Akaratomon kívül - Aki Keres Az Talál |Befejezett|

23.

Bármilyen szörnyűek is voltak az elmúlt napok, nem tudtam nem nevetni azon, ahogy a barátaim egy mókust kergetnek a fák között, hogy rárakják a követőt, ezzel igencsak eltérítve a követőinket.

- Ez megharapott! – Kiáltott fel Xanden egy fa tetejéről, ahová Tara küldte fel.

- Mit gondoltál, hogy majd engedi, hogy megfogd? – Kiáltott vissza Tara. A fa tövében álltunk mi ketten, és felemelt fejjel figyeltük, ahogy Xanden szerencsétlenkedik. Aaron, és Mr. Griff Mike mellett maradtak, aki még mindig nem ébredt fel.

- Okoskodni azt tudsz, de véletlenül sem segítenél! – Jött föntről Xanden sértődött hangja. Felnevettem, majd figyeltem, ahogy a fán kapaszkodó fiú közelebb húzza magát a vörös folthoz, és újra kinyújta a kezét. – Gyere! Nem bántalak. Csak nyomkövetőt akarok rád tenni.

- Ezzel nem hinném, hogy megnyugtatod. – Kiáltottam fel.

- Aaront kellett volna hívnom. – Mondta magának Xanden, majd még közelebb húzódott az állathoz, aki erre egy ugrással a fa törzsén termett, és elkezdett lefelé mászni. – Lányok most legyen nagy a szátok! Ti jöttök!

A mókus egyre közelebb ért, mire Tara oda pattant, és nyúlt érte, de az állat egy kecses ugrással a vállán termett, majd onnan a fejére ugrott, és Tara másik oldalán landolt. Ekkor én vetődtem mit sem törődve a rövid szoknyámmal, de semmit nem értem el az akciómmal, ugyanis kibújt a kezeim közül, és futott is volna tovább.

Csakhogy a következő pillanatban egy buborék formálódott az állat körül, mintha egy gömb alakú falat húznának köré. A mókus hiába kapkodta a kis lábait, már nem jutott sehova.

- Minek van nektek erőtök, ha nem használjátok? – Jött a kérdés a hátunk mögött Mr. Grifftől.

- Én maximum megsüthettem volna az erőmmel. – Fordult felé Tara sértődötten. A ruhámat leporolva feltápászkodtam.

- Köszönjük!

- Xanden, mit keresel a fán? – Nézett föl a vezetőnk összehúzott szemöldökkel.

- A tájat csodálom. – Morogta a fiú, majd egy ugrással mellettünk termett.

- Ha kicsodálkoztad magad visszamehetnénk. Aaron nem volt hajlandó eljönni Mike mellől, így én jöttem megnézni mit műveltek, de nem szívesen hagyom őket magukra sokáig.

- Mehetünk. – Mosolyodtam el. 

- Mikinek fogom hívni. – Figyelte az ideges mókust Xanden miután visszaértünk a kis tisztásra, és mindent rendben találtunk. – Miki a mókus.

- Kreatív. – Jött egy rekedt, gyenge hang a hátunk mögül.

- Mike! – Kiáltottam fel, oda kapva fejem. A fiú ugyanúgy feküdt, szeme továbbra is csukva volt. Odaguggoltam a fejéhez Aaron mellé, aki csak ült visszafojtott lélegzettel, és meg sem mert szólalni. Odébb söpörtem Mike szeméből a belelógó fekete tincseit, mire lassan kinyitotta a szemét. Mogyoróbarna szeme először rám szegeződött, majd Aaronra csúszott. – Jól vagy?

- Megvagyok. – Csukódott vissza a szeme kimerülésében. – Csak fáradt vagyok.

- Persze. Aludj csak. – Figyeltem, ahogy ismét egyenletessé válik a légzése, majd megsimítottam Aaron karját, és visszaültem Tara mellé. – Szóval Miki a mókus. – Folytattam a beszélgetést, mire Xanden rám vigyorgott.

- Ezt most Mike elrontotta.

- Az első szavával már be is oltott. -Nézett Tara Xandenre. – Nem véletlenül bírom.