Földre szállt angyal /Yoongi FF/

21.

Nem tudom, hogy mi volt velem, de egy kissé ideges voltam. Talán az, hogy minden egyszerre történt és nem hagyott lélegezni, felcseszte az agyamat. A munkahelyemen, mintha rajtszóra zöttyent volna össze az összes hülye, aki él és mozog és mind engem talált volna meg a butaságaival. Azt hiszik az emberek, hogy eladóként fáradhatatlan robot vagyok, de ki kell, hogy ábrándítsak mindenkit, tele volt a hócipőm a nap végére. Komolyan mondom, miért kell megkérdezni valamit, hogy hol van, amikor előtte negyven percig lézengett a kis boltban, hogy szemügyre vegyen mindent? Menjen és keresse meg, ha már arra volt ingerenciája, hogy minden egyes flakont, zacskót és tasakot leszedjen a polcokról, megnézze őket majd visszadobja. Ráadásul nagy volt a nyüzsgés, fájt a fejem is és már igencsak éhes is voltam a nap végeztével, úgyhogy mondhatjuk, hogy tényleg hisztis lettem délutánra. Nem segített az sem, hogy mivel a legutóbbi próbálkozásom egy kis szexuális kalandra egy katasztrófába torkollt, ami igazából nem baj, hiszen inkább maradok kielégületlen, mint egy bedrogozott, megerőszakolt nő. Viszont már igencsak éreztem a hiányát a nemi életemnek, ami rádobott rengeteg hisztis pillanatot az amúgy sem túl nyugodt lelkemre. Ami pedig még jobban nehezítette a dolgomat, ha nem lettem volna elég nyűgös már így is, az Yoongi volt. Minden nap otthon várt, a maga angyali külsejével, ami furcsa módon azt ordította, hogy 'ronts meg', bár lehet, hogy csak az én éhes agyam értelmezte félre a látottakat. Ott volt minden délután, hogy megkérdezze, hogy telt a napom, majd leült velem ebédelni, még akkor is, ha csak megfőzte az ételt és nézte, ahogy belapátolom, ugyanis neki nem volt szüksége erre. Mindig meghallgatott és sosem szólt be, ha nyafogtam vagy túl voltam pörögve. Már olyan érzésem volt, mintha egy saját, személyre szabott, a saját igényeimet kielégítő robotot programoztak volna be nekem, hogy azt csinálja és akkor, amikor nekem szükségem van rá. Növelte bennem az étvágyat egy kis huncutságra, de tudtam, hogy nem ronthatok meg egy igazi őrangyalt. Ha akarnám, akkor sem tudnám valószínűleg, hiszen Yoongi nem engedné magát. Biztos, hogy tiltaná az erkölcse.

- Szia - Mosolygott rám, amikor lecsaptam a telefonomat a konyhapultra. - Milyen napod volt?

- Szar - Mormogtam egyszerűen, majd az asztalhoz sétáltam és nemes egyszerűséggel levágódtam az egyik székre.

- Történt valami? - Odasétált mellém és elegánsan kihúzta a mellettem lévő széket, majd lehelet finoman leereszkedett rá. 

- Sok a hülye, az történt - Sóhajtottam hatalmasat.

- Ebédelnél? - Bökött a fejével a konyhapult felé. - Csináltam.

Elmosolyodtam, majd megingattam a fejem. Megnyaltam a számat és a szemébe néztem, miközben elgondolkodtam, hogy miért nem léteznek ilyen pasik a földön? Vagy legalábbis én nem találkoztam egyel sem, az biztos. Mennyire szerencsém van vele, az hihetetlen. Levesz minden terhet a vállamról, társaságot nyújt, meghallgat, beszélget velem, vigyáz rám. Csak egy valami zavar, az pedig a nagy mértékű jóképűsége, ami nem alkot jó elegyet a kívánóóságommal.

- Inkább lezuhanyzom és lefekszem aludni - Utasítottam vissza.

- De még csak fél öt van - Olvasta le az időt az óráról maga mellett.

- Fáradt vagyok, Yoongi - Vállat vontam és nehézkesen feltápászkodtam az asztaltól.

- Nem szeretnél enni? - Kérdezte megint. - Nem tesz jót, ha éhen fekszel le. 

- Semmi kedvem semmihez - jelentettem ki nemes egyszerűséggel, kissé morogva.

- Bánt valami? - Kérdezte, nekem pedig kezdett elfogyni a türelmem, ami eddig sem volt.

Tudom, hogy csak jót akart, de nekem meg tele volt a hócipőm a nappal és az egész héttel, már az is kihozott volna a sodromból, ha sótlan az ebéd. Nem akartam mást, csupán lezuhanyozni és bedőlni az ágyba, hogy a holnapi munkanapot valamivel kipihentebben és frissebben tudjam megkezdeni.

- Nincs bajom, Yoongi - Sóhajtottam. - Csak le akarok feküdni.

- Yon, az őrangyalod vagyok - Állt fel ő is és egy ártatlan mosolyt villantott rám. - Az a dolgom, hogy megvédjelek mindentől, amitől tudlak és..

- Ettől nem tudsz - Szakítottam félbe.

- Biztos? - Állt elém és áthatóan nézett rám azzal a szín tiszta tekintetével.

Halkan felnevettem és megingattam a fejem. Csípőre tettem a kezem, miután megvakartam a homlokomat egy kis gondolkodás közben és vettem egy mély levegőt.

- Ha azt mondod, hogy eldobod az erkölcseid és a tanult normáidat, a szobámban leszek.

- Az erkölcseim én vagyok - Felelt határozottan. - Ha nem tartanám be őket, nem lennék őrangyal.

- Erről beszélek - Húztam el a számat.

- Yon, ha tényleg valami bánt, én szeretnék segíteni.

- Yoongi, az eset egyszerű - Vontam fel a szemöldököm és egyenesen a szemeibe néztem, hogy a lehorgonyzott tekintetemmel ne engedjem el az övét. - Szexelni akarok - Jelentettem ki. - Elég rég óta nem voltam már senkivel és kicsit ingerült vagyok miatta, de semmi komoly. Nem tudsz segíteni.

Yoongi nyelt egyet és láthatóan kellemetlenül érezte magát a kényes téma miatt, amit ilyen egyszerűen mondtam az arcába. Bólintott egyet és elmosolyodott. Én is sóhajtottam egyet, majd rá mosolyogtam és megköszöntem a fáradalmait az ebéddel, aztán szép éjszakát kívántam neki és elvonultam a szobámba, hogy pihenjek egy kicsit.