek többsége halászattal foglalkozott. James a kontinenst hatalmas épületekkel és rengeteg emberrel képzelete el, akik virágzó kereskedelmet folytatnak más kontinensen élőkkel. Az utcákon pedig általánosnak számít a zsivaj. Ehelyett halálos csönd fogadta őket. Porig rombolt utcákkal és házakkal találták szembe magukat, és még csak egy ember sem lézengett az utcákon. Valaha ez volt Artaria leggazdagabb kontinense, most azonban csak a nyomorra és a szegénységre utaló nyomokkal találták szembe magukat.
- Azt hiszem, most megtudtuk, hogy hogyan néz ki egy suhanók által lerohant város- jegyezte meg keserűen Mira.
James arcára fájdalmas kifejezés ült ki, amint végignézett Corolon, majd hirtelen megakadt a szeme valamin.
- Látjátok azt a tornyos épületet?- kérdezte James a többiektől.
Mira előkapta a látcsövét és megvizsgálta a tornyot.
- Ez inkább erődnek tűnik- jegyezte meg a lány.
Amint tovább vizsgálódott, megfagyott az ereiben a vér. A torony halott lények csontjaiból volt kirakva, alatta pedig több száz hulla hevert.
- Azt hiszem, hogy mostmár tudom, hogy miért kongott az ürességtől Corolo....