Akaratomon kívül - Aki Keres Az Talál |Befejezett|

37.

A következő egy órában Tyler mellkasának dőlve néztem a csillagokat. Próbáltam feldolgozni a rengetek új információt, amihez időre volt szükségem, és ő ezt természetesen megértette. Vagy a hátamat vagy a hajamat simogatva kémlelte az erdőt.

A szíve ütemes dübörgését, és a ritmusos lélegzetvételét hallgatva egy idő után egyre nehezebben ment nyitva tartani a szemem, de nem szerettem volna az őrségünk közepén bealudni, még ha egyértelműen nem is én voltam a fő őrszem.

Szerencsére hamarosan nyílt a faház ajtaja és Mr. Griff lépett ki rajta Xandennel a nyomában.

Feltápászkodtam Tyler öléből, és elgémberedett tagokkal indultam meg a faház felé Tylerrel a nyomomban.

A nappaliban a kanapén Aaron aludt, mellette a szőnyegen egy hálózsákban Mike szuszogott. Bementünk a hálószobába, ahol a földön egy matracon Noah feküdt csukott szemmel, a mellette lévő francia ágy üres volt.

Benéztem az ebből a szobából nyíló másik hálószobába, ahol Tara feküdt az ágy egyik felén.

Gyors csókot nyomtam Tyler szájára, aztán bebújtam Tara mellé az ágyba, amíg Tyler a másik francia ágyat foglalta el egymaga.

Tara a hátán feküdt, és nem aludt. A plafont bámulta egy szó nélkül.

Szinte beleőrültem, úgy szerettem volna vele beszélgetni, de tudtam, hogy ő nem olyan, akit kérdezgetni kell, hogy megnyíljon. Tara akkor nyílik meg, amikor akar, és ha magától nem beszél, kérdések hatására sem fog. Sóhajtva takarództam be.

- Most ő őrködik. – Súgtam végül magam elé, bár abban sem voltam biztos, hogy meghallotta-e egyáltalán.

Végül lehunytam a szemem, és rögtön elnyomott az álom.

Csak pár percet sikerült aludnom, ugyanis hangok ütötték meg a fülemet. Egy ásítás kíséretében ülő helyzetbe húztam magam, és az ágy másik felére pillantottam. Tara már nem volt mellettem.

Halk motyogást hallottam valahonnan kintről. Körül néztem, és felfedeztem egy apró ablakot az ágy mellett. Azon szűrődtek be a hangok, amiket egy idő után felismertem. Tara és Xanden választották pont az ablak alatti helyet a beszélgetésükhöz.

Nem akartam hallgatózni, így visszahuppantam a párnámra, de így is ki tudtam venni pár szót.

Biztos, hogy semelyikőjüknek sem volt egy kellemes társalgás. Egyre erősödtek a hangok, ahogy mindketten megemelték a hangjukat, és a végén már egyértelműen veszekedtek. Xanden végül már biztosan meg volt sértődve, és úgy végződött a veszekedés, hogy faképnél hagyta Tarát kijelentve, hogy segítenie kell őrködni.

A barátnőm még pár percig csak állt egyhelyben, majd fogta magát és elment az ablak alól. Hamarosan meghallottam a faház bejáratának nyikorgó hangját, majd lépéseket, és Tara jelent meg az ajtónkban.

Felnéztem rá, ő pedig vissza rám, és láttam rajta, hogy mennyire ki van merülve.

Ismét felültem, és figyeltem, ahogy becsukva maga mögött az ajtót neki dől a falnak, és egy ideig csak áll becsukott szemmel, és nem szól semmit.

Majd fogta magát, ellépett a faltól, bebújt mellém a takaró alá, és hozzám bújt. Átöleltem, mire a vállamra hajtotta a fejét.

- Nem lehetek vele. – Szólalt meg végül.

- Miért nem?

- Tudod miért. – Mondta fáradt hangon. – Nekem van valahol egy Igaz Társam. Ő elvesztette az övét, de én nem.