Földre szállt angyal /Yoongi FF/

24.

Kínzó meleg volt körülöttünk, pedig még semmi sem történt. Én fel sem öltöztem zuhanyzás után, csupán a magamra tekert törölközőt dobtam el. Befeküdtem a puha ágyneműmbe és Yoongi is elhelyezkedett fölöttem. Már a helyzet vészjóslóan kihívó volt, már most fel tudtam volna robbanni. Egyelőre csak végig mérte a testem és láttam, ahogy láthatóan zavarban van, mégsem takarta el a szemeit és nem futamodott meg, amiért nagyon hálás voltam neki. Jobb kezét felemelte és lassan a hasam bőrére simított vele. Puha érintése után libabőrök sorozata telepedett rám, én pedig igyekeztem nem megvonaglani már ennyitől is. Igyekeztem minél többet magamba szívni a látványból és a helyzetből, hiszen többet nem valószínű, hogy elő fog fordulni. Yoongi mégis csak angyal és ellenkezik minden morális követelésével ez a dolog, mégis nagylelkűen segít rajtam. Nekem meg nem lett volna szívem többször elcsábítani a rosszra, hiszen ez is több, mint amit kívánhattam volna. 
Ujjai lassan, de biztosan hódították meg a testem minden apró felületét, miközben Yoongi végig az arcomat kémelte, talán a zavara miatt. A szemeibe néztem és tartottam a szemkontaktust, majd kezeimet az arcára tettem.

- Tudnom kell, meddig mehetek el - Mondtam, amíg még eszemnél voltam.

- Mire gondolsz? - Kérdezte és kezei nem álltak le egy másodpercre sem.

- Megérinthetlek? Vagy az nem illő? - Biccentettem félre a fejem a párnák között.

- Hát - Megköszörülte a torkát és zavartan megnyalta a száját. - Ez az egész nem illő, Yon.

- Értem - Bólintottam mosolyogva és inkább a fejem fölé lendítettem a kezeimet, hogy megfékezzem magam egy meggondolatlan lépéstől. 

Yoongi lehajolt és ajkait a homlokomra tapasztotta. Egy gyors csók után lejjebb araszolt az ágyon és beharapta az alsó ajkát. Lenézett és felfedezte a szemével minden apró porcikámat, amíg ujjaival a combomon játszott.

- Tudod, hogy igazából nem tudom, hogy mit csinálok - Közölte. - Úgyhogy kérlek, hogy irányíts és mondd, hogy mit tegyek. Igyekszem magamtól örömöt okozni, hogy neked még megszólalni se kelljen, de ha valamit nem jól csinálok, akkor szólj, rendben?

- Mindenképp - Mosolyogtam rá. - Értékelem a segítséged.

- Igazán nincs mit - Motyogta maga elé és ujjait közelebb húzta a legérzékenyebb testrészemhez.

Már most beharaptam az alsó ajkam és éreztem, hogy legalább négyszer fel tudnék robbanni, mielőtt egyáltalán hozzám érne ténylegesen. Bizseregtem, sóvárogtam és kéjelegtem minden egyes centimétere után, amit a bőrömön hagyott az érintéseivel. Felszisszentem és kicsit mocorogtam, amikor hozzám ért, amikor nekem nyomta az ujjait és amikor visszafogott játékossággal ismertette meg mind a kettőnkkel a hangomat.

- Hagyjam abba? - Kérdezte, amikor kicsit erősebben mozdultam az ő mozdulatai elé.

- Meg ne próbáld! - Rivalltam rá és a fejemet a párnámba süllyesztettem, elrejtőzve minden hang és fény elől, hogy csak a férfire tudjak koncentrálni.

Tudtam, hogy nem helyes, de azt is tudtam, hogy kellett nekem. Yoongi hihetetlen volt és nem tudtam elképzelni, hogy hogyan lehet ennyire jó lelkű, hogy a saját morális, erkölcsi és tanult formailásait eldobja azért, hogy nekem tegyen jót. Mindenesetre ha lehet, még jobban a szívembe férkőzött. Élveztem, éreztem, értettem őt és már csak azt reméltem, hogy minél hamarabb elérjen a beteljesülés is, hogy tiszta fejjel tudjak gondolkodni. Jelenleg ott tartottam, hogy az összekulcsolt ujjaimmal szorítottam a fejem alatt lévő párnát, mert minden erőmmel Yoongi hajába akartam túrni, le akartam szakítani róla a pólóját, megcsodálni és végig simítani minden egyes, meztelen porcikáját, amit legutóbb akkor láttam, amikor rátaláltam anyaszült meztelenül a kapuban. Már akkor is csodáltam a hófehér, hibátlan bőrét és most meg akartam érinteni, de nem szerettem volna ennél jobban is fájdítani a saját szívemet, hiszen akkor még valamit akartam volna, ami kielégületlenséget szült volna. Meg kellett elégednem azzal, amit kaptam, ez is kegyetlenül fantasztikus volt. A bűnbe csábító, tiszta angyal.