12.fejezet~Rémálom

160 26 2
                                    

Ez volt az a pont, ahol James rájött,hogy tényleg fel kell vennie a harcot suhanók ellen. Az anyja miatt,a barátai miatt és azért hogy ne haljon meg még több ártatlan ember. Miután eltemették az öreget, akinek még csak a születési nevét sem ismerték, úgy döntöttek, hogy itt a legfőbb ideje, hogy tovább induljanak. Ekkor ismét meghallották azt a jellegzetes hangot, ami a suhanók közeledtét jelezte, így aztán felpattantak az állataik hátára, és már indultak is tovább.
- Most merre menjünk?- kérdezte Michael Mirát- Az jó, hogy tudjuk, hogy valamiféle Kereszt Köveket kell megtalálnunk, de azokat mégis hol keressük?
- Na, ez az amit én se tudok- felelte elgondolkozva a lány- De szerintem itt lenne a legfőbb ideje, hogy elhagyjuk Terenát. Az egész kontinenst megszállták a suhanók.
- Rendben. James, itt hagyjuk Terenát!- kiáltott fel Michael a fiúnak- Fordulj észak felé!
James szó nélkül tette, amit Michael mondott neki, és északi irányba fordult a sárkányával.
- Észrevetted, hogy James milyen csendes?- fordult Mira Michael felé.
- Igen. Ide felé bezzeg mindig beszélt, és folyamatosan dirigált fentről- felelte Michael.
Neki is feltűnt, hogy a fiú egy ideje nagyon hallgatag, és fogalma sem volt róla, hogy mi lehet az oka.

Blue ránézett az órájára, és megállapította, hogy már két óra is elmúlt. Úgy döntött, itt az ideje, hogy lemenjen a padlásról. Ha rendesen végigülte volna a tanítást, körülbelül mostanra érkezett volna haza. Amikor betoppant a házba, a szülei még csak nem is sejtették, hogy aznap ellógta az iskolát. A következő pár óra eseményei úgy teltek, mintha egy teljesen átlagos nap lett volna. Blue megebédelt, majd szerencsétlenkedett valamit a feltételezett órai tananyaggal, majd végül este felé kiment a kertbe, és játszott egy kicsit Tom-mal. Ezek után lefeküdt aludni, és viszonylag hamar el is aludt. Blue éjszakája azonban borzalmasan telt. Egész éjjel rémálmai voltak, és mind arról szóltak, hogy a suhanók el fogják kapni, és meg fogják ölni. A lány többször is felébredt, és olyan érzése volt, minta több száz szempár figyelné. Reggelre úgy leizzadt, mintha egész éjszaka futott volna. Blue nem tudta, hogy most vajon a könyv van-e rossz hatással rá vagy pedig erről is Csermeli tanárnő tehet, de kezdte úgy érezni, hogy nem egy átlagos könyvet olvas.

Artaria: Az elveszett világ [ BEFEJEZETT ]Where stories live. Discover now