Földre szállt angyal /Yoongi FF/

13.

Borzasztóan lassan telt el a nap az üzletben. A kis közértben, mint mindig, most is hatalmas volt a forgalom. reggeltől érkeztek a nyugdíjasok, akik már nyolckor neki akartak állni főzni, mert természetesen nincs több idejük, hiszen nincsenek otthon egész nap. Nap közben megérkeztek a fiatalok, az iskolások, akik nap közben szerettek volna falatozni vagy inni valamit, megjöttek a kisgyerekes anyukák, akiknek oly' mindegy, hogy mikor vásárolnak be, csak összekötik a nagy sétával és mennek haza. Délutánra megint tele volt az üzlet, hiszen négykor mindenki végez a munkájával, legalábbis a legtöbben és hazafelé intézik el a bevásárlást. Én meg csak kapkodtam a fejem, erőltettem a mosolyom a sok hülyére. Megpróbáltam nem veszekedni és nem kijönni a sodromból, de néha nagyon nehéz volt, amikor már negyedszerre mondtam el valamit és még mindig leállnak velem vitatkozni, hogy az nem úgy van, amikor tisztán tudom, hogy úgy van, hiszen én dolgozom itt és tudom. Megerőltető, de sajnos kell a pénz. Milyen jó lenne, ha Yoongi helyében lennék. Nem eszik, alig iszik valamit, nem alszik. Nem kéne sem ételre költenem, sem üdítőkre, sem pedig lakásra. Vagyis elég lenne egy kis doboz házikó, ahol melegben vagyok és ennyi. 

Yoongi-t szóba hozva... nehéz eset a fickó. A hétvége elég rázósan telt és hihetetlenül megviselte az idegszálaimat. Egész vasárnap a műtermemben ültem, vagyis a kis szobában, ahol festeni szoktam. Nem csináltam többet, mint egy félig kész festményt egy szürkés-kékes égboltról és egy hatalmas, fehér szárnyat ábrázoló absztrakt figuráról. Talán Yoongi-t láttam benne, nem is tudom. Megpróbáltam feldolgozni az eseményeket, de nem hiszem, hogy akár most is teljes tudatában lennék magamnak és az igazságnak. Hiába tudom, hogy minden a józan eszem ellen szól és el kell hinnem, hogy ő egy angyal. De akkor sem megy, hiszen az eddig tanult morálom ellen vetekszik minden, ami most körül vesz. Mintha azt akarnám bemesélni magamnak, hogy lopni jó dolog és erkölcsös. Tudom, hogy jobb lenne az életszínvonalam, de azt is tudom, hogy börtönbe kerülnék érte. Yoongi is tudom, hogy angyal, de azt is tudom, hogy ez valamilyen szempontból még mindig lehetetlen.

- Szia - Köszönt a következő vásárló.

felnéztem és elmosolyodtam, ahogy ránéztem a pasira. Ismerős volt, azt hiszem, hogy az egyik felszolgáló abból a szuper bárból, ahová a barátnőimmel járni szoktunk. Markáns arca most is makulátlan volt, kissé fáradt. Egy bőrdzsekit hordott, aminek most a zsebébe nyúlt, hogy előhúzza a pénztárcáját, miközben és beütöttem a vett dobozos üdítők árát és a kis zacskó gyümölcsöt a kasszába.

- Szia - Köszöntem vissza, kissé későn, de legalább megtettem.

- Még egy rágót is szeretnék kérni - Mutatott a hátam mögött lévő hatalmas falra, ahol szeszes italok tömkelege, pár doboz rágó és néhány energiaital foglalt helyet.

- Melyiket? - álltam a polc mellé és lassan a mutatóujjammal elkezdtem végighúzni  a kínálatot, hogy állítson meg, ha a megfelelőnél jár a kezem.

- A zöldet - Mondta. - Azt, azt - Bólogatott, amikor felmutattam neki a választást, hogy egyről beszélünk e.

Behúztam a rágót is a gépbe és mondtam a végösszeget.

- Sokat dolgozol mostanában? - Kérdezte, miközben lehajtott fejjel állt, hogy beletúrjon a papírpénzekbe és a megfelelőt tudja átadni.

- Csak a szokásos - Vontam vállat mosolyogva és közben kinyitottam a kasszát.

- Rég láttalak a bárban - Nézett fel rám mosolyogva.

Vállat vontam és zavartan felnevettem. Eltettem a bankót és elkezdtem számolgatni a visszajárót, addig is kerülve a szemkontaktust. Mit mondhattam volna? Ja, igen, tudom, csak egy jó másfél hónapja a saját bejáratú őrangyalommal partizok otthon és  nincs kedvem, sem pedig időm elmenni bulizni. 

- Csak nem volt sok időm mostanában - Nyújtottam az aprót felé.

Ő kitartotta a tenyerét, én pedig beleszórtam a fémeket, kicsit végigkaristolva az ujjbegyeimmel a tenyerét. Ő csak felnézett rám és tartva a szemkontaktust szórta bele a tárcájába a kapott összeget.

- Remélem, hogy hamar lesz időd - Mondta és felkarolta a szatyrok a cuccaival. - A barátnőiddel feldobtátok az estéinket.

- Igyekszünk menni - Bólogattam nevetve. 

- Várunk titeket - Mosolygott szélesen. - Egyébként Jae vagyok - Nyújtotta a kezét felém.

- Yon - Ráztunk kezet gyorsan. - Hamarosan találkozunk.

- Remélem is - Bólintott egyet, majd egy biccentés kíséretében elhagyta az üzletet. 

Megingattam a fejem és mosolyogva néztem utána. Tényleg, észre sem vettem, mióta nem mozdultam már ki a lányokkal. Valóban szükségem lenne egy kis kikapcsolódásra. Yoongi meg elvan magában otthon, nem félek, hogy majdnem két hónap után rabolna ki, ha az elmúlt időben nem tette. Ráadásul ő egy angyal, úgysem csinálna semmi rosszat. Csak megengedhetek magamnak egy kis ferde éjszakát. Egy torokköszörülésre kaptam fel a fejem, mire semleges arccal fordultam egy idős néni felé, aki már türelmetlenül tömködte át előttem a vásárolni szándékozott holmikat. Sóhajtottam egyet és nem sietve, komótosan behúzkodtam azokat is, hogy megmutassam, attól, hogy idegeskedik, nem lesz gyorsabb a vásárlás.