Marinette izgatott. Együtt töltheti a délutánt Adriennel a múzeumban. Még a futtában rábízott Manon sem képes kedvét szegni. Végülis mi baj történhet ha két tizenhat éves fiatal vigyáz egy hétévesre?
Mint az kiderül, elég sok minden.
Ez egy nagyon a...
Amint a hideg fém egy érzéketlen kattanással újfent a csuklójukra fonódott, mindketten tudták, hogy totálisan és menthetetlenül benne vannak a csávában.
Megint
Hallották az utcán növekvő alapzajt, amit azt jelentette, hogy az emberek, akik eddig bujkáltak, most előmerészkedtek végre a rejtekhelyükről. Még néhány másodperc és a pillanatnyi tartózkodási helyükön megannyi civil fog nyüzsögni.
– Adr-Chat-!– Nézett Katica a fiúra a pánikroham szélén egyensúlyozva, és rápillantott a nőre, aki korábban Nosztalgika volt, ám most a halántékát masszírozta éppen. Félretéve a megszokott menetrendet, hogy gondoskodjon az áldozat lelki békéjéről és pár kedves szóval illesse, hirtelen prioritássá vált eltűnni a kíváncsiskodó szemek elől. Mégpedig mielőbb.
Merthogy nézzünk szembe a ténnyel, hogy nem kell zseninek lenni ahhoz, hogy összekapcsolja valaki az egymáshoz bilincselt hősöket a civil önmagukkal. Az utolsó dolog, amire most szükségük volt az az, hogy bárki is rájöjjön a személyazonosságukra. Az a tény, hogy ők arra kényszerültek, hogy felfedjék magukat a másik előtt, már eleve nagy kockázatot jelentett.
Fekete Macska gyorsan lenyelte a lelkesedését és hasonló módon kapta ölbe Katicabogarat, mint ő közvetlenül a leleplezése után, hogy mielőbb elrejtőzhessenek a kíváncsiskodó pillantások elől. Gyorsan elhadart egy mentegetőzést az ottmaradó asszonynak –BOCSIMOSTMENNÜNKKELLREMÉLEMMINDENOKÉBYE!! – és már ugrott is tova a bogarával az ölében a tetők magasságáig meg sem állva. Olyan gyorsan futott, amennyire csak bírt, és arra törekedett, hogy mielőbb minél nagyobb távolságot tudhasson maguk és az egyre növekvő embertömeg között, az idővel is versenyezve, hiszen nemsokára mindketten visszaváltoznak.
Marinette ideje éppen akkor járt le, amikor Macska talpa landolt a háztetőn. A lány közelebb vonta magához a jól ismert fekete alakot miután levedlette a varázsos öltözékét, hiszen a szél – mely addig süvített körülöttük – kellemetlenül hidegnek bizonyult először. Macska pedig szó nélkül vonta megnyugtató ölelésébe.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Érezte a remegését, hogy a hidegtől vagy a félelemtől azt nem tudta, nem volt bizonyos benne.
A lány kicsinek és sebezhetőnek érezte magát hirtelen. Minden olyan gyorsan történt, hogy még ideje sem volt feldolgozni.
Adrenalin száguldott vadul Macska ereiben, miközben várta azt a beszélgetést, amin néhány percen belül Marinette-el túl kellett esnie.
Sikeresen visszajutottak az iskolához, arra az esetre felkészülve, ha az emberek úgy gondolnák, hogy a varázslat által visszaállított káosz után ott keresnék őket.
Besurranni a könyvtár ablakán a vártnál keményebbnek bizonyult, mert a párnak össze kellett húzódnia egy kis helyen – ezzel kiváltva néhány meglehetősen ideges nyögést és zavart heherészést belőlük. Egy szűkebb folyosón kötöttek ki, két könyvespolc sor között, ahol Macska visszaváltozhatott biztonságban. Most, hogy nem lógott a levegőben semmilyen életveszélyes fenyegetés ( és a bilincsek szerencsés visszakerülése is meggátolta őket abban, hogy elmeneküljenek a felfedett személyazonosságuk szembesítése elől) csak álltak majdhogynem összeérintve mellkasukat és az előbbi sietségtől kipirult arccal bámultak egymásra zavartan.
