Földre szállt angyal /Yoongi FF/

25.

Hiába tudtam, hogy nem helyénvaló az a kavalkád, ami éppen bennem folyt, megállíthatatlanul vette át  a hatalmat az agyam felett. Yoongi kifogástalanul segített rajtam, intenzíven és mocskosul élvezetesen. Mindig figyelte, hogy hogy változik a mozgásom, a légzésem, az arcom torzulása és pár perc után az én segítségem nélkül is tette a dolgát. 
Meg akartam érinteni, végighúzni az ujjaimat a káprázatosan faragott arcán, belemarkolni a tincseibe és annyira szorítani rájuk, amennyire Yoongi szorította a szívemet. Ajkaimat az övére akartam csapni, mert habár ártatlan és tiszta volt, piszkosul telt volt a szája, ami megrontásért kiáltott. 

Csak álltam mögötte és figyeltem, ahogy egyik hozzávalót a másik után pakolgatja a hatalmas tálba, majd minden kis adag után kever rajta egyet, hogy eloszlassa a rengeteg, benne lévő dologgal. Jobb vállammal a falnak dőltem és abban a kezemben fogtam egy bögrét, amiben tea volt, balommal pedig csak átnyúltam a mellkasomon és támasztottam a jobbomat, hogy kényelmesen tudjak állni. Szemeim néha megrebbentek, de nem igazán akartam lecsukni őket még pislogás idejére sem, hiszen Yoongi kihagyhatatlan élmény volt a számomra. Nem tudom, hogy mi ütött belém, talán csak a kis erotikus óránk keltette fel bennem a tüzet, mert már elég rég sikerült bármit is elérnem. Lehet, hogy a legnagyobb ellenségembe is szerelmes lennék, ha így segített volna rajtam, ennyi idő után. 

Sóhajtottam és ellöktem magam a faltól. Yoongi a mozdulatomra kissé hátra fordult és rám mosolygott, de aztán rögtön vissza is vezette a figyelmét a készülő ebédre. Léptem egyet és letettem a mellettem lévő pultra a bögrét. Léptem még egyet és mély levegővétellel végig néztem a férfin, aki szakácsokat megszégyenítő mozdulatokkal és ügyességgel készítette az ételt. Még egy lépést tettem és megnyaltam az ajkaimat, majd csak álltam és gondolkodtam, hogy szabad e nekem ilyet tennem egy angyallal. Mögé léptem és kezeimet a hátára simítottam. Yoongi kihúzta magát és egy pár másodperc erejéig hagyta, hogy a tenyerem lassan felkússzon a lapockájáig, majd vissza a háta közepére. Lassan szívtam be a levegőt, hogy még az se terelje el a figyelmemet arról a mennyei érzésről, amit tapogattam. Nem volt izmos háta, nem voltak tökéletesen kivehető tónusai a pólón keresztül, de mégis annyira férfiasan és karakán tartással állt előttem, hogy mindez az elvárás és képzelgés a semmibe fulladt. 

- Yon - Szólított meg és mosolyogva megfordult.

Megtörölte a kezeit a mellette lévő rongyban és elvette a mellkasára átcsúszott kezeimet magáról. A hatalmas tenyerében tartva lassan a szájához emelte és apró csókokat hagyott az ujjaimon, majd leengedte a kezeimet és elengedte őket.

- Ne kérj újabb erkölcstelenségre, kérlek - Mosolygott rám ártatlanul.

Az előbb beszívott levegőm most kissé hangosabban távozott a tüdőmből, ahogy a sötét szemei satuként fogták közre a tekintetem.

- Szeretlek, de ez nem helyén való - Mondta nyugodtan.

Egy pillanatra megállt a szívverésem, de aztán csak elmosolyodtam és megforgattam a szemem. 

- Mindenkit szeretsz, angyal vagy - Közöltem vele a tényeket, ami valahol bántott, de tudtam is előre.

Yoongi csupa lélek és szív, igazi angyal, ezért mindenkivel kedves, segítőkész, szeretetteljes és odaadó. Nem érezhettem magam kivételesnek, hiszen én is csak egy voltam a sok közül, akinek éppen véletlenül a kapuja elé érkezett. 

- Természetesen - Bólintott, megerősítve ezzel a feltevésemet. 

- Értem - Sóhajtottam.

Yoongi felemelte mind a két kezét és az arcomra tette őket. Egy ártatlan mosollyal nézett le rám, mintha nem éppen most venné el tőlem az egyetlen mentsváramat. Lassan lehajolt, én pedig lehunytam a szemeimet, hogy minden érzékszervemmel a halvány csókjára tudjak koncentrálni, amit a homlokomra nyomott, akárcsak egy vén pap.

- Lassan mennem kell - Közölte halkan, mire felpattantak a szemeim.

Nyugtató mosollyal nézett vissza rémült és zaklatott tekintetembe, hüvelykujjával pedig lassan megsimogatta az arcomat.

- Elvégeztem a feladatom, Yon - Nézett áthatóan rám. - Megtanultam őrangyallá válni miattad.

- nem mehetsz el - Ingattam meg a fejem annyira, amennyire a kezei engedték.

- Ugyan - Kuncogott fel halkan. - Mind a ketten tudjuk, hogy nekem nem itt van a helyem. Te is jól tudod, ezért szeretném, ha nem lennél szomorú miatta.

- Persze - Motyogtam tehetetlenül, hiszen hiába tudtam kezdettől fogva, hogy nem maradhat tt, nagyon fájt ezt így tudatosítani magamban. - És ha nem mész vissza?

- Ez nem az én döntésem - Felelt halkan, nyugtatóan mély hangon. - Ahogy az sem az volt, hogy ide jöjjek és rám találj.

- És ha maradni..

- Yon - Szakított félbe és kissé megszorította az arcomat a markaiban, hogy magára vonja a kétségbeesett tekintetemet. - Mindenért hálás vagyok, miattad lettem teljes. De angyal vagyok, nincs mit tenni, nekem odafönt van a helyem.

Bólintottam egyet, hiszen nem tudtam volna megszólalni. Már azt hittem, hogy boldog vagyok, mert volt egy tüzes esténk, volt egy forró pillanatunk, volt valami, ami végre gyökeret vert bennem és ez Yoongi volt. És hiába tudtam, hogy nem tarthat örökké, nagyon reméltem, hogy marad és nem csak pár napunk, talán pár óránk marad hátra.