Marinette izgatott. Együtt töltheti a délutánt Adriennel a múzeumban. Még a futtában rábízott Manon sem képes kedvét szegni. Végülis mi baj történhet ha két tizenhat éves fiatal vigyáz egy hétévesre?
Mint az kiderül, elég sok minden.
Ez egy nagyon a...
meglett a leghosszabb fejezettel még vasárnap éjfél előtt :D
♪♫♪♫♪♫
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
A fal mögé húzódtak, hatékonyan elkerülve az akuma figyelmét de ezzel szigorúan lekorlátozódott a menekülésük esélye. Egy zsákutcába kerültek és ha Nosztalgika úgy döntött volna, hogy benéz abba a közbe, akkor nekik végük lett volna.
Marinette átkozódott magában azon zsémbelődve, hogy vajon hogyan került hozzá a partnerének a hírhedt szerencséje, amitől a dolgai hirtelen ilyen fordulatot vettek. Nem is sejtette, hogy Adrien eközben aktívan átkozta a kwamiját az általa ismert összes nyelven, azon tépelődve, hogyan védje meg Marinettet és csatlakozzon a partneréhez egyszerre. Mindkettejüknek ugyanazok a gondolatok keringtek a fejében: "Nincs más választásom, Ki kell találnom, hogy szabaduljak meg a bilincstől és változzak át, amilyen gyorsan csak lehet. De hogyan? Menjek fel a netre, rendeljek online egy fűrészt vagy csavarvágót? Remélem a bolt nyitva van. Vajon milyen hamar érünk oda gyalog...? Merengett magában Adrien a gyomrában növekvő feszültséggel küzdve.
"Ha felkapaszkodnánk a tűzlétrán talán előnyös pozícióban lennénk ahhoz, hogy Chat észrevegyen és használja a kataklizmát"- latolgatta Marinette a lehetőségeket annak ellenére, hogy tudatában volt a terv hibáival. Vett egy mély lélegzetet és szemeivel végigpásztázta az utcát.
- Nem látom Chat Noirt, merre lehet?
- Ladybugot sem látni – vágta ki magát Adrien. Mellesleg esküdni mert volna, hogy Marinette lopott pillantásokkal illette a kis táskáját, miközben ajkait egyre keskenyebb csíkká préselte izgalmában.
Az egyre hangosodó zenebonából mindketten levonták a következtetést, hogy a megszállt alany feléjük tart.
Néhány örökkévalóságig tartó pillanat elteltével ( az eget kémlelték feltehetőleg az elveszettnek gondolt partnerüket keresve) Marinette elszánt arccal a fiúra emelte a tekintetét.
- Figyelj Adrien! Soha senkinek nem beszélhetsz arról, amit most látni fogsz. Oké? Ígérd meg nekem kérlek!
- Marinette várj! Van valami, amit el kell mondanom ne...
A lány rövidre zárta a beszélgetést azzal, hogy szorosan lehunyt szemmel láthatóan a legrosszabbra próbált felkészülni.
- Annyira sajnálom Adrien, de már nincs több időm. Megbízom benned, szóval... – a lány nagyot nyelt, s Adrien csak tehetetlenül állt és realizálta ahogy a lány száját elhagyják azok a szavak, amiket a legkevésbé várt volna tőle. - ...Tikki, pöttyöket fel!
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
